Az előkészületek
2010-ig kell visszanyúlnunk. Akkor, a két választási forduló között írt ki pályázatot a Nemzeti Vagyonkezelő, ajánlatokat várva, mennyiért vállalnák az indulók egy budavári koncepciófejlesztési tanulmányterv elkészítését. Erre a Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda lényegében már egy kész budavári koncepció birtokában pályázott, amelyet az előző években dolgozott ki több építészműhely bevonásával.
Azonban jelentkezett a konkurencia, a Középülettervező Iroda Zrt. (KÖZTI) is, amelynek szintén határozott koncepciók voltak a tarsolyában, főleg annak köszönhetően, hogy a II. világháború utáni helyreállítások óta foglalkoznak a budai Várral, és 2010-ben a budavári önkormányzat részére szintén készítettek egy koncepciótervet. A pályázat eredménytelen volt, az újabb tendert pedig a KÖZTI nyerte, amely 2012-re el is készítette a maga továbbgondolt, huszonöt évre szóló várfelújítási koncepcióját.
Tartalma részben publikussá is vált, de Zobokiék elképzelése is ismert az azóta adott sajtónyilatkozataikból. A két koncepció lényegi közös pontja például, hogy a budavári palotát az Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos által 1905-re kiépített formához kell közelíteni, és a lehetőségekhez képest azt a legteljesebben helyreállítani. Ténynek vehető, hogy a palota a Hauszmann által véglegesített Ferenc József korabeli formáját kapja vissza az elkövetkező tíz évben, legalábbis ez lesz a minta.
Nem véletlenül vette fel a nagy építész nevét a most megalakult bizottság is. Szintén erről beszélt 2011-ben a budavári fejlesztések levezényléséért felelős akkori miniszteri biztos, a 2013-ban elhunyt Zumbok Ferenc. A néhai kormánybiztos azt is elmondta, hogy a jövőről való gondolkodás alapja három korábbi tanulmány lesz: a már említett Zoboki-féle, valamint a Potzner Ferenc vezetésével kidolgozott KÖZTI-koncepció mellett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vaskos dolgozata, amely a Műemléki javaslatok a budai Vár helyreállításának 2006–2012-es időszakra vonatkozó közép- és hosszú távú tervéhez címet viseli.
Bár mindezt a kormánybiztos már nem képviselheti, a tervezést vélhetően továbbra is ezek az alapvetések határozzák majd meg. Ezt megerősíti, hogy idén június elején a kormány döntést hozott arról, nemzeti programot indít a budai Várnegyed és a budavári palota újjáépítésére a 2014–2024 közötti időszakra. Ahogy az MTI írta: „a palotát Hauszmann Alajos terveinek megfelelő eredeti állapotában állítják helyre”. Döntöttek arról is, hogy a miniszterelnök hivatala a hatalmi ágak szétválasztása jegyében távozik a Parlamentből, és a budai Várba, „a Sándor-palota mellé, a karmelita kolostor épületébe” költözik, legkésőbb 2016. március 15-ig.
E program és a többi vári fejlesztések felelőse a Zumbok Ferenc kormánybiztosi pozícióját megöröklő L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár lett. „A Sándor-palota mellé” költözik tehát a Miniszterelnökség – fogalmaz a júniusi kormánydöntés. De nyilvánvaló, hogy nemcsak mellé, hanem előbb-utóbb a Sándor-palotába is, hisz ezzel állna csak helyre az a szimbolikus, tradicionális rend, amelynek szellemében az átalakítások zajlanak.
Azaz a Miniszterelnökség így kerülne vissza 1945 előtti helyére. Mint tudjuk, a Sándor-palota 1867 és 1945 között miniszterelnökség volt, és az első Orbán-kormány idején is erre a célra állították helyre a háború óta romos épületet.Más kérdés, hogy 2002 után az új baloldali kormány vezetője nem kívánt a palotába költözni, és így a szépen felújított palazzo a köztársasági elnök hivatala lett. Hogy vélhetően már nem sokáig marad az, az kiderül néhány nyilatkozatból és néhány újabban készült tanulmányból.
Tavaly például Nagy Gábor Tamás budavári polgármester nyilatkozta, hogy támogatná, ha a Köztársasági Elnöki Hivatal átkerülne a megújuló várpalota egy részébe, és a Sándor-palota ebben az esetben az lehetne, aminek helyreállították, vagyis miniszterelnöki hivatal. Mindez olyannyira nem csak a polgármester ötlete volt, hogy tavaly év végén a a Zoboki-féle iroda egy kormánymegrendelésre készült hatástanulmányban foglalkozott a Miniszterelnökség és a Köztársasági Elnöki Hivatal ideális elhelyezhetőségével.
