Nem volt Chicagónak rosszabb negyede, mint a Maxwell Street gettója. Ide született Benny Goodman, akit a ritmus rádzsájából léptették elő a swing királyának, de Bartókkal is játszott kamarazenét.
Apja Varsóból, anyja Kaunasból vándorolt ki, Chicagóban alig pár háztömbnyire laktak a „Hulla sarkától”, ahol szinte mindig hevert egy-egy halott – vagy gengszter, vagy rendőr. A környék zsidó bandái folyamatos harcban álltak egymással, illetve a szomszédos negyedek olasz, ír, lengyel és fekete bűnözőivel. – Ha nincs a zene, belőlem is alighanem bandita lett volna – emlékezett később Benny Goodman, akit fivéreivel együtt apja vitt el zenélni, hogy valahogyan kiutat találjanak. A zsinagóga zenekarában termetre osztották a hangszereket, a legkisebbnek jutott a klarinét. Benny tízéves volt, szorgalmas, ambiciózus, szikrázóan tehetséges és kicsinek is nagyképű.
 |
| Lelkes fogadtatás a New York-i Paramount színpadán Europress / Getty Images |
Muzsikusvére gyorsan nyilvánvalóvá vált, úgyhogy apja magántanárhoz is járatta, pedig a leckékért fizetett negyed dollár komoly pénznek számított a tizenkét gyermekes családban. – Voltak napok, amikor nem ettünk. Nem úgy értem, hogy nem eleget, hanem egyáltalán semmit – mondta a gyerekkoráról. Tizenkét évesen keresett először pénzt zenéléssel. A középiskola első osztályából aztán ki is maradt: fix állása lett. Első turnéjára még rövidnadrágban indult, de egy-két év után már Chicago legjobb zenekarában, Ben Pollacknál játszott. Tubás-nagybőgős bátyjával már támogatni tudták gyári segédmunkás apjukat, vettek neki egy újságosstandot. Benny tizenhét évesen készítette első saját lemezfelvételét – apját aznap halálra gázolta egy autó…
