Az írás a Népszabadság
2015. 01. 10. számában
jelent meg.
Munkaerőként szinte mindenki pótolható. Kivétel a népvezér, a hitszónok meg a színész.
Ők a személyiségüket viszik vásárra, testalkatukat, fintoraikat, fej- és kéztartásukat, no meg a sorsot, ami az arcvonásokat évtizedeken át rajzolta.
Mégis megesik, hogy a színészt pótolni kell. Megbetegszik, elszerződik, szülésre vállalkozik. Aztán még az is előfordul, hogy meghal.
Az első gondolat ilyenkor, hogy a pályatársak akkor adóznak méltóképpen az elhunyt emlékének, ha nyilvánvalóvá teszik pótolhatatlanságát. De rövidesen egy másik megfontolás lép elő: talán mégis a folytatás, a helyettesítés a helyes magatartás. Így történt ez az Új Színházban is, amikor Bubik Istvánt, majd Huszár Zsoltot kellett pótolni.
 |
| Margitai Ági az arab kisfiú szerepében és Lukács Sándor karjaiban Kallos Bea / MTI |
Néha meg a szerep és a színész emlékezete együtt kiált feltámasztásért. Mint amikor a Katonában Gobbi Hilda halála után több mint egy évvel újra bemutatták a Csirkefejet Törőcsik Marival, vagy amikor Dajka Margit Bors nénije a Kolibriben Molnár Piroskával kelt új életre.
Bajor Imre viszont túlélte utolsó szerepeit, noha betegsége miatt megpróbálták pótolni. 2013 decemberében még mindkét szerepét játszotta a Karinthy Színházban, utoljára a Lovagias ügyet 31-én. Utána az Én, te, őt!-ben februárban és márciusban kétszer helyettesítette Megyeri Zoltán, a Lovagias ügyben pedig három alkalommal Lippai László, utoljára május 10-én. Bajor augusztus 6-án halt meg.
A Rózsavölgyi Szalonban a közelmúltban rövid időn belül kétszer is szembesültek ezzel a szomorú dilemmával.
Margitai Ági halálával egy egészen különleges szerep vált gazdátlanná. Az idős, de elpusztíthatatlanul energikusnak látszó színésznő Émile Ajar Előttem az élet című darabjában Alföldi Róbert rendezésében egy kisfiút játszott. Húsz előadáson voltak túl.
„A családdal és a kollégákkal való egyeztetés alapján úgy gondoltuk – mondta Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi vezetője –, hogy Margitai mindenképpen az előadások folytatása mellett döntött volna. Ezért márciustól „In memoriam Margitai Ági” alcímmel Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésznője viszi a szerepet.
Balikó Tamás halálával egy szinte kész előadás és annak főszerepe egyszerre került veszélybe. Ő Bernard Slade kétszemélyesét, a Válótársakat nemcsak rendezte, hanem az egyik szerepet is játszotta volna.
Für Anikó, aki a másik szerepet játssza, a tragikus hír hallatán először úgy döntött, nem folytatja. De aztán belátta, hogy a majdnem kész munkát mégiscsak be kell fejezni. Balikó Tamást két héttel a bemutató előtt érte a halál, éppen túl voltak az első összpróbán. Technikai értelemben tehát kész volt az előadás.
Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon vezetője tehát úgy gondolta, hogy „Tamás emlékéhez is akkor leszünk leginkább hűek, ha utolsó színpadi munkáját megőrizzük, és bemutatjuk”. Az előadás dramaturgja, Lökös Ildikó vállalta, hogy a pontos és részletes rendezői instrukciók alapján színpadra segíti a művet.
„A szerephez Balikó elképzelései szerint férfias típusra volt szükségünk – tette hozzá –, örültünk, hogy Lengyel Ferenc elvállalta és két hét alatt felkészül a premierre.”
