Nem kell hányás minden darabba

Lőcsei Jenő: A híres operaházi balesetem után (Seregi László Shakespeare balettje, a Rómeó és Júlia címszerepében sérült meg, a lábujja előadás közben a deszkák közé szorult – a szerk.), komoly konfliktusba keveredtem a színház vezetőivel, miután kiderült, hogy a centenáriumi felújítás után négy évvel még nem volt műszakilag átvéve a munka. A konfliktus miatt 1988-ban elmentem külföldre, és 1996-ban jöttem csak haza.

Magazin: Amikor sokan épp kifelé vették az irányt?

Lőcsei Jenő: A külföldet csak egy-két évre terveztem, mert mindig tudtam, hogy visszajövök, hogy soha, sehol nem fogom otthon érezni magam.

Magazin: Eljut színházba a nem túl jól kereső emberi jogvédő?

Papp Réka Kinga: Többet játszom, mint amennyit nézek.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Magazin: Kapott hideget-meleget az alternatív berlini Bánk bánjuk miatt az internetes fórumokon.

Papp Réka Kinga: Valóban?

Magazin: Miért, nem olvas kommenteket?

Papp Réka Kinga: Csak egy-két hónap ráhagyással, mert akkor már nincs ingerenciám beszállni parttalan vitákba. A berlini előadás remekül sikerült.

Szétroncsoltuk a Bánk bánt, ezt a súlyosan nőgyűlölő, rendkívül rossz darabot, amely csehovian hozzáállva nagyon fura burleszkké változik. Ilyet csináltunk belőle Berlinben.

Magazin: Érdekes vélemény. Könnyen ment?

Papp Réka Kinga: Egy hét alatt, napi 15 órás próbákkal, önkéntesekkel. Emberfeletti munka volt.

Lőcsei Jenő: Gyakran előfordul ez a nagy népszínházakban is. Iszonyúan kevés az idő a próbákra, emiatt mindig óriási a stressz, sokszor az adrenalin rántja össze az előadást a bemutatóra.

Magazin: Az Ének az esőben musicalt most próbálják a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Klasszikus kasszasikerdarab, amivel tutira lehet menni.

Lőcsei Jenő: Olyan nincs, hogy valami tuti siker. Tudtuk, hogy nem másolhatjuk le a filmet. Akkor valószínűleg megbuknánk. A szegedi színpadra is friss, új előadás születik. Mindeközben komoly akadályokat is meg kell ugranunk, mert kevés a jó musicalszínész. Hiányzik a komplex képzés, vagyis a háttere annak, hogy énekelni, táncolni és játszani is magas szinten tudó művészeket léptethessünk fel. Az ilyen tehetségekből kevés van.

Magazin: A televíziós tehetségkutatókban is kevés musicalszerepre termett fiatal tűnik fel.

Lőcsei Jenő: Kis ország vagyunk, kicsi az utánpótlás.

Papp Réka Kinga: De miért ne táncolhatna színpadon valaki 60 évesen is? Londonban hatalmas siker egy szexmunkásopera, amelyben vannak transznemű, idős és cseppet sem zergetestű szereplők is. A Budapesti Bábszínház is színpadra állított egy nagyszerű Kabaré-rendezést, változatos korú-testalkatú táncosokkal, mindenféle formájú és karakterű emberekkel, akikben a nézők magukra tudnak ismerni, és ez a ráismerés a művészeti élvezet legfontosabb eleme.

Lőcsei Jenő: Ezek egyedi produkciók, repertoárszínházban egy-egy darabbal nem lehet megoldani a kiöregedett táncosok foglalkoztatását. De nem küldünk utcára senkit, az idősebb kollégák számára az Operettszínházban házon belül igyekszünk más munkalehetőséget biztosítani.

Papp Réka Kinga: Szerintem nem a közönség konzervatív, hanem a produkciós oldalon nem mernek kockáztatni, inkább beállnak az átlagnézők mögé, hogy stabilan megtöltsék a nézőteret.

Magazin: Fenntartásai vannak a kortárs darabokkal szemben?

Lőcsei Jenő: Én mindenevő voltam, és vagyok. A jó művészetet szeretem a rosszal szemben, szívesen nézek bármit, csak legyen színvonalas. A színháznak szerintem akkor van értelme, ha játék van a nézőtér és a színpad között, tény, hogy sokszor érzek önkielégítő szándékot kortárs produkciók mögött.

Papp Réka Kinga: Én sem gondolom, hogy minden darabba kell egy hányás, és tényleg van céltalan avantgardkodás.

Lőcsei Jenő: Létezik magas színvonalon űzött operett- és musicalművészet is.

Papp Réka Kinga: A progresszív rendezés sem árt. A kaposvári Csárdáskirálynő nem a koreográfiától és a díszlettől zseniális, hanem az elképesztő mennyiségű gondolattól. Nekem az a határterület hiányzik, hogy a múlt századiakat, Szenes-darabokat meg Lehárt kortárs kortársként használnának. Nem úgy, hogy a rossz előadást kortárssá nevezik ki. Hanem érdemi, időszerű értelmezésre, posztmodernre, amihez az kéne, hogy legyen kapacitása az intézményeknek kísérletezni.

Lőcsei Jenő: Ha Lehárt említed meg a gondolatot hiányolod, két éve mutattuk be a Mosoly országát, amin dolgozva döbbentem rá, mennyire aktuális. A hatalomról szól, olyannyira, hogy azért nincs benne hepiend, mert a főhős a hatalomért a szerelmet is beáldozza. De említhetném a Marie Antoinette-et is, amely például a hatalomért folytatott harcról, intrikáról, a tömegek sajtó általi manipulálásáról is szól. Teszi musical formában, zenével, mégis egyenes, szókimondó szövegekkel. A törekvés mindig megvan a színházban, hogy reflektáljon a jelenkorra, mindezt olyan módon, olyan produkciókkal, amelyek a szélesebb közönségrétegek számára is könnyen befogadhatóak.

Magazin: Irodalmárnak készült és megmondóember lett...

Papp Réka Kinga: Az a Puzsér.

Magazin: Rendben, akkor rádiós-tévés vitapartner.

Papp Réka Kinga: Elgondolkodtató szeretnék lenni. Az őszinteséggel ez a célom, és nem az, hogy szeressenek. Lehet nagy a szám, ezért én csak a saját életszínvonalamat kockáztatom.