Utóbb egyikük – nem hivatalosan persze – elismerte, sok igazság van a darabban. Mármint sok minden, ha nem is pont úgy, de nagyon hasonlóan történik odabent, ahogy azt itt-ott erősen sarkítva, karikírozva a fogvatartottjuk színpadra állította. Adódnak olykor olyan szituációk, amelyeken – lényegében a saját hülyeségeiken – utólag ők is csak nevetnek.
Szombathelyen, ahol Turi raboskodik és ahol a darab született, a személyzet többször végignézte a Szerepcserét a próbákon. Nem tartják sértőnek. Nincs benne semmi olyan, amiben ne lenne valamennyi igazság. És különben is:
„ezt a munkát kellő önirónia és humorérzék nélkül hosszabb távon képtelenség lenne kibírni”.
Mondjuk, arra láthatóan a szerző is kínosan ügyelt, hogy a darabja ne legyen sértő. Végül is ő egy ideig még biztosan bent marad, és bár a törvény szerint a nevelők és fegyőrök nem sértődhetnek meg a fogvatartottakra, vagy ha mégis, annak nem lehet semmiféle következménye, azért mégsem mindegy, hogy milyen szemmel néznek a smasszerek egy rabra. Már csak ezért sem tolta túl a biciklit Turi. Csak annyira blamálta darabjában a börtönszemélyzetet, amennyire a fogvatartottakat, így lényegében önmagát is. A darab azonban még így is több, mint elgondolkodtató. Vajon a Szerepcsere megtörténhet a valóságban?
A beépülés
Adott egy önuralomra alig képes nyomozó, akinek legfőbb vágya, hogy a TEK-nél folytathassa pályafutását. Felettese megígéri neki, hogy tökös TEK-est farag belőle, ehhez azonban előbb be kell épülnie a helyi büntetés-végrehajtás fogvatartottjai közé, és ki kell derítenie, kik állnak a már-már az intézmény működését is veszélyeztető belső lopások mögött. Az idő sürget, mert már a fegyőrök felszerelése sincs biztonságban odabent.
Pillanatokon belül megszületik a zseniális terv. A nyomozó Kobrának, az alvilág rettegett urának adja majd ki magát az egyik rabtársa előtt. Kobrától mindenki retteg, pedig még senki sem látta. Mivel a rabok köztudottan képtelenek titkot tartani, Kobra érkezésének a híre pillanatok alatt elterjed majd a rácsok mögött. És a terv szerint ekkor Kobra, a beépített rendőr majd az asztalra csap, hogy az ő börtönében aztán senki ne lopjon az ő engedélye nélkül! Erre majd valaki, hogy a kegyeibe férkőzhessen, előbb-utóbb feladja a tolvajt.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Ügy megoldva, a nyomozó pedig másnap megkezdheti tökös TEK-es karrierjét. A cél érdekében felettese a fiók mélyére süllyeszti azt a jelentést, amely szerint a nyomozó női ruhába öltözve gyakran fellép énekesként egy melegbárban. Csakhogy a zseniális terv már az első lépéseknél félresiklik, amikor egy anyja ruhájába öltözött perverz (őt alakítja Turi), akit egy cellába zárnak a fedett nyomozóval, összecseréli a holmijaikat. Emiatt őt próbálja segíteni a nyomozásban büntetés-végrehajtásban dolgozó „kontaktember” – a valódi fedett nyomozó helyett.
Pillanatok alatt a tévedések vígjátékává silányul és a néző számára nevetség tárgyává válik az „alaposan megtervezett” titkos akció. És mivel a darabot mégiscsak egy fogvatartott írta, és a szereplői is mind előzetesben lévők vagy elítéltek, kapott a rendőrség is egy kis sünözést, és miért pont ebből a darabból maradt volna ki, hogy „A nézését, meg a járását…”. Persze autentikus stílusban és nem a rabokat karikírozva.
Adták magukat
Turi Gábor elmondása szerint a darab ötlete már azután született, hogy lecsukták. Arról, hogy miért ül, egyáltalán előzetesben van-e vagy már elítélték, nem beszél. A múltjáról sem. Csak annyit árult el magáról, hogy „korábban már volt köze a színházhoz”. De a művéről bármit lehet tőle kérdezni.
Igyekezett „nem agyonrendezni a szereplőit”. Átbeszélték a darabot, ahol szükségesnek találták, közösen belenyúltak, aztán hagyta, hogy mindenki kiélje magát a szerepében. Mindenki a maga stílusában és a saját vérmérséklete szerint hozta az általa megformált karaktert.
