A nagyzenekarra és klarinétra írott mű sikerének érdekében Illés két éve maga is elkezdett klarinéton tanulni – és kísérletezni. „Eddig nem létező hangzásokat akartam megtalálni a hangszeren” –magyarázza. Sabine Meyer szerint sikerrel. A német klarinétművész egyik tanítványa, Pecze Boglárka révén ismerte meg Illés Márton műveit, és mély benyomást tettek rá. Három évvel ezelőtt kérte fel a 39 éves komponistát a közös munkára. „Sabine klarinétjátéka hihetetlenül mély tónusú, ugyanakkor nagyon mozgékony. Összetett, akár a személyisége: ő maga egy törékeny, kifinomult nő, akinek iszonyatos ereje van.”
A győri Illés a bázeli és a karlsruhei zeneakadémián tanult, régóta Németországban él. Számos nemzetközi elismerés birtokosa, a zeneszerzés mellett egykori karlsruhei alma materében tanít zeneelméletet. Mint mondja, a kortárs zene szempontjából a német nyelvű országok privilegizált helyzetben vannak. „A közönség művelt, jól képzett, a műzenei tradíció előrehaladott, és az anyagi feltételek is adottak.”
Az persze, hogy mennyire van könnyű helyzetben a zeneszerző, akinek műve a Stanley Kubrick Ragyogásából ismert Ligeti-darab és Bartók remeke, a Concerto között hangzik fel, jó kérdés. A Reakvarell mindenesetre jól veszi az akadályt, Illés megérzése most sem csalt: a hatásos szerzemény nagy sikert arat.
Kihívás a hangszer királynőjének
A klarinét megmentőjeként emlegetik, feminista könyvek foglalkoznak a történetével, a kritikusok és a hallgatók is imádják. Sabine Meyerről nehéz hideg szívvel írni, ezért is nagy dolog, hogy ő mutatta be Svájcban Illés Márton legújabb művét.
Márton alaposan megdolgoztatott – nevet Sabine Meyer, amikor a magyar komponista kifejezetten neki írt darabjáról beszél. Érzékeny zeneszerző, aki különleges hangzásokkal dolgozik. Pontosan tudja, mit akar hallani – mondja a művésznő, aki karrierje során feltámasztotta haló poraiból a szólóklarinét „intézményét”.
A Sabine Meyerrel készült interjút itt olvashatják. >>>
„Tarka lepke. Már csak ennyit tudok magyarul, meg azt, hogy jó estét, egy, kettő, három” – mondja angolul Michael, aki állva tapsolta meg valamennyi magyar darabot. Burgenlandból érkezett Luzernbe, és ezt a koncertet várta a legjobban, hiszen anyai ágon magyar származású. Kisfiúként magyar verseket, meséket olvastak neki. Van egy másik oka is annak, hogy eljött: Michael orvos, és életének meghatározó élménye volt, hogy beszélgethetett Ligeti Györggyel, aki az ő kórházában töltötte élete utolsó napjait. Most így adózik a mester emlékének, és őszinte lelkesedéssel ünnepli az új generációt is.
„Ó, maga az, Illés Márton, ugye?” – kérdezi a Bostoni Szimfonikusok koncertje előtt az egyik ügyelő a zeneszerzőtől. Magyarul. – Én is az vagyok. Mármint Illés – mutatkozik be a hölgy, akinek szülei 1956-ban emigráltak Svájcba. Ehhez képest tökéletes magyarsággal lelkendezik, mennyire tetszett neki a délelőtti bemutató. Nagy beszélgetésre nincs idő, kezdődik (svájci módra hajszálpontosan a kiírt időpontban) a hangverseny. A végén a svájci névrokon még annyit kiált Illés után folyosón: „Még sok ilyen szép művet szeretnék hallani öntől!”
Illés Márton határidőnaplójában 2019-ig sorakoznak a koncertek, pedig lassan dolgozó komponistának vallja magát. „Mondjuk, a mindössze 31 rövid művet komponáló Webernhez képest igazán termékeny zeneszerző vagyok” – nevet.
Psychogramm II „Rettegős” című művét jövő márciusban a Müpában is hallhatjuk.
