Tina Turner Ceglédbercelen

Átlépett a vasfüggönyön Bánhalmi János / Népszabadság/archív

Hogy miért nem jutottam fel Pestre, arról nehéz szívvel számolok be. Leszálltam a vonatról Ceglédbercelen, mert a cimborámmal úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Jött a barátnője is, aki a rendőrségnél dolgozott. Piros címkés Levi’sben feszített, úgy rázta a haját, mint Tina Turner, és igen sokat tudott beszélni. Beugrottunk a restibe – sajnos akkoriban eléggé sok előre tervezett programunk borult fel az ilyen váratlanságok miatt.

Kezdetben csak Szandokánt ittunk, ami úgy festett, hogy a kávéspohárba fél deci rumot és ugyanennyi kólát döntött a kedves pultos. A barátom barátnőjének hátborzongató történetei hallatán később kénytelenek voltunk több körben is Nautilust fogyasztani, ami pedig úgy nézett ki, hogy a korsó sörbe rumostul, mindenestül bele kellett engedni a rumos poharat. Erős és edzett fiatalok lehettünk, mert ha ma meg kéne innom akár egy kortyot is ezekből a fertelmes italokból, biztos, hogy kiszaladnék a világból, és úgy üvöltenék, mint Tina Turner a Missing Youban.

Namármost pontosan emlékszem, hogy akkoriban két bűneset tartotta lázban Cegléd környékét, az egyiknek meglett az elkövetője, a másiknak nem. A leány sima titkárnő volt a rendőrségen, ami egyben azt is jelentette, hogy természetesen mindent tudott. Az egyik ügy főszereplőjéről azt mesélte, hogy vérnősző barom volt, aki elcsalt magához egy 11 éves kislányt, majd feldarabolta és a maradványait ötliteres befőttesüvegekbe tette.

A másik eset sokkal kacifántosabb volt. Huszonegy késszúrással megöltek egy gyönyörű 21 éves lányt, ha ma történne ilyen, az a bulvárlapoknak évekre muní­ciót adna. Akkoriban a Pest Megyei Hírlap mínuszosai között volt csak fellelhető a hír. Ismertük a lányt, és ismertük halszemű barátját is, akit letartóztattak, de aztán a nyomozók elengedték, mert alibije volt.

– Biztos, hogy ő tette – mondta a restiben a lány –, csak nem bírták rábizonyítani.

– És miért tette? – kérdezte a barátom az újabb és újabb kortykatasztrófa előtt.

– Szerelemféltésből – hangzott a válasz. – Tudták, hogy előzőleg egyszer már el is verte, mert szakítani akart vele.

Ekkor, ezt az Ike és Tina Turner életében is szereplő közismert motívumot hallva talán még felrémlett előttünk, hogy valójában a rockkirálynő koncertjére indultunk Pestre, de a folytatást nem tudom felidézni. Reggel a barátom sváb nagyanyjánál ébredtem, egy jéghideg kamraszerű sufniban hevertem, a fejem fölött stifolder kolbászok lógtak. Oldalt ötliteres uborkásüvegeket pillantottam meg, amitől villámgyorsan felugrottam, és hazáig meg sem álltam.

Tina Turnerre, a többszörös Grammy- és Golden ­Globe-díjas szupersztárra azóta mint elpuskázott lehetőségre tekintek. Amikor megjelent ’83-ban a Let’s Stay Together, már késő volt. Neki és hallatlanul sokáig tartó tomboló sikereinek köszönhettem, hogy annyi év elmúltával is arra a ceglédberceli kisiklásra gondolhattam. Ezt teszem ma is, amikor újrahallgatom a pompás számait.