Tarsoly 1990-ben alapította meg azt a betéti társaságot, amelyből később kft., majd zártkörű részvénytársaság lett, végül egy 47 cégből álló vállalatbirodalom. Az ügyben eljáró Nemzeti Nyomozó Iroda és az ügyészség azonban csak 2007-ig visszamenően vizsgálták a cégcsoport gazdálkodását. Ibolya emlékeztetett rá, hogy a nyomozás kezdetén egyesek „Tarsoly védelmezőjének” kiáltották ki az ügyészséget, amiért nem tartóztattatták le azonnal. Pedig, mint mondta, aki ismeri a Fővárosi Törvényszék letartóztatási gyakorlatát, tudhatta, hogy meggyőző bizonyítékok nélkül hiába állítják a nyomozási bíró elé a gyanúsítottakat. Márpedig a feljelentésből akkor még csak az derült ki, hogy vagy bűncselekmény, vagy gazdasági csőd állhat az Magyar Nemzeti Bank által feltárt hiány mögött.
Kis hamis
– Tarsoly Csaba igyekezett önfeljelentőnek beállítani magát, tudniillik, hogy ő maga leplezte le a cégeinél történteket, de ez nem igaz – mondta a főügyész. – Amikor a Buda-Cash-ügy miatt az MNB bejelentette, hogy ellenőrzést tart a Quaestornál is, Tarsoly megpróbálta elodázni azt. Csak azután tett cégei pénzügyeiről feltáró nyilatkozatot a felügyeletnél, amikor rájött, hogy ez alkalommal nem úszhatja meg az alapos ellenőrzést.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
– Megelőzhető lett volna mintegy 30 ezer sértett megkárosítása, ha 2005 júliusától nem módosították volna a tőkepiaci törvényt. Az tette ugyanis lehetővé, hogy egy 10 milliós alaptőkéjű cég mindenféle ellenőrzés, előzetes hitelminősítés nélkül bocsáthasson ki sok milliárd forint értékben kötvényeket – tette hozzá a főügyész.
Bűnpártoló felügyelet
Később hozzátette, hogy már évekkel ezelőtt leleplezhetők lettek volna a Quaestor sötét ügyletei, de az akkori felügyelet a súlyos bűncselekmények nyilvánvaló gyanúja ellenére sem lépett. Hárommillió forint felügyeleti bírsággal sújtotta csupán a céget, ám a Quaestor vezetőinek kérésére ezt a tényt sem hozta nyilvánosságra. Ibolya szerint ezzel a felügyelet bűnpártolást követett el.
Arról nem kívánt találgatni, hogy mindezt hogy érte el Tarsoly és csapata. Az akkori illetékeseknek azonban nem kell felelősségre vonástól tartaniuk, mivel – ha el is követték a bűnpártolást – tettük már elévült. A 2013-es jegybanki ellenőrzéskor pedig a cég már olyan jól megszervezte saját védelmét, és olyan jól konspiráltak a vezetők, hogy az ellenőröknek esélyük sem volt egy előre bejelentett ellenőrzés alkalmával bármit is feltárni.
Nem akarták húzni az időt
A Quaestor-ügy 30 ezer sértettje körül csak annak a 232-nek az ügyében emeltek vádat, akiket 50 millió forintnál nagyobb kár ért. A többiek esetében már a nyomozást is mellőzték. Ibolya hangsúlyozta: ez nem jelenti azt, hogy az ő ügyüket nem tartanák fontosnak, és a legkevésbé sem befolyásolja a kártérítési igényüket. Azért jártak el így, mert tapasztalatai szerint az ilyen sok sértettes ügyeknek az elhúzódása mindig az elkövetőknek kedvez. Ha minden sértettet kihallgatnak, még legalább három-négy évig eltart a nyomozás. Ítélet talán tíz év múlva születhetne. S mivel mindez nem felróható a vádlottaknak, az idő múlását a bíróság enyhítő körülményként veszi figyelembe az ítéletnél. Azaz sokkal kisebb büntetést kapnak, mint amennyit megérdemelnének.
|
| Fotó: Kovács Tamás / Népszabadság |
A nyomozás során a gyanúsítottaktól 44 milliárd forintnyi vagyont foglaltak le. (Az eljárás kezdetén Ibolya még 160 milliárdra becsülte a Quaestor-vagyont, ám bizonyos vagyonelemek lefoglalását időközben meg kellett szüntetni, illetve időközben a szakértői vélemények miatt módosultak az értékek.
Megdolgozott a 25 évért
A vádlottak – kihasználva a Quaestor Értékpapír Zrt. és a KELER elszámolóház értékpapír-nyilvántartási rendszerei közti különbséget – 2007 és 2012 között az ügyfelek értékpapírjainak nagy részét eltulajdonították. Az ügyfélszámláról az értékpapírokat átvezettették a Quaestor számlájára, majd eladták.
2007 és 2012 között egyedi megbízások alapján nem létező állampapírokat értékesítettek. Ezáltal összesen 11 ügyfélnek összesen 3,2 milliárd forint kárt okoztak, amit azonban a későbbi bűncselekmények bevételeiből a lelepleződés elkerülése érdekében rendeztek.
|
Tarsoly pórázon
Veres Viktor / Népszabadság |
Miután a Quaestor-csoport fizetésképtelenné vált, ezt az ügyfelek elől elhallgatták, és így értékesítettek részben ténylegesen kibocsátott kötvényeket, részben nem létező, fiktív kötvényeket – a visszafizetés reális esélye nélkül. Így 2007 és 2015 között több mint harmincezer sértettnek okoztak kárt, közülük 232-t ért 50 millió forintnál nagyobb kár. Ők mintegy 20 milliárdot buktak.
A vádlottak 2007 és 2015 között egyes ügyfeleikkel opciós szerződéseket kötöttek fiktív vállalati kötvények megvásárlására, s ezzel több mint 500 sértettnek összesen 6 milliárd forint kárt okoztak.
Tarsoly Csaba 2007 júliusa és 2013 októbere között a pénzintézet legális tevékenységéből származó bevételéből összesen 1,2 milliárd forintot lopott. Eleinte kölcsönszerződéssel próbálta leplezni a pénzkivételt, később csak vitte a pénzt.
Ezt is a baloldal nyakába varrná a Fidesz
A Fidesz szerint a baloldal minden esetben a csaló brókerek oldalára állt, és nem kártalanítottak senkit. A kormánypárt közleményében üdvözölte a főügyészség gyors döntését, majd közölték, „a szocialista brókerbotrányok” azért történhettek meg, mert az MSZP annyira fellazította a brókercégekre vonatkozó szabályokat, hogy azok éveken át zavartalanul csaphatták be az embereket. A polgári kormány – mint írták – lezárta „az évtizedes pénzügyi korrupciót”, és kártalanítja az áldozatokat.
Ibolya Tibor fővárosi főügyész előzőleg sajtótájékoztatóján számolt be arról, hogy az 1548 oldalas vádirat lényege, hogy a Quaestor-csoportot vezető Tarsoly Csaba és társai a mintegy 47 társaságból álló cégcsoport működtetése során, 2007-től bizonyíthatóan olyan bűnszervezetet hoztak létre, amelynek elsődleges célja a befektetők pénzének, értékpapírjainak eltulajdonítása volt. (MTI)
