galéria megtekintése

Szépség és szépség

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 05. számában
jelent meg.


Papp Sándor Zsigmond
Népszabadság

Talán a Jó és a Rossz mellett a Szépség és a Szörnyeteg szembenállása ismerős leginkább olvasmány- és filmélményeinkből. Tévésorozatok, musical, Oscar-díjas Disney-rajzfilm dolgozta fel már számtalan változatban. A magyar nézőknek köztévében sokszor sugárzott Jean Marais-féle – Cocteau rendezte – 1946-os verzió maradhatott meg leginkább.

A látvány mindent visz (a Szépség: Léa Seydoux, a Szörnyeteg: Vincent Cassel)
A látvány mindent visz (a Szépség: Léa Seydoux, a Szörnyeteg: Vincent Cassel)

Christophe Gans arra gondolhatott: ideje leporolni az ismert történetet, lefújni némi 3D-s csillagporral, mert így talán minden idők leglátványosabb fantasyjeként (a mese mai neveként) térhet vissza az alaptörténet.

Ért az efféle presztízsfilmekhez, az ő 2001-es Farkasok szövetségét annak idején úgy reklámozták, mint a francia filmipar válaszát az amerikai Mátrixra.

 

A reváns bejött: kasszát robbantott szerte a világon. S ahelyett, hogy egyenesen Hollywoodig masírozott volna, szinte teljesen eltűnt a kamera mögül. Hacsak nem számítjuk a 2006-os számítógépesjáték-feldolgozását, a horroros Silent Hillt. Vagyis nem csupán a mesét kellett leporolni, hanem magát a direktort is.

A Szépség és a Szörnyeteg kulcskérdése, miként lehet semlegesíteni az igen erős giccsfaktort. De Gans nem akarja karcossá tenni a történetet, inkább rájátszik a giccsre, abban bízik, hogy a digitális trükkök keltette monumentalitás kiegyensúlyozza a túl szép rózsabokrot és az émelyítően gyönyörű őzgidát.

Igazából nincs itt semmi félelmetes.

Tény, hogy a Szörnyeteg vadásztársainak feltámadása felhőkarcoló nagyságú szobrokként a film legerősebb pillanatát hozza látvány szempontjából.

Sokat ront viszont a helyzeten a vadászkutyákból varázsolt falka cukisága. Még ha sejthető is a szándék: a gyerekek számára el kell venni a mese élét, azaz tompítani a Szörnyeteg jelentette félelmet.

Csakhogy igazából nincs itt semmi félelmetes. Ahogy izgalom se nagyon akad. Legalábbis felnőttszemmel. És erről leginkább a színészi játék tehet. Pedig felvonul a francia színészek krémje.

Csakhogy Léa Seydoux meglehetősen tompa a Szépség szerepében, s Vincent Cassel sem képes eléggé markáns lenni sem Szörnyetegként, sem emberként.

De még a rutinos André Dussollier is eltűnik valahogy, bár az ő kereskedője az egyetlen eleven folt ebben a digitális varázsvilágban.

Szép film – sokan ezzel az élménnyel jönnek majd ki a moziból. Minden fenséges: a díszletek, a kosztümök, és a rajzolt világ még sosem volt ennyire részletgazdag. Szinte érezni a brokátok súlyát, az étkek pompás ízét, a fényes udvar megannyi csodáját, az erdő fenyegetését.

Csodálni való, hogy Christophe Beaucarne operatőr miként takarja el a nimfa meztelenségét fölé hajló férjével. Ám a film bele is hal önnön szépségébe, pontosabban nem marad meg más, csak ez a szépség.

A Szépség és a Szörnyeteg világforgalmazásra szánt presztízsfilm, Franciaország „otthon” akarja tartani a történetet. Visszavenni Disneytől és az álomgyártól. Mi tagadás: sikerült. De ezzel kicsit sem vagyunk beljebb.

A Szépség és a Szörnyeteg, Forgalmazó: MTVA

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.