Az eredményt senkivel sem közlik előre, az alkotókat „csak" visszautaztatják, így a helyi bulvársajtó képviselői általában távcsővel figyelik a repteret és a cannes-i helikopterleszállókat, hogy esetleg elkapjanak egy-egy visszatérő alkotót. Mivel idén a zsűri igen változatos összetételű, tényleg mi is csak tippelni tudunk, elvégre szakmai és szubjektív indokok is befolyásolják a döntést.
Arany Pálma – Hou Hsiao-Hsien: The Assassin - A bérgyilkos
A tajvani új hullám alapítója és vezéregyénisége érdekes módon most nem kortárs témához nyúlt, hanem visszanyúlt egy hetedik századi régi kínai mítoszhoz – sokan úgy vélik, hogy az irodalmi hagyományon ápolása mellett pont a kínai támogatás és cenzúra miatt a kevesebb művészi kompromisszum miatt dönthetett Hou az időutazás mellett.
De ha „csak" művészi szempontok vezették a rendezőt, hogy a kilencedik századi kínai császárság és a provinciái közötti konfliktusokat misztifikálja, akkor is magasan a mezőny fölött teljesít. A wuxia és a harcművészeti mozik zsánerelemeiből készült magas művészeti alkotás a festői szépségű harcjeleneteivel megalkotott művészi vízió ugyan nem való mindenkinek, de aki végig bírta ülni, az különös élményben részesült.
Grand Prix – Todd Haynes: Carol
Haynes igazi nagymesternek számít, ha kicsit „más" emberek bemutatásáról, illetve kosztümös moziról van szó. A Carol Patricia Highsmith ötvenes években – álnéven – megjelent művének adaptációja, mely egy áruházi eladó (Rooney Mara) és egy gazdag családból való nő (Cate Blanchett) szerelméről szól.
Haynes az „örök" témát forradalmian és makulátlan precizitással alakította mozgóképpé, megbízott a magyar származású elismert színpadi szerző, Phyllis Nagy zseniális forgatókönyvében. Konvencionális, de tökéletesen levezényelt dráma és tanmese a toleranciáról. Mivel a film nagyon „egyben" van, igazságtalan lenne kiemelni bárkit is.
A zsűri díja – Nemes László: Saul fia
Ha van igazság, akkor a bronzérem Nemes Jeles Lászlóé. Mind korábban írtuk, a rendező a holokauszt megjelenítésével kapcsolatos dogmák lerombolását tehetséggel és eleganciával oldotta meg. Ez nemcsak hogy sikerült neki, de az is egyértelmű, a Saul fia a rendszerváltás óta a legerősebb magyar mozgókép, amely nemcsak beérte, hanem tovább is lépett a világ filmművészetén.
A holokausztfilmek terén innovátornak lenni óriási eredmény, ezt nem lehet díj nélkül „elintézni". Persze nem lennénk elkeseredve, ha Nemes és stábja még ennél is értékesebb elismerést kapna. elvégre azt már pontosan tudjuk, hogy szombaton a teljes stáb visszatért Cannes-ba...
A rendezővel készített interjúnkat itt, a főszereplővel készítettet itt, kritikánkat pedig itt olvashatják.
Legjobb rendező
Ez szerintünk Paolo Sorrentino Ifjúsága, a svájci szanatóriumban játszódó dráma, amelyben öreg és kevésbé öreg világsztárok vegetálnak és siratják az ifjúságukat. A zeneszerző-karmestert alakító Michael Caine képes visszatérni az életbe, a rendezőt alakító Harvey Keitel-karakter viszont nem. Időközben pedig Sorrentino szokás szerint próbálja megfogalmazni az élet értelmét, illetve inkább annak értelmetlenségét, csak kínosan sok Coelho-idézettel.
Afelől viszont nincs kétség, hogy Sorrentino vizuális képzelőereje felett kénytelenek vagyunk fejet hajtani. Ráadásul előző filmjével, az Oscar-díjas A nagy szépséggel semmit sem kapott Cannes-ban.
Legjobb forgatókönyv
Ebben a kategóriában szoktak a legnagyobb meglepetések lenni.
Ha az abszurditásra vevő a zsűri, akkor a görög Jorgosz Lantimosz a befutó: a The Lobster (A homár) című alkotása ugyanis egy olyan elképzelt jövőben játszódik, ahol a magányos emberek 45 napot kapnak arra, hogy párt találjanak maguknak, különben valamilyen állattá változtatják őket. Ha pedig a provokáció a cél, akkor Maivenn lehet a nevető díjazott a Mon Roi-val, mert ezt a filmet a két főszereplő, Vincent Cassel és Emmenuelle Bercot kvázi végigimprovizálta.
Legjobb férfi alakítás
Viszonylag kérdéses a helyzet: a tippek alapján sokan a Sault alakító Röhrig Gézát is lehetséges befutónak tartják, de ez ellen szól, hogy akkor a Saul fia nem kaphatna fontosabb elismerést. A fő esélyes még a francia Vincent Lindon, aki a The Measure of Man (Az ember mértéke) című drámában egy hitelekkel küzdő biztonsági őrt alakít, aki a sok megