galéria megtekintése

Nem látni, ki a bíró

6 komment


Vári György

Tragikus hirtelenséggel pénteken elhunyt Kőrösi Zoltán József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró - közölte az MTI.

Lapunk tárcaírója 1962-ben született Budapesten, 1995-től a Magyar Rádió főszerkesztője, 2002-től 2007-ig művészeti főszerkesztője volt. A Szépírók Társaságának alelnöke, 2010-től a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt.

Kőrösi Zoltán
Kőrösi Zoltán
Kocsis Zoltán / Népszabadság/archív

Nem egészen 54 éves korában meghalt egy rezignált, bölcs és életvidám mesélőember. Aki pontosan tudta, hogy az egész élet csak véletlenek kusza összjátéka, nem kell komolyan venni, de ettől azért még bőven van mód igazi tragédiákra. Ezek – különösen errefelé, ahol ő élt – nem is szoktak elmaradni. Aztán ő, Kőrösi Zoltán elmeséli, hogy volt párszor megcsavarva. Kőrösi meséje éppen az olvasójáról szól, csak tágasabb az ő életénél. Ilyen ravasz és agyafúrt és lendületes és olvasmányos mesélő, elég gyengéd és érzelmes ahhoz, hogy kilométerekről megismerje és elkerülhesse a giccset és a manipulációt. Az ilyen emberek meggyógyítják, elrendezik a múltat, variálják, de nem tagadják el soha, mert továbblépni csak az elbeszélés és az alakítás, a mese enged. Mondatokká, történetekké formálva töredékes életünket. Emberekét, országokét, régiókét. Feszes novellákban és szellős regényekben.

 

A születés éve 1962. Az a nemzedék, amelyik egy egész rezsimet látott elkorhadni lassan maga körül. És amelyik mégis nagy reményekkel lépett porondra egy új kezdet idején. Tényleg minden akkor indult: 1990-ben kezdett a Magyar Rádiónál és itt egy újabb cselekményszál nyílhatna meg. El lehetne mesélni az irodalmi szerkesztőség szép és eredményes életét, hosszú, méltatlan haldoklását és szólni arról a kevésről, ami maradt belőle. Erről a nagyjából elmeséletlen történetről sem lehetne két szót sem szólni Kőrösi nevének említése nélkül. Itt tanult meg szerkeszteni, vágni, dramaturgiáról, ritmusról gondolkodni, itt vált olyan íróvá, mások szövegein dolgozva.

Fegyelmezetten dolgozott, egy-két évente új könyvvel jelentkezett. Épp annyira voltak hasonlóak ezek a könyvek, hogy kétely se lehessen: az ő világában jársz. Annyira voltak mások ezek a könyvek, hogy végig fenntartsák az izgalmat. Soha nem hagyta volna unatkozni a közönségét. A szerződésszegés, a becsapás nem az ő műfaja volt.

Az adott szabályokon belüli kreativitás lehetőségei érdekelték: a történelem és a foci. Ennyiben realista volt. Az különbözteti meg szerinte a focit az élettől, hogy „az egyikben látni, hogy ki a bíró, sőt, még beszélni is lehet vele”. És tényleg nem tudni, hol volt ezen a meccsen a bíró, hová nézett, mit ítélt és miért. Miért nem alakult úgy, miközben akár úgy is alakulhatott volna, hogy még évtizedekig mondja Kőrösi, minek kellett, lehetett volna lenni és aztán mi lett helyette. Ő már, talán, megkérdezhette a Jóistent, hogy ez megint mi volt, spori, mi meg maradunk már elmeséletlenül.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.