Úgy találták, a Sándor-palota mellett a volt királyi palota A és B épülete is alkalmas volna a köztársasági elnöknek. „A köztársasági elnöki hivatal a budavári palota A és B épületrészében megfelelő módon elhelyezhető úgy, hogy az A épület a hivatal helyiségeit foglalja magában, míg a B épület a protokolláris igényeket elégíti ki. Az itt helyet kapó nagy bálterem (...) külön állami rendezvényhelyszínként is működhet” – fogalmazott a Zoboki-féle, tavaly decemberi vizsgálat.
Ugyanakkor megjegyezte, hogy a közvélemény szempontjából talán nem kedvező, hogy tíz évvel a Sándor-palotába költözés után máris tovább költözik a köztársasági elnök, és hogy a reprezentatív kialakítás, amely együtt jár a rekonstrukcióval, nagyon sokba kerül. Zobokiék az említett tanulmányban több helyszínt is vizsgáltak, vajon alkalmas-e miniszterelnökségnek. A lehetséges verziók közül a kormány idén júniusban választott, mint említettük: a Sándor-palota melletti karmelita kolostort (benne a kolostor egykori templomából kialakított Várszínházzal).
Tehát 2016 március idusától, alig másfél év múlva ott működik majd a Miniszterelnökség. Az átalakításokat már meg is kezdték. Régészeti ásatások folynak a kolostortól északra lévő üres telken, a Püspökkertben, ahol száz éve a katonai mérnökkari igazgatóság, majd a tábori püspökség épülete állt 1945-ig. Egyelőre régészeti ásatások folynak, de információnk szerint – szintén Zobokiék tervei alapján – épül majd ott egy új épület, amely a Miniszterelnökség része lesz a kolostorral együtt.
Hogy a kolostorban milyen átalakítások készülnek, az nem egészen világos, hisz az épület jó állapotban van, ma is irodák működnek vaskos falai közt. A hozzá csatlakozó egykori templomtér, a mai Várszínház II. József rendfeloszlató intézkedése óta színházi tér, eredeti terveit Kempelen Farkas készítette. Zumbok Ferenc elképzelése 2011-ben még ennek a Kempelen-féle formának a visszaállítása volt, az újabban napvilágot látott elképzelések viszont leendő multifunkcionális térnek írják le a Miniszterelnökségen belül.
A királyi palota
A budavári palotanegyed jövőjében az alapvető koncepcióváltozás az lesz, hogy az ötvenes évek végén kitalált és a nyolcvanas évekre megvalósított homogén, „kultúra palotája” elképzelés módosul. A palotanegyed kulturális és turisztikai funkciókkal színesített politikai rezidenciális központ lesz, ami jobban hasonlít az európai példákhoz – legalábbis ezzel érvelnek a fent említett koncepciótervek. A volt királyi rezidenciális központok Berlintől Prágáig többfunkciósak a mai napig.
Közismert az a szándék, hogy a palotából költözzön ki a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) pedig alakuljon Vármúzeummá. A galéria költözésére legkorábban 2018-ban kerülhet sor, amikor elkészül a városligeti múzeumnegyedben ottani, új épülete. Ha elkészül. Nem nagyon lesz hamarabb új helye az OSZK-nak sem.
Kérdés, hogy mihez lehet kezdeni távozásuk után a palota belső terében, amelyet a háború utáni felújítás évtizedei alatt nagy mértékben átalakítottak. A Nemzeti Galéria által használt A, B, C és D épületben a belső tereket leegyszerűsítették, díszeiktől teljesen megfosztották, falakat bontottak és helyeztek át, amikor kiállítótérré alakították.
Ezekben a szárnyakban húzódott valaha az a 304 méter hosszú, észak–déli irányú, egybenyitható díszteremsor, amelynek része volt sok más mellett a B épület egykori hatalmas bálterme (ebből lett a galériában a Munkácsy–Paál-kiállítóterem), része volt a C épületben a kupola alatti Habsburg Terem (helyén ma a galéria első emeleti aulája található) és a D épületben a nagy trónterem (ma a késő gótikus szárnyasoltárok terme).
Eltűnt a palotából a Mátyás király kútja mögött egykor elhelyezkedő királyi kápolna, légterét szintekre osztották, így ma kiállítótér van a helyén. Csak a Habsburg-kripta maradt meg belőle érintetlenül. Még kevesebb terem őrzi már az eredeti arányait az Ybl tervezte F épületben, a mai Széchényi könyvtárban. Itt szinte csak a díszlépcső egykori Herkules-szobrai állnak körülbelül eredeti helyükön. Ebben a szárnyban volt valaha a Hunyadi Terem.
