Hogy tehát ezek jó képek, vagy csak a lehetőségek függvényében jók, azt ezúttal sem tudjuk eldönteni. Jónak, hitelesnek tűnnek, az elmúlt év valamennyi fontos eseményét elénk vetítik, többnyire megfelelő minőségben, a díjazott fotók többsége pedig kimondottan jó színvonalon megfogalmazva. Az Ernst Múzeum helyén nemrég megnyílt Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható a 32. Magyar Sajtófotó Kiállítás, a hazai fotóriporterek éves seregszemléje.
1981-ben Szarka Klára újságíró, fotótörténész, akkoriban a Budapesti Műszaki Egyetem klubjának vezetője adott először helyet a sajtófotósok munkáinak, ezt követően 30 évig a Magyar Újságírók Szövetsége fotótagozatának részéről Szalay Zoltán szervezte és rendezte a tárlatokat.
Az ötlet tehát a Műegyetem klubjában valósult meg, később egyre rangosabb helyeken állították ki a sajtófotósok előző évi legjobb munkáit. Eleinte furcsa és a szimpla összegzésen messze túlmutató események voltak ezek. Merthogy a távoli nyolcvanas években a sajtóban megjelenő fotográfiák között nemcsak a képszerkesztő, de a politika is szelektált. Így aztán nem lehetett valamennyi jó képet közölni az újságokban, a szemléken már inkább, de sokszor még ott sem. Kezdetben az is megesett, hogy a kulturális cenzorok díjazott képeket távolíttattak el a falakról.
Ma már inkább a bőség zavarával kell küzdeniük a pályázatok zsűrijének és a kiállítások rendezőinek. Az elmúlt esztendőhöz képest idén 22 százalékkal több, közel 10 ezer pályamű érkezett, ebből a május 18-ig nyitva tartó kiállításon, a Capa központban 92 fotós 387 képe látható. S ha kicsit odébb lépünk a fentebb megfogalmazott dilemmáktól, akkor azért kijelenthetjük, hogy a 2013-as év termése – számos ügyetlen, már többször agyoncsócsált és közhelyes kép mellett – bővelkedik érdekes és jól megfogalmazott fotográfiákban.
A felvételeken természetesen megjelennek az év kiugró eseményei: a fél országot fogságba ejtő tavaly márciusi hóvihar, a júniusi árvíz, a hazánkban rendezett vívó-világbajnokság, a román–magyar focimeccs viharai, devizahiteles tüntetők, Orbán Viktor hungarocell szobrának ledöntése, képviselőnők, akik a parlamentben festett monoklival tiltakoznak feleségverő kollégájuk ellen, de még külföldi események is láthatók bőven, egyebek mellett a törökországi zavargások vagy a szíriai polgárháború. Néhány személyes kedvenc. Az egyik éppen fotós kollégánk, Móricz Simon sorozata, amely azt az eseményt örökíti meg, melynek során aktivisták megakadályozták, hogy egy 93 éves nénit elhunyt fiától örökölt tartozása miatt kilakoltassanak.
A teljesség kedvéért: a néni fájdalmasan szép portréja még Stiller Ákosnak, a HVG fotográfusának is hozott első díjat egy másik kategóriában. Szép, nosztalgikus hangulatú sorozat Beliczay Lászlóé (MTVA/MTI), aki Székelyudvarhelyen örökített meg egy 1910-es években alapított, a mai napig működő napfényműtermet. Egy meghökkentő sorozat Mohai Balázstól (MTVA/ MTI), aki azokról az adrenalinfüggő, extrém sportot űzőkről készített felvételeket, akik hegycsúcsok közé feszített kötélen egyensúlyoznak, időznek függőágyakban a dermesztő mélység felett. Érzelmeket mozgósító Stiller Ákos sorozata, amely a salgótarjáni romatelep egyik házának pincéjében készült: roma gyerekek tartanak ökölvívó-edzéseket, reménykedve, hátha a sport segítségével kitörhetnek a nyomorból.
Szuggesztív kollekció Mohai Balázsé (MTVA/MTI külsős), aki a törökországi zavargások néma tiltakozóit, lelkiismeretet borzoló tekintetüket örökítette meg. S bár nem került a díjazottak közé, nálam mindent visz Kurucz Árpád kollégánk képe, amelyen Orbán Viktor hadvezéri léptekkel lohol az árvízi gáton, nyomában a homlokát törölgető honvédelmi miniszterrel, erősen igyekvő katasztrófavédelmi főemberekkel, akik láthatóan a kedves vezető utasításait lesik; kifejező kép a jelenlegi állapotokról, az ország tragikomikus erőviszonyairól.
A kiállítás ideje alatt számos program vár az érdeklődőkre: tárlatvezetések, fotós slam poetry és családi programok. A 32. Magyar Sajtófotó Kiállítás Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Siófokon és valószínűleg Gödöllőn is látható lesz.
Az esemény megnyitóján jelentették be azt is, hogy a Hemző Károly özvegye, Lajos Mari alapítványt hozott létre, és egy új fotográfiai díjat alapított férje emlékére. A Hemző Károly-díjat évente egyszer, a 2012-ben elhunyt művész születésnapján, június 11-én adják át annak a 35 év alatt magyar (anyaországi és határon túli) fiatal fotográfusnak, aki a szakemberekből álló zsűri megítélése alapján a megelőző évben szellemiségében és szakmai minőségében Hemző Károly munkásságához méltó műveket hozott létre.
