SZIGETI LÁSZLÓ: Így van: mozgás nélkül nincs megismerés. A fizikális és szellemi barangolás része a munkának, amely elviselhetővé teszi az életet. A nyitott és a zárkózott embertípus is a munka, a cselekvés reményébe kapaszkodik. Csak a végzetszerűség elfogadásában különböznek. A nyitott mentalitás tudatosan ellenáll a végzetnek, önkorrekciókkal halad előre, a zárkózó hajlamosabb megadni magát, saját hibáit másokra vetíteni. Nem mindegy, hogy egy társadalomban melyik mentális típus van többségben. Ha e két modell bármelyikében legyengül az önkorlátozás képessége, fokozódik a társadalmi megosztottság érzete, kiéleződnek az ideológiai, világnézeti, vallási, faji, nyelvi és szociális különbségek. Ahol viszont inkább ember-, csak másodlagosan eszményközpontú a társadalom, ott a tapasztalat ritkán engedi a politikai hatalom csúcsain érvényesíteni a csőcselék szellemiségét. Ahol mégis, ott oda Buda.
MAGAZIN: Tudom, hogy a magyar mellett a csehszlovákiai és a közép-európai identitást is meghatározónak érzik.
NÉMETH ILONA: Fiatalkoromtól jártam Pestre, Pozsonyba, de Prágába és Brünnbe is színházba, kiállításokra, Lacival együtt is. A természetes magyar azonosságtudatom mellett otthonosságérzet alakult ki bennem nemcsak a szlovák, hanem a cseh kultúrában is, amelyet sosem tekintettem idegennek. Egyébként Varsóban is érzem a kulturális összetartozást. Minél több időt töltöttem távol ösztöndíjasként vagy kiállító művészként, annál inkább körvonalazódott és erősödött bennem közép-európai identitásom.
SZIGETI LÁSZLÓ: 1989 óta a posztkommunista nemzetállamok lehetőségek és kényszerek metszéspontjain léteznek, és kételyekkel szemlélik, ahogy Kelet-Közép-Európában is képlékenyebbé váltak az identitások. Térségünkben jelenleg három igazi kihívást érzékelek: az objektív nemzeti és európai emlékezetkultúra szerepének tudatosítását, a társadalom innovációs képességének fejlesztését, és a méltányos szociális létezéshez szükséges személyre szabott minimumpénz garanciáinak megteremtését.
Ezekhez egyedül a nyitott, tudásalapú oktatási intézményrendszeren át vezet út, amelytől az orbáni oktatáspolitika tudatosan elzárja a fiatalokat.
Tervük minden idők legnagyobb magyar tragédiájához vezethet.
MAGAZIN: Rendszerváltók voltak. Nem éreztek késztetést a politikai karrierre?
NÉMETH ILONA: 1990 elején abban bíztam, hogy politikai, gazdasági és társadalmi értelemben is egy csapásra minden a helyére kerül, mindenki azzal fog foglalkozni, amihez ért. A politikusok is professzionalizálódnak, és kellő műveltséggel, szakmai és morális felkészüléssel bírnak majd. Biztosra vettem, hogy az én dolgom az alkotás és a klasszikus értelmiségi szerepvállalás, amelynek során közéleti kérdésekről is véleményt nyilvánítok, ha szükségesnek látom.
Persze gyorsan bebizonyosodott, hogy ez naiv elképzelés volt.
Az aktuálpolitika rátelepedett személyes és közösségi életünkre egyaránt, s nem engedi megfelelően látni felbolydult világunk egyetemes gondjait, a társadalmi egyenlőtlenségeket, a politikai rendszerek válságát, a természetrombolást, a fogyasztói társadalom egoizmusát, a tömeges menekültáradatot, az általános elbizonytalanodást. Az ukrán–orosz háború jól mutatja e válság mélységeit és borzalmait.
SZIGETI LÁSZLÓ: Valóban rendszerváltó politikus voltam, de már a kezdetektől idegenkedtem a politikusi pályától. Ráadásul Václav Havel eszményét, hogy az állam és intézményei etikai fundamentummal rendelkezzenek, oly gyorsan marginalizálták a hatalommegosztás és a társadalmi igazságosság elvét relativizáló, új politikai és gazdasági elitek, hogy az végleg kedvemet szegte. A posztkommunista demokráciák máig nem egyértelműsítették, hogy szociális hitvallás nélkül sem az állam, sem a társadalom, sem az egyház nem azonos önmagával, legfeljebb önmaga torzulatával. Szociális hitvallás nélkül a nemzet is csak délibáb, legfeljebb arra jó, hogy kirekesszen szegényt, romát, minden másságot, a gyaur magyart is.
MAGAZIN: A szlovákiai magyarok között is szép számmal akadnak orbánisták és Jobbik-szimpatizánsok.
NÉMETH ILONA: A szlovákiai magyar közösségre is rátelepszik az anyaországi politikai megosztottság, noha
ránk nem annyira jellemző a nyájszellem, a főkolompos kritikátlan követése.
