Ha majd a Tisza-tó mellé költözött holland házaspár nem rejti el autóját, amikor megy hozzájuk a következő vízvezeték-szerelő, mert az addigiaknak a külföldi rendszám láttán háromszor olyan vastagon fogott a ceruzájuk. Ha majd a bükki faluban letelepedett magyar feleség nem dugja el angol férjét a hátsó szobába, amikor mesterember érkezik, mert az angol szó hallatán ott is megszalad a tinta. Ha majd a somogyi kis faluban nem kezdenek sajátos konyhakerti művelésbe: reggelente kiteszik a nagy faládikákat a napra, teli a szépen növekvő veteményessel, estére meg beviszik a kiskonyhába, másként reggelre már csak hűlt helyét találnák répának, zellernek, kalarábénak. Ha majd a miskolci kisbolt huszonéves eladója nem tart vadásztőrt a derékszíján, amivel kérésre, szívességből kettészeli ugyan a zsemlénket, de sokkal inkább tolvajűzőként hordja.
Ha majd a tizenegyedikes gyerek nem azzal a hírrel jön haza egy napsütötte februári napon, hogy egy év múlva közgazdaságtanból kötelező emelt szintű érettségit kell tennie, miközben Balog miniszter előtte mondta – ezek szerint hazudta – a pofánkba miskolci fórumán, hogy érettségi előtt két évvel legfeljebb „apró formai kiigazítások" lehetnek, semmi érdemi. Ha majd egy ilyen fórumra nyugodtan bemehetnek a sajtó munkatársai, és nem kell szülőnek álcázva magukat, a hátsó sorban meglapulniuk, hogy érdemi információkat szerezzenek a nyilvánosságot érdeklő eseményről. Ha majd a fórum végeztével nem kutyafuttában intézik el őket, húszuknak összesen négy kérdés lehetőségét megadva a „door step" (jaj!!!) sajtótájékoztatón.
Ha majd a kényszervállalkozó kertésznek, kőművesnek, tetőfedőnek nem kell novembertől februárig kifizetnie maga után a havi nyolcvanezer forintos járulékot, akkor is, ha ezekben a hónapokban egy fillér bevétele sincs. Ha majd a nyugdíjas skót pék ennek hallatán nem tapos bele a fékbe, nem áll félre az út szélére, s nem mondja azt megnyúlt arccal, hogy bizonyára nem egészen jól fogalmaztunk, mert ilyen égbekiáltó baromságot még életében nem hallott.