Szombathelyen a fegyintézet 2008-as megnyitása óta működik dráma- és színjátszó szakkör. A szakkörvezető „Anci nénin” kívül a színház világában jártas szakértők sora segítette és segíti ma is a helyi börtönszínház társulatát: Balogh József költő, esztéta, Devecseri Zoltán költő, vagy éppen Jordán Tamás Kossuth-díjas színész, rendező is. Rajtuk kívül a próbák alatt még a vasvári színház számos tagjától kaptak szakmai segítséget.
Ma már nemcsak a fogvatartottak szabadidejének hasznos eltöltését szolgálják az ilyen foglalkozások, hanem egyszersmind a reintegrációjuknak is fontos részét képezik. Lényegében már az elítéltek befogadásakor kikérdezik őket előéletükről, és hogy mivel szeretnének foglalkozni a szabadulásukig, aztán megtervezik a börtönéletpályájukat. Van, aki befejezi az általános vagy a középiskolát, nyelvet tanul vagy szakmát, és vannak, akik különböző szakkörökben festenek, varrnak, kerámiákat készítenek. Újabban a hazai börtönöket is elérte a művészi véna a a előcsalogatására szolgáló jobb agyféltekés rajz-őrület.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Három éve rendezték meg az első hazai börtönszínház-találkozót Dunaújvárosban. Már akkor látszott, hogy a város és színháza minden jó szándék ellenére is kicsi a feladathoz. De aztán jött Nemcsak Károly, a József Attila Színház igazgatója, aki a színészválogatott tagjaként többször összecsapott a börtönlakók futballcsapatával, és a futball révén jó kapcsolatai voltak a büntetés-végrehajtással, és felajánlotta, rendezzék meg náluk a második találkozót.
Az idei találkozóra 21 fegyintézet 237 színésze jelentkezett, emiatt regionális selejtezőket kellett tartani. A győztesek mérték össze tudásukat a József Attila Színház deszkáin. Egy börtönszínház persze nem olyan, mint egy szabad emberekből (nem mellesleg profi színészekből) álló társulat. Itt bármikor megtörténhet például, hogy a főszereplőt a bemutató (vagy a verseny) előtt áthelyezik egy másik fegyintézetbe, és akkor szélsebesen kell gondoskodni a pótlásáról. Ezért ha valahol nem készülhet darab egyetlen szereposztással, a börtönszínházban biztos nem.
A fiúk közelsége
S persze a színészek gondjai is mások. Pár éve egy pályakezdő színésznő mesélte, hogy őt a leginkább az frusztrálja, hogy előbb-utóbb le kell vetkőznie a színpadon, ami szerinte egy fokkal rosszabb, mint ha filmen kell ugyanezt tennie. Ehhez képest a Szép Ernő Májusában virágáruslányt alakító, hozzá hasonlóan empatikus – amúgy több rendbeli bolti lopásért négy évre ítélt és jelenleg a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben raboskodó – színésznő számára már pusztán „a fiúk közelsége” is zavarba ejtő volt.
– Tudják, egy ideje már el vagyunk zárva tőlük – magyarázta ezt.
Voltak nagyszerű alakítások
Némelyekről sugárzott, hogy mielőtt lecsukták volna őket, játszottak már színpadon. És persze voltak, akiknek a teljesítményét csak udvariasságból nem minősíti ripacskodásnak az ember. De még a ripacskodókon is látszott, hogy jól akarnak játszani, csak éppen ennyire képesek. Azonban az állampusztai, a váci, a tiszalöki, a pálhalmai és szombathelyi börtönszínház is ki tudott állítani néhány olyan színészt, akiken – ha szabadon szerződtethetők volnának – bármelyik neves színház is kapva kapna.
Aki férfiként úgy tud nőt, kikapós fiatal lányt vagy éppen érettebb asszonyságot alakítani, ahogy az állampusztaiak bemutatták, az előtt még nagy jövő állhat a színészi pályán. Feltéve, hogy a szabadulásuk után – ahogy azt az elítéltek mondani szokták, ha arra terelődik a szó, hogyan is kerültek a rácsok mögé – nem kerülnek újra rossz társaságba, nem lépnek rossz útra, amely visszaviszi őket a börtönbe.
Múlt pénteken a legjobbak lehetőséget kaptak, hogy bemutassák a Ludas Matyit a börtönviszonyokhoz igazított minimál berendezéssel (a tiszalökiek meg is kapták érte a legjobb díszletért járó díjat), vagy éppen Petőfitől A helység kalapácsa börtönösített verzióját. És mivel 2018 második felétől kilenc új börtön várja az elítélteket, a lehetőségek a jövő rabgenerációi számára is végtelenek.
