galéria megtekintése

Ránk virradt a nap, amikor főműsoridőben turkálnak a gőzölgő trágyában

8 komment


Csepelyi Adrienn

Ránk virradt a nap, amelyen Magyarország lakosságának jelentős hányada azt nézi főműsoridőben, hogy egy maroknyi ember a gőzölgő trágyában turkál, méghozzá puszta kézzel. Az RTL Klub legújabb szuperprodukciója, a századelőt idéző szlovéniai birtokon forgó Farm nem csak a lecsóba csap bele: a tizenkét beköltöző beugró feladatként egy hatalmas trágyarakásban keresi a kamrakulcsot. A kulcs meglesz, a koncepció kissé zötyög, de akár valami szórakoztató is kisülhet belőle: egyelőre szabad a gazda.

Az ilyen típusú műsorok kétféle embert vonzanak: azokat, akik maguk is a tyúkokkal kelnek-fekszenek, és nem nyavalyognak, hogy ganézással kell kezdeni a napot. Ők szörnyülködéssel töltik a műsoridőt, hiszen képtelenek megérteni, hogyan maradhatnak életben emberek, akik nem tudják tisztességesen megfogni a baltát. Nekik a szerkesztők olyan remek bemutatkozó mondatokat vágtak be, mint például: egyszer etettem tyúkot, azt is nyúltáppal. Szinte hallom a felháborodott üvöltést a tévé előtt, mit keresel itt, te, mint a rossz helyre tévedt Fradi-szurkoló a Szusza Ferenc stadion kapuja mögött. Van az a pénz, mint tudjuk, s az első pillantásra is kiderül: a beköltözők legtöbbjének annyi köze van a tehénfejéshez, mint nekem a kvantummechanikához, csak hát van egy réteg Magyarországon, amelyik akkor is dobogó szívvel állna sorba, ha hadronütköztetőt sorsolnának, a lényeg, hogy öt percre be lehet kerülni vele a médiába.

Aztán ott van a célközönség másik fele: azok, akiknek sosem esett le, miért becsapós a kakastojásos feladvány. Ők elbűvölve-szörnyülködve nézik a szereplők Robinson Crusoe-i megpróbáltatásait, és rácsodálkoznak majd, hogy a tehén farkát ajánlott lekötözni fejés közben. Néhány szereplőnek, mondjuk, a szájára is ráférne a lakat, Attila például igen erősen indít:

 
„tisztelem, becsülöm a páromat, ha büdös is a szája, ugyanúgy megcsókolom".

Dani Laurát abajgatja olyan ócska szöveggel, hogy az ember legszívesebben belemártogatná a trágyába, Sanya pedig, akinek a homlokán neonbetűkkel villódzik, hogy kapuzárási pánik, arrogáns passzivitásával már azelőtt kiérdemel egy jókora péklapátot, hogy a kenyérsütés fejezethez érkeznénk. A Nádai Anikó, Fördős Zé műsorvezetői páros egyelőre színtelen-szagtalan, leszámítva a nő sokatmondó arckifejezését, amikor egy szerepet tévesztett férfiversenyző a trágyába invitálja. Azt nem sikerült megfejtenem (de nyilván az állatvédők is találgatják már), hogy a főcímben miért rángatnak halálra rémült szárnyasokat a versenyzők, remélem, a mindennapokban finomabban bánnak majd a jószággal.

Nehéz elhinni, hogy szerencsétlen Márk nem szándékosan tetteti teljesen ostobának magát, amikor Attila a favágás elméleti fizikáját próbálja elmagyarázni neki. Ha viszont nem – márpedig a vízhúzáskor úgy tűnt, néhányaknak őszinte meglepetést tud okozni, hogy a vödör egyszer csak felér, a víz meg kilöttyen, ha túlhúzzák –, szórakoztató percek várnak ránk.

Csakhogy ez egyelőre mindössze remény. A megérkezéskor ugyanis terülj, terülj, asztalkám várja a beköltözőket, ami teljességgel érthetetlen: a pálinkától részegen fetrengő, hidegtálakkal körbevett farmlakók olyannyira visszataszító képet festenek a műsorról, hogy az embernek az az érzése támad: ez tulajdonképpen a Való Világ, csak a díszlet más. A második epizód előzetese már megpróbáltatásokat, érdemi feladatokat, valódi munkavégzést is sugall, ami jóval szimpatikusabb, csak hát akkor mi szükség volt a habzsi-dőzsire, ugyebár. Persze, minden relatív: miután a vége főcímet követően beadják az Éjjel-nappal Budapest reklámját, hirtelen nagyon jónak érzem a Farmot.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető