Mindez jelzi: a koszovói albánok egy része – aligha függetlenül a pályaudvarok és a szerelvények mind szigorúbb ellenőrzésétől – már nem vonattal indulna tovább Nyugat-Európába, hanem közúton, taxival próbál eljutni Ausztriába, Németországba.
Csakhogy ez az út sem könnyen járható: bár a határátkelőket nem lehet lezárni, oda nem telepíthetnek állandó ellenőrző pontokat, az M1-es Bécs felé vezető oldalán és a Sopron irányába közlekedőket gyakorta ellenőrzik a készenléti rendőrök. Nem könnyíti meg a menekültek dolgát az sem: a sajátos szabályok miatt már kocsit is nehéz szerezniük, a taxisoknak ugyanis óvatosnak kell lenniük.
– Ha elviszem Mosonmagyaróvárra vagy Sopronba a koszovóit, és útközben lekapcsolnak a rendőrök, nekem kell bizonygatnom, hogy nem vagyok embercsempész. Ha visszautasítom a fuvart, akkor meg rasszista vagyok, nem is beszélve arról, hogy ugrott a fuvar – magyarázza a menekültekkel kapcsolatos fura helyzetüket egy taxis a győri vasútállomás közelében.
A pályaudvaron már nemigen akad koszovói utas, a vonattal érkezőket vagy leszedik és akkor elviszik a rendőrök, ha meg néhányuknak netalántán sikerül átcsúszniuk az ellenőrzésen, a vonaton maradnak, s mennek tovább Münchenig.
– Nekem nincs jogom útlevelet kérni az utastól, nem rám tartozik az sem, hogy ki milyen állampolgár – mondja egy gépkocsivezető. Ő ennek ellenére nem vesz fel „láthatóan koszovói” embereket. – A múltkor a vámosszabadi menekülttábor lakói jöttek oda hozzám, ők jogosan ténferegnek napközben a városban, de őket sem vittem el a táborig, nem akarom, hogy meghurcoljanak.
A Keleti pályaudvarnál megszólított sofőrök közül többen is azt mondták: különösen a müncheni járatok szigorúbb ellenőrzése óta nőtt meg azok száma, akik Sopronba, Bécsbe keresnek kocsit, de egyre kevesebb olyan sofőr akad, aki vállalna ilyen fuvart.
– Az 1-esen és az M1-es sztrádán spiccen vannak a rendőrök, a rikító sárga fővárosi taxikat azonnal, kivétel nélkül kiintik. Ha pedig az ellenőrzéskor kiderül, hogy menekültek az utasok, akkor előveszik a sofőrt, akit ettől kezdve lényegében embercsempésznek néznek – mondja egy harminc éve taxizó férfi, és egyre indulatosabban magyarázza:
– Egy itteni rendőr tanácsolta: ha nyugati határ közelébe van fuvarom, akkor az első rendőrautónál álljak meg és kérjem az utasok igazoltatását, hogy le legyek védve.
Aktivizálódó határőrfalvak
Azok a taxisok, akik – szándékosan vagy vétlenül – menekülteket „csempésznek” Nyugat felé, általában csak a határ közelébe szállítják az utasokat. A menekültek onnan gyalog vágnak neki a már nem őrzött schengeni határnak. Az 1-es számú főút mentén nemrégiben hárman szerettek volna átgyalogolni Ausztriába, de elkapták őket. Nem csoda: a menekültek nagy részének nincs helyismerete, a főutakról nem mernek letérni, így hamar szemet szúrnak a rendőröknek. Az egykori határőrfalvak is aktivizálódni látszanak, előfordul, hogy az ott lakók tesznek feljelentést. Ez azonban nemcsak a magyarokra jellemző, a burgenlandi falvakban élők is azonnal szólnak a hatóságoknak, ha idegent látnak.
