Tejért jöttél, látom, de nem tudok adni, most vannak kis bocik, azok elszívják az anyjuktól. Öröm látni, ahogy lefetyelnek, a fejőgép piskóta hozzájuk képest. Látod, ennek a legkisebbnek csillag van a homlokán, ez lesz majd a legokosabb. Már amennyire okos tud lenni egy tehén. Nem kombinálják túl a dolgokat, de nem is azért szeretjük őket. Jámborak, mint a mesében. Volt itt korábban csorda, reggelente kiengedtük a kapun a kicsiket is meg a nagyokat is, s mentek fel a hegyi rétre. Este meg jöttek haza, és soha, egyik se tévesztette el, melyik kapun kell bejönni.
Te láttál már tehenet bejönni a kapun? Biztos nem, városi lány vagy, látszik rajtad. Olyan puha a tenyered, mint egy kisbabáé. Kapálni nem szoktál, le merem fogadni. Ne is kapálj, görbe lesz a hátad, mint az enyém, az ágybetétbe is gödröt váj a púpom. De így a jó, legalább hanyatt fekve nem csúszkálok el egyik irányba se. Láttalak sarlózni a múltkor, a könnyem kiszaladt, úgy kacagtam. Ne csapkodjál jobbra-balra, válasszál ki egy irányt. Látom, jobbkezes vagy, akkor jobbról balra sarlózzál. Már ha jót akarsz magadnak. De minek sarlózol, amikor ott a fűkasza? Így kondizol?
Szóval bejön a tehén. De nem ám csak úgy bejön, előtte lassít, s már az orrlyukain látszik a boldog sóhaj, hogy mindjárt megszabadítjuk a tőgyben feszülő tejtől. Azt hiszed, a tej langyos, mi? Te se fejtél soha tehenet, akkor tudnád, hogy meleg. Olyan meleg, hogy szinte éget, amikor a kézfejedre cseppen belőle. A nagyanyám fejőszékét használom, amikor odaülök a lábuk közé, tudom, ez olyan boszorkányos dolog, de a múltkor kipróbáltam egy másik székkel, és sokkal kevesebb tejet adtak. Ezek érzik a nagyanyám szagát, ott hordozzák a sejtjeikben még pöttyös köntösének szalmaillatát is.
