Az Ózdról útnak indult, úgynevezett celeb a Super TV2-n jelentkezik a NaNee! című produkcióval. Ez már önmagában is jó hír, elvégre a tömegkultúra ritkán manifesztálódó, ám a tehetségkutató műsorok első szériáiban már megmutatkozó esélyteremtő funkciója egy pillanatra szóba kerül. Főként azért, mert ebben az attrakcióban nem az a feladata, hogy hátrakötött kézzel főtt tojást egyen egy bömbölő bébifóka hátáról, hanem az: beszélgessen.
Az egykor egy valóságshow-ban próbálkozó Majka kihasználta a percnyi lehetőséget, amelyet akkor főműsoridős szereplésével kapott. A sansz, amely megannyi kollégáját tönkretette, neki új világot nyitott.
Persze nyilván nem a rawlsi igazságosságelméletről diskurál vendégeivel, ám a szórakoztatásnak nem feltétele harmincoldalnyi Thomas Mann-szöveg felolvasása. Éppen elég, ha a szerény kulisszák között helyet foglalók lekötik a néző figyelmét.
Az ötlet nem forradalmi: négyen üldögélnek Majkával, s egymást kérdezik olyasmiről, amiről korábban nem.
Ez csak akkor működik, ha őszintének tetszenek, valóban érdeklődnek. A legutóbbi adásban Fenyő Iván hamar elintézte, hogy a távirányító a helyén maradjon: a színész előbb gyávaként azonosította magát, majd közölte, eladta lakását, s próbát tesz az Egyesült Államokban. Minderről úgy beszélt, hogy kiviláglott ösztönös szabadságvágya, amit csak erősített, hogy leszögezte: „Nincs olyan, hogy valaki nem engedhet meg magának valamit.”
A Demcsák Zsuzsával, Détár Enikővel, Hujber Ferenccel kiegészülő társaságban megannyi súlyos dilemma, konfliktusos élethelyzet került szóba. Olyanok, amilyenekkel a nézők többsége is találkozik.
Akárha megrendítőnek is nevezhetnénk, ahogyan Détár arról vallott, gyermekei előbb tudtak férje új párkapcsolatáról, mint ő. Vagy ahogy arról beszélt, milyen nehéz újrakezdeni ötvenévesen. Nem maradnak ki a szexualitást érintő témák sem, de azok olyan természetes részei az esti tévéműsoroknak, mint a négy, hajnal háromkor egy szórakozóhely asztalán könyöklő talajrészeg férfi között zajló érvszegény eszmecserének.
A produkcióban Majoros olykor a háttérbe veszik, de ez már csak részletkérdés, ha belegondolunk, honnan jutott el addig, hogy beszélgetős műsort vezessen országos televízóban.
Meg abba: gyermekének már nem kell majd vesződnie azzal, hogy megkapaszkodjon. Olyan esélyekkel indul majd, mint középosztálybeli társai.
Ettől még nem válik Majka pályája modellértékűvé, s minimum mulattató lenne, ha a Super TV2 társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében játszott szerepéről értekeznénk. Amúgy is: az útnak az oktatásnak kellene lennie, de azt most éppen a társadalmi mobilitás felszámolására használják.
Meg aztán indokolt lenne finnyásan felhorkanni, hogy azért az ne vezessen már talkshow-t, aki közben benyomja, hogy „újság, aki”. Ám az agydurranás előtt jön a fél életében tévéző Demcsák, aki ráadásul majdnem kormányszóvivő lett, s azt mondja: „újság, aki”.
Igaz, a vonatkozó névmások helyes használatáról is ritkán beszélnek az apró restiben. Arról talán többször: a Majka megcsinálta.
