Páncélkölykök és hattyúdal
15 év és körülbelül száz kiállítás után utoljára nyitottak meg tárlatot a belvárosi Raiffeisen Galériában. Amikor január elején bezár a szobrász Rabóczky Judit Rita kiállítása a bank Akadémia utcai központjában, az ínséges időkre hivatkozva megszűnik maga a galéria is.
A banképület aulájában emeletmagasságban impozáns függőhíd vezet a galéria terébe, ahol – most és itt egyben utoljára – Rabóczky Judit Rita szobrai láthatók. Zömében hegesztett, kölyök- vagy gyermekangyalok (jó tíz éve Rabóczky Judit diplomamunkáját a padovai Scrovegni-kápolnában látható Giotto-freskók angyalai ihlették), amelyek egyszerre jól tápláltak és babásak kicsit, miközben grimaszolnak és fenyegető pantomim fémfiguráknak is tűnnek.
A művész egy korábbi kiállításának megnyitóján Vekerdy Tamás pszichológus azt mondta róluk, hogy olyan figurák ezek, amelyekben egyszerre érhető tetten a gyermekek szelídsége, bája, de angyali gonoszsága és csibészsége is, és ugyanannyi vágy, mint düh látható beléjük. Alkotójuk páncélkölyköknek hívja őket. Groteszkül félbetört mozdulatokba merevedve láthatók, üres szemekkel és fémszínű, olykor second handnek látszó lemezekből, szinte esetlegesen összehegesztve.
|
Rabóczky Judit Rita figurái angyaliak és csibészek, bennük van a vágy és a düh
Fotó: Raiffeisen |
Különösek, mégis hatásosak itt egy bank légterében, de semmiképpen sem meglepőek, mert a Raiffeisen komoly kortársgyűjteményt hozott össze. A kollekciót 2000-ben alapították, és folyamatosan bővült: jelenleg 88 magyar alkotó 277 művéből áll és a bank Akadémia utcai székházát, a Késmárki utcai bankszékház és egyes régióközpontok és fiókok ügyféltereit, irodáit díszítik. A Raiffeisen Bank először tavasszal döntött jelentős költségcsökkentésről. Húszszázalékos, vagyis évi tízmilliárd forint fölötti megtakarítást terveztek, 2016 végéig a dolgozói létszám 15 százalékos mérséklésével. A leépítések nagy része már idén megtörtént, és a bankfiókok majdnem fele megszűnt.
Az ausztriai központban talán nem tudják, milyen kortárs gyűjtemény mellől szűnik meg a galéria. A kezdeti érdeklődés elolvadt, a régi, a kulturális brandet is építő vezetők már nem dolgoznak itt, és így, személyes meggyőződés nélkül csak a kiállításonként jelentkező költség maradt, amit az úgynevezett ínséges időkben megszüntetnek. Ezért lett a mostani tárlat megnyitója búcsúbeszéd is. A „hattyúdal” Jerger Krisztina művészettörténészhez köthető, ő emlékezett a szebb időkre, amikor még plakátokra, a kiállítások anyagából vásárlásokra is telt, és ő köszönte meg mindenkinek a 15 éves sikeres munkát.