Ráadásul az épülettömb két belső udvarába a hetvenes évek végén egy-egy vasbeton toronyraktár épült, tizenegy alacsony belmagasságú szinttel, közel harmincméteres magassággal. Ezek tetején található a könyvtár két nagy olvasóterme. Egy Hauszmann szellemében végrehajtandó rekonstrukcióhoz az udvarokból e hatalmas betonkubusokat szükséges lesz elbontani. A Zoboki-iroda által tavaly év végén készített kormányelhelyezési tanulmányban a könyvtárépület jövőbeli funkciójaként a „szálloda” megnevezést látjuk. Nyilván csak javaslat és nem eldöntött tény.
Jelenleg az egész budai várpalotában a szocializmus idején kialakított, a maga korában igényesen tervezett, jó anyagokból épült, mára kissé elavult, de még mindig elegáns és főleg egységes (!) belsőépítészet dominál a barokkos külső mögött. Ennek is megvan a maga értéke, melyet ma nem érzünk a tegnapelőtt utáni vágyakozásunk miatt, holott a tegnap is a történelmünk része. A budai Vár történetének része is, és lehet érték. Vajon cél-e, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek modernsége a palota mind a közel kétszáz terméből eltűnjön és jöjjön újra a neobarokk és a neorokokó?
Vagy néhol megmaradhat a harminc-negyven évvel ezelőtti belsőépítészet, sőt akár a jelenkor modern építészete is megjelenhet a rekonstrukcióban? Úgy tudjuk, az elképzelések között szerepel például a mai kupolatér hasznosítása koronacsarnokként, ehhez viszont az kell, hogy itt a jelenlegi, szocializmus kori kialakítás maradjon meg, a Hauszmann-féle palotában ugyanis a kupola alatt nem volt azzal egybenyíló reprezentatív tér. Ez már a hatvanas évek elején történt újjáépítés terméke.
Persze, felmerül a stílusegység kérdése is: nyilvánvaló, hogy a felújított vár nem lehet stílusok és korszakok építészetének kavalkádja, illetve ha lehet, akkor hogyan lehet? Ezt fogja kiértékelni és eldönteni a Hauszmann Bizottság. Az szinte bizonyos, hogy a legszebb, legfontosabb történeti termeket rekonstruálni fogják a palotában: a fentebb már említett báltermet, talán a tróntermet és a Szent István Termet is. Legkönnyebb lenne a trónterem és a Szent István Terem visszaépítése, mert ezeknek még megvan az eredeti kubatúrája, csak fel kellene „öltöztetni” azokat.
Néhány éve már a palota termeinek rekonstrukciójáról is egyre élénkebben folyik a diskurzus, főleg a BTM két munkatársa, Farbaky Péter főigazgató és Rostás Péter igazgatóhelyettes vezetésével. A BTM tavaly felújított újkori állandó kiállításán néhány falrészlet méretarányos rekonstrukciójával is megpróbálkoztak már. Például a Hunyadi Terem faragott faburkolatának több tábláját elkészítették eredeti formájában. Ez az anyagában való rekonstrukció első, kísérleti lépése volt. Részben annak feltérképezésére is szolgált, hogy megvan-e még a rekonstrukcióhoz a kézműipari, mesterségbeli tudás.
A palota belső megújításának szinte biztos eleme lesz a már említett, 304 méter hosszú, egybenyitható teremsor (de legalábbis az egybenyithatóság egyenes tengelyének) helyreállítása a Duna felőli szárnyakon. Ez ugyanis olyan kuriózum volt, amivel csak Versailles palotái vetekedhettek. Ehhez azonban újra meg kell nyitni az A épületben a Szent György tér felőli bejáratot, mert ennek a teremsornak itt volt az indítása. A kaput a háború után beépítették, jelenleg nyoma sincs. És itt már áttérünk a palota külső rekonstrukciójának kérdésére. Talán az a legbiztosabb az egész Hauszmann Tervben, hogy a volt királyi palota 2020-ra visszakapja a Hauszmann tervezte küllemét. Miben tér el ez a maitól?
A legfontosabb különbségek: az imént említett, beépített északi bejárat; az A épület 1959–60-ban elkészült nyugati irányú, traktusnyi bővítése (melyet most talán visszabontanak); a C épület főbejárata előtt lebontott Habsburg lépcső (amely visszaépül, hisz ezt már korábban is tervezték); az 1962–64 között újjáépített, a réginél néhány méterrel nyugatabbra álló és magasabb kupola (a régi kissé zömökebb hatású volt és ornamentikával gazdagon díszített, most szintén visszaépülhet majd); a B és a D épületen a tető lebontott és most a látványból hiányzó, fordított teknőszerű kupolakiképzései, valamint az A–B és a D–E épületek találkozásánál lévő felmagasítások kisebb kupolái; továbbá a homlokzatok eltűnt elemei (melyek rekonstruálhatók és pótolhatók).