Elengedhették a fantáziájukat
Most már csak a kérdés, hogy az ítélet kitöltése után mindezek az élmények és a megszerzett új tudás miképpen befolyásolják majd a szabadulók jövőjét. Ami persze nagyban függ attól is, hogy idekint milyen szerepet osztanak majd rájuk. Mert lehet, hogy színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő, de koránt sem közömbös a szereposztás. Mert csak a világot jelentő deszkákon mindegy, hogy a Nyomorultakban melyik szerepet kapja az ember.
Miért szöknének meg otthonról?
 |
| Fotó: Apró Andrea |
A több száz fogvatartott közül eddig egyszer fordult elő szökés a reintegrációs őrizetből, de az az elítélt is azonnal visszakerült a börtönbe – ismerte el le a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának sajtófőnöke. Ami nem sok, de így is meglepő, hiszen miért is akarna bárki is megszökni otthonról. A reintegrációs őrizetnek épp az a lényege, hogy az elítélt még fél évig rab ugyan, de valójában már nem az.
A kevésbé veszélyesnek minősülő bűnöző büntetése utolsó hónapjait otthon, annak hiányában az őt befogadni hajlandó rokon, ismerős lakásában töltheti. Dolgozni is eljárhat, ha lehetősége van rá. Ennek fejében a nap huszonnégy órájában viselnie kell a lábára erősített víz-, por- és hőálló jeladót, és folyamatosan gondoskodnia kell arról, hogy a készülék akkumulátora ne merüljön le. Jelenleg 173-an várják otthon a szabadulásukat. A reintegrációs őrizet lehetőségét megteremtő törvény tavaly májusi hatálybalépése óta több mint ezer fogvatartott jelentkezett a szabadulás előtti fél évben alkalmazható új büntetés-végrehajtási formára, bár néhány esetben a bv. kezdeményezte egyes fogvatartottak bevonását a programba. Kevesebb, mint a jelentkezők fele kapott engedélyt.
Első körben a fogvatartottat befogadó bv. intézet minősíti a kérelmet. A döntés azonban a büntetés-végrehajtási bíró joga. Mielőtt a fogvatartottat reintegrációs őrizetbe helyeznék, a bv. munkatársai alaposan kioktatják őket, mit tehetnek és mit nem viszonylagos szabadságuk ideje alatt. Például meghatározott céllal és engedéllyel elhagyhatják „civil börtönüket”. A lábukra erősített eszköz méteres pontossággal mutatja a távfelügyeleti központban, hogy az illető belül van-e azon a zónán, amelyben az adott időszakban a tartózkodása engedélyezett. Elég egyszer áthágni a szabályokat, és az illető mehet vissza a rácsok mögé. De ilyenre csak néhány példa volt eddig. Egyszer ugyan okozott némi fejtörést egy otthon raboskodó fogvatartott „zónasértése” a távfelügyeleteseknek, akik hosszú ideig csak egy ide-oda cikázó pontot láttak a monitoron. A járőr megállapította, hogy a megfigyelt személy füvet nyír a kertjében.
A reintegrációs őrizet sikere hosszabb távon bizonyíthatja majd az alternatív büntetési formák létjogosultságát. Bár nálunk az emberek jellemzően „vért kívánnak”, amire sok politikus még rá is tesz egy lapáttal. De annak sem örülnek, hogy „nekik kell eltartaniuk” a rabokat. 474 emberTöbb mint ezer jelentkezőből eddig 474-en kaptak bírói engedélyt büntetésük utolsó hónapjainak otthon való letöltésére. Közülük 173-an „ülnek” jelenleg a rácsokon kívül, a többi engedélyes vagy már kitöltötte a büntetését, vagy még nem érkezett el az az idő, amikortól otthon folytathatja a raboskodást. A törvény értemében reintegrációs őrizetbe kizárólag azok a bűnelkövetők helyezhetők, akiket először ítéltek letöltendő, öt évet nem meghaladó időtartamú fogház- vagy börtönfokozatban letöltendő szabadságvesztésre. Nem élhetnek ezzel a lehetőséggel azok, akiket személy elleni erőszakos bűncselekményért ítéltek el. Kizárja a törvény e lehetőségből a gyilkosokat, a szexuális kényszerítésért, szexuális erőszakért, a közösség tagja, illetve a hivatalos személy elleni erőszakért, valamint a terrorcselekmény elkövetésért és a rablásért elítélteket.
