– Ezt értem, de arra nem kaptam választ, hogy mi volt a probléma a tulajdonostársakkal?
– Nagy konszenzusban én lettem a másik három tulajdonos főnöke, nélkülem nem lehetett dönteni. A gödöllői művelődési ház igazgatójaként szereztem némi vezetői tapasztalatot. Ahogy egyre sikeresebb lett a színház, úgy nőtt a többiekben a vezetői ambíció, és ugrott ki az ízlésbeli különbség. Bár máshol összesen kéthavonta két előadást vállaltam, szerettem volna nyugodtabb életet élni, mint amikor főnökeim voltak. Inkább a gyerekemmel vagyok, mintsem arról vitatkozzam, melyik sarokra rakjunk ki óriásplakátokat, mert erről döntsön bátran a marketingesünk. A tulajdonostársak azt kérték, legyen mellettem még egy ügyvezető. És mégis ki dönt, ha vita alakul ki köztünk? A tulajdonosi kör, mondták. Szóval te, a közgazdász és te, a jogász mondjátok meg, ősszel mit mutassunk be és ki játsszon el egy szerepet? Akkor hozzatok bátrabb döntést, küldjetek el, legyen helyettem itt az, akivel egyetért a tulajdonosi kör!
– Játszik továbbra is, és megtartotta a tulajdonosi hányadát.
– Először nem akartam folytatni, de a leköszönéssel egy időben volt A hűtlenség ára bemutatója – ezt a címet mélyen átéreztem –, a többi színész és a rendező jelezte, barátságtalan lépés lenne, ha többheti munka után elmaradna a bemutató. A tulajdonosi hányadomtól miért kéne megszabadulnom? Ez egy üzleti vállalkozás. Egy biztos, többé nem csinálok céget 51 százaléknál kisebb résszel.
– A Játékszín után sokan találgattak, melyik színházat kapja meg a jó politikai kapcsolatainak hála. Milyen körökből vannak ezek a kapcsolatok?
– Ha nem lennének, akkor is azt mondanám: vannak ilyen kapcsolataim, mert ma ettől látszik az ember erősnek. Mikor úgy járkáltam be a minisztériumba és a Parlamentbe, mintha hazamennék, azt annak köszönhettem, hogy népmesei hős lettem a Barátok közt miatt. Az aktuális miniszterek és államtitkárok lapogatták a hátam. A portás is úgy köszönt: Gézukáááám! Vannak barátaim, akik az MSZP idején vagy a Fidesz-érában benne voltak vagy vannak a politikai elitben, de ez nem számít annyit, mint a Barátok közt. A mai napig mondják is, a múlt héten milyen jól játszottam a sorozatban. Pedig öt éve nem vagyok képernyőn.
|
„Javíthatatlan optimista vagyok" Veres Viktor / Népszabadság |
– Az Újszínház megpályázásán is gondolkodott. Végül miért gondolta meg magát?
– Nem pályáztam sehova, mert tudtam, a Madáchnál, a Tháliánál és az Újszínháznál is – különböző okok miatt – esélyes, hogy maradhat a korábbi igazgató. A Tháliában úgy hallottam, nem pályázik az előző vezetés, az Újban pedig mondták, érdemes körülnézni. De mielőtt elgondolkodtam rajta, megkérdeztem a korábbi igazgatókat. Kiderült, mindannyian tele vannak tervekkel. Dörner György örült is a hívásomnak, napok óta azt olvasta az újságokban: én leszek az utódja. Szerintem ez az Újszínház-pletyka olyan, mint egy Karinthy-történet. Többször szóba hoztam az induló új színházamat, és lehet, hogy ezt értették félre. Gálvölgyi Jánosnak van egy jó sztorija arról, hogyan lett Keres Emil színházigazgató. Az egyik színház igazgatót keres... jé, Keres?!
– Mégis meglepő, hogy ilyen könnyen feladta.
– A barátaim és a kulturális piacra jól rálátó tanácsadóim ezt javasolták. Most inkább új céget alapítok, újabb magánszínházat csinálunk. Nacsa Olivér az egyik partnerem, ő a pénzügyi vonalon dolgozik majd, a forgalmazásért Kovács Balázs felel, aki a gödöllői művelődési házban lett az utódom. Keressük a színház fix helyét és a nevét, addig is elkezdjük a produkciókat készíteni, olyan típusúakat, mint a Játékszínben. Kevéssé kísérletező, népszerű színházat szeretnék.
– Biztos, hogy szükség és igény van újabb színházra?
Abszolút, és nemcsak Budapesten. A Játékszínbe háromszor annyi néző jönne be, mint amennyit befér. Az első darabunk egy ismert mű lesz, a többi magyarországi ősbemutató, főként londoni West End-sikerek. Az első kétszemélyes, de a címét csak akkor árulom el, amikor aláírtuk a szerződést a jogokra. Az biztos, hogy kibéreljük erre a Tháliát. Utána csak magyarországi ősbemutatót tartanánk, kutatom a londoni kínálatot.
|
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
– Szóba jöhet akár a Harry Potter-musical is?
– Igen, még csak gondolat volt Angliában, amikor már megpályáztuk.
– Viccből kérdeztem.
– Hát nem vicces, ilyenekben is gondolkodunk.
– És mi lesz, ha Nacsa Olivérnek előjönnek a vezetői ambíciói?
– Nem szükségszerűen romlik el minden. Javíthatatlan optimista vagyok, de mondom, többet nem fordul elő, hogy egy cégemben ne legyen többségi a tulajdonom.
Németh Kristóf
Gyerekszínészként kezdte a pályát a Szomszédok című teleregényben, most negyvenéves. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1998-ban végezte el, majd megszűnéséig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 2001–2006 között a gödöllői művelődési házat igazgatta. Hosszú évekig a Barátok közt című tévésorozatban Kertész Gézát játszotta. 2006–2013 között a Klubrádió műsorvezetője volt. 2012 októbere óta a magánszínházzá alakult Játékszín egyik tulajdonosa és igazgatója, ez utóbbi posztról tavasszal lemondott. Nyáron felröppent a neve az Újszínház igazgatói pályázata kapcsán, mégsem pályázta meg. Most újabb magánszínházat alapít Nacsa Olivérrel és Kovács Balázzsal.