A Szent György tér
Ha kissé elszakadunk a palotától és az északi homlokzata előtt elterülő Szent György térre tekintünk, akkor nyugatra egy egész eltűnt házsor üres helyét látjuk. Itt állt valaha (délről, a palotától észak felé haladva) a palotaőrség kis épülete, a hosszan elnyúló királyi istálló, majd tőle egy kis utcával, a lovarda közzel elválasztott egykori klasszicista stílusú Teleki-palota, amelyet József főherceg vásárolt meg, és 1902 körül saját palotájává alakíttatta eklektikus stílusban, hozzá kapcsolva a tőle északabbra álló ingatlanokat is.
Ezek a háborúban megrongálódtak,majd – rekonstruálható – maradványaikat a hatvanas években lebontották. Helyük ma részben helyreállított, részben még rendezetlen régészeti romterület, részben pedig parkosított szabad térség. Ennek a hiányzó házsornak, a „nyugati térfalnak” a visszaépítése (ha nem is teljes hosszban) szintén a budai Vár hosszú távú fejlesztési programjának része lesz. Évtizedek óta tervezett programelem, egyebek mellett az első Orbán-kormány idején is készült elképzelés a megvalósítására.
Ma viszonylagos konszenzus mutatkozik abban, hogy a XVIII. századi Teleki-palotát vissza kell építeni, és a házsor homlokzatainak történeti stílusúaknak kell lenniük. Megjegyzendő, hogy az itt húzódó, és a palota felé vezető macskaköves utca, a Szent György utca jelenleg nem a háború előtti (s korábban hétszáz évig használatos) nyomvonalon fut, hanem néhány méterrel nyugatabbra, így kissé rálóg az elpusztult házsor keleti alapfalaira. Az út nyomvonalát tehát vissza kell helyezni.
Örök kérdés és megoldandó feladat a tér északi végének lezárása, az ott álló volt Honvéd-főparancsnokság csonka maradványának sorsa. A meglévő részek felújítása 2013–14-ben, hatvankilenc év után (!) elkészült. Jelenleg nyers, minimalista belső terekkel, tégláig lecsupaszított belső falfelületekkel kiállítóháznak használják. Az elmúlt húsz évben látványos modern továbbgondolásai készültek tervi szinten, de nem valószínű, hogy modern ráépítés kerül rá a leendő, konzervatív szelleműnek ígérkező felújítás során.
Mögötte állt dél felől, hátát a Honvéd-főparancsnokságnak vetve, s főhomlokzatával a Szent György térre nézve az egykori Honvédelmi Minisztérium. Ma alig van nyoma. Utolsó föld fölötti maradványait a kilencvenes években bontották el. Jelenleg pinceszintjén egy felszín alatti vendéglátóhely működik nyaranta. Területe szintén beépítendőként szerepel a tervekben, de talán ez az egyik legbizonytalanabb pontja a tér jövőbeli tervezésének.
A polgárváros
A Hauszmann Terv a polgárváros fejlesztésével is foglalkozik majd. Itt is jó néhány olyan városfejlesztési csomópont található, amelyben döntésnek kell születnie. Rendezni kell a Dísz tér sarkán a volt Külügyminisztérium telkének sorsát. A Szentháromság téren a volt Pénzügyminisztérium (ma Magyar Kultúra Háza) hasznosítását és egykor pazar díszítményeinek rekonstrukcióját, a tér sarkán a saroktornyos volt budai városháza hasznosítását (ezt a kerület visszakéri az államtól, s reprezentatív célokra, illetve turisztikai célokra hasznosítaná, például itt lenne a Várbarlang turistalejárója), továbbá megoldásra vár egy foghíjbeépítés is a téren.
Eldöntésre vár az amerikaiaktól nemrég visszakapott Táncsics-börtön hasznosítása, valamint az Országház és az Úri utca között nemrég kiürített XVIII. századi országgyűlési épület hasznosítása, melyet a közelmúltig az MTA használt. Régi dilemma a Kapisztrán téri helyőrségi templom jelenleginél nagyobb fokú, részleges rekonstrukciója.
És akkor még nem beszéltünk a kritikus állapotban lévő várfalak rekonstrukciójáról, a vári barlangrendszer hasznosításáról, a várkertek rendbetételéről (ami csak a palotarekonstrukció után következhet), a vári közlekedés és parkolás újjászervezéséről (négy új várfallift már épül, kijelölték a várfal körüli mélygarázsok lehetséges helyét, és ismeretes, hogy egy távolabbi turistabusz-parkoló a Déli pályaudvar területének egy részén épülne, a Mészáros utcában). És akkor említsük meg Zobokiék nagy álmát, a földalatti átvezetését a budai oldalra, amivel közvetlen kapcsolat alakulna ki a Liget, az Andrássy út és a Vár között. Nem látjuk, hol ér véget ez a történet, de alighanem elkezdődött.
