Két legyet egy csapásra – röviden így lehet összefoglalni Emma Donoghue írói módszerét: az ír származású kanadai alkotó, miután megírta A szoba című nagy sikerű regényét, felkérés nélkül írt belőle forgatókönyvet. Megérte: Lenny Abrahamson négy Oscarra jelölt filmet rendezett, az egyik díj Donoghue-t illeti. Az írót telefonon értük utol.
hirdetés
Elég ritka, hogy regényíró önszorgalomból forgatókönyvre adaptálja a művét. Vagy már az elején ez volt a terve, és a regény csak egy szükséges állomás volt?
Amikor a regényt írtam, kifejezetten és csakis erre koncentráltam. Amikor befejeztem az írást, úgy éreztem, hogy a történet a filmvásznon is működne, így azonnal nekiálltam a forgatókönyv-változatnak. Ahogy mondja: önszorgalomból. Vagy inkább önvédelemből. Mert, ha egy producer megszerzi a megfilmesítésének a jogot, általában nem a szerzőt kéri fel a forgatókönyvre.
Míg a regényt irodalmi alkotásnak gondoljuk, a forgatókönyvet csak a filmkészítés egyik kellékének. Ez nem zavarja?
Nézze, nem vagyok scriptdoktor, így nem olvastam túl sok forgatókönyvet eddig. Abba sem tudok belekötni, hogy a forgatókönyv tényleg csak egy köztes állapot egy film megszületése idején. Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy egy ilyen írás ne lehetne adott esetben irodalmi szempontból is értékes. Lenny Abrahamson rendezővel szerencsés voltam: a regény elolvasása után a víziója nagyon sok ponton egyezett azzal, amit én gondoltam róla. A film végül, úgy érzem, a regény tökéletes párja lett.
Pedig azért bőven vannak különbségek.
Így van, a regény a gyerek szemszögéből meséli el a történetet. Egy film esetében többet látunk, így sokkal kevesebbet tudunk a nézői fantáziára bízni, mint az olvasóéra. Ahogy a gyermek elképzeli a szobát, az nem lett volna reális a vásznon, mert hiba lett volna a stilizálás. Ugyanakkor, dramaturgiai szempontból is fontos volt, hogy az anya történetét is első kézből ismerhessük meg. A regény meg a film pontosan ugyanazt a történetet mondja el, de egészen más nézőpontból.
Az Oscar-várományos Emma Donoghue a 2011-es Orange irodalmi díj kiosztóján Chris Helgren / Reuters
hirdetés
Azt külön köszönöm, hogy megmentette a nézőket a végtelen hosszú narrációktól.
Szívesen! (nevet) Az tényleg borzalmas lett volna. A nagymonológok tönkretehetnek egy filmet. A forgatókönyv első verziója teljesen narrációmentes volt. Lenny Abrahamson kérte végül, hogy egynéhányat azért írjak bele, mert egyértelművé akarta tenni, hogy a gyerek nézőpontjából látjuk zajlani a cselekményt.
A regényben sokkal kevesebbet találkozunk a fogvatartóval.
Korunk krimiirodalma és filmjei a zseniális gonoszt helyezik a középpontba, én nem akartam beszállni ebbe a fals értékteremtésbe. A gonosz karakterek nem hősök, Hollywoodban ezt sajnos elfelejtették. A filmverzióban persze többet van jelen az ellenlábas, mint a regényben, dramaturgiai szempontból muszáj volt, de nem akarjuk megmagyarázni, hogy miért lett olyan, amilyen, nem mutatjuk meg az emberrablást sem. Nem lényeges. Továbbá azt a klisét is szerettük volna lerombolni, hogy a gonosz szexi!
Azért volt olyan film, mely hatással volt önre?
hirdetés
Igen: két holokausztfilm. Az élet szép Roberto Benignitől és A csíkos pizsamás fiú, mely John Boyne regényéből készült. Nagyon sokat tanulmányoztam a két filmet, hogyan alkalmazták a cselekményben a gyermeki nézőpontot. Az ártatlanság okozta feszültséget. A néző ugyanis sokkal többet tud a borzalmakról, mint a főszereplő karakterek.
A forgatás alatt jelen volt?
Hogyne. Lenny gyakran megkérdezte a véleményem, de igazi hatalma az írónak ilyenkor már nincs. „Fogd be a szád, és élvezd” – ez a ránk vonatkozó szlogen, ezt tudtam meg az írótársaimtól. A szoba forgatása családias körülmények között zajlott, sok vitába bevettek, élveztem.
Forrás: Fred Thornhill / Reuters
Hogyan tovább? Ezentúl ontani fogja a forgatókönyveket?
A Frog Music című újabb regényemnek most vették meg a filmes jogait. Már írom is a forgatókönyvet. Ugyanakkor nagyon szívesen adaptálnék különböző, mások által jegyzett irodalmi műveket filmre.
Az Oscar-jelölés után, gondolom, nem lesz annyira nehéz munkát kapnia.
Lehetséges. Tudja, nagy megtiszteltetés a jelölés, különösen, amikor ilyen kvalitásos mezőnyben versenyez az ember, de irtó nagy cirkusz is egyben. Írói körökben nem ilyen nagy a „körítés”. Sokkal kevesebb a parti és a társasági esemény, melyeken tényleg azt nézik, hogy milyen ruha és ékszer van rajtad. Nevetséges. De a filmnek nagyon jót tesz. Ha nem kerültünk volna az Oscar közelébe, sokkal kevesebben néznék meg. Így azonban eljutott az üzenetünk mindenkihez. A szoba nem egy horror, hanem egy film a szeretetről. Persze, nem egy habkönnyű darab.