Oktatóként igazolhatom, hogy nálunk az államhatalomtól ténylegesen független, autonóm az egyetem. Itt a rektorokat sem fosztották meg szuverenitásuktól, nem tették őket nevetség tárgyává, nem ültettek politikai komisszárokat a nyakukra. Egyetértek Lacival, ha valamiért, oktatáspolitikája miatt társadalmi katasztrófába sodródik Magyarország. Szlovákia polgárai olykor számomra is meglepően felnőttként döntenek. A tavalyi államfőválasztáson agresszív kampánya ellenére nem Robert Fico, hanem egy civil, Andrej Kiska győzött.
SZIGETI LÁSZLÓ: De Kiska sem lesz képes a kollektív tudatalatti egoizmusát ellensúlyozni. A demokráciában jóval több beruházás került a nyelvileg színtiszta szlovák régiókba, mint azokba, amelyekben cigányokkal, ruszinokkal vagy magyarokkal él együtt az ugyanúgy elszegényedett szlovák többség. A nemzetállam a sajátjai vonatkozásában sem egyenlőségpárti.
Németh Ilona
SZÜLETETT: 1963. január 28-án, Dunaszerdahelyen.
FOGLALKOZÁSA: képzőművész, illusztrátor, egyetemi tanár. Már első egyéni kiállításán installációval jelentkezett. Kompozícióit építészeti elemekkel, műszaki megoldásokkal, multimedialitással gazdagítja. Kiállításai voltak szerte Európában és az Egyesült Államokban is.
MAGAZIN: Ebben a felbolydult világban milyen szerepe lehet az általuk képviselt minőségi vagy magas kultúrának?
SZIGETI LÁSZLÓ: A kommunista rezsim a magaskultúrával, kivált a kortárs művészetekkel és a baloldalinak minősíthető hagyománnyal igyekezett azonosítani a kultúra fogalmát, mert kizárólag a jelenre akart büszke lenni. És tagadhatatlan, hogy ebben szocializálódtam, a magaskultúra iránti vonzalmam tett azzá, ami ma kiadóként vagyok. Nem véletlen, hogy amikor 1991-ben elkezdtem, a könyvkiadást népszolgálatnak tartottam, közügynek, mert értéket, tudásanyagot közvetít, befogadóbbá teszi az olvasót, nemesíti a polgári lelket. Azóta többször lelepleződött ez a naivitásom, s indulatból nemegyszer hittem tévesen, hogy a tudás és a műveltség mint a felemelkedés eszköze a felvilágosodás egyik legnagyobb tévhite volt.
Napjainkban sem az állam, sem a fogyasztói igényeket formáló piac számára nem tét a magaskultúra.
A fogyasztói társadalom fölülírta a minőség kategóriáit. Azért a magyar könyvkiadás minőségi könyvekből mindmáig szépen teljesít. A gyermekirodalom virágzik, a tudományos könyvkiadás hervad, az ocsú gyarapszik. A szakmában dolgozók zöme kedves ember, s nem azok miatt gyengült a szakmai szolidaritás ereje, akiket fölöttébb becsülök. Az antikvitás óta a forma és a mérték szimbiózisa őrzi bennünk az emberséget, a térségi új kapitalizmus azonban a könyvszakmában is kikezdte ezt ez elvet.
NÉMETH ILONA: Egykor a tanító, a jegyző és a pap véleményének súlya volt, ez számított viszonyítási alapnak kulturális és morális kérdésekben. Ma a kultúra, az oktatás egyértelműen a társadalom peremére került. Ebből következően hiányzik az iránytű a társadalom egésze számára. Ez az értékvesztés általános jelenség, persze vannak jobb sorsú régiók, itt Európában is, elég, ha Skandináviára gondolunk, a finn kulturális politika példaadó lehetne egész Európa számára, akár az oktatási rendszerükre, akár a művészek támogatási rendszerére gondolunk.
Szigeti László
SZÜLETETT: 1949. május 26-án, Dunaszerdahelyen.
FOGLALKOZÁSA: író, publicista, szerkesztő, kiadóigazgató. 1991-ben Grendel Lajossal megalapította a Kalligram Kiadót, Kelet-Közép-Európa egyik legrangosabb szellemi műhelyét. Főbb művei: Zsebcselek (interjú Hraballal), Párbeszédkísérlet (interjú Mészöly Miklóssal), Kentaurbeszéd.
MAGAZIN: Térjünk vissza Dunaszerdahelyre. Mindketten itt születtek, azóta itt az állandó lakhelyük.
SZIGETI LÁSZLÓ: Ez az egykori porfészek ma a fogyasztói társadalom csicsás kirakata, közösségi ideológiáját leginkább a magyar kispolgár hívságának és óvatosan fajelvű nacionalizmusának keretei határozzák meg, számomra mégis a világ közepe.
NÉMETH ILONA: Miután folyton úton vagyok, a város életébe nem igazán tudok bekapcsolódni, de szerintem nincs is rá igény, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Otthon dolgozom, sok munkámat helyi szakemberek segítségével valósítom meg, ezzel együtt is Dunaszerdahely nekem leginkább a családot és néhány barátot jelenti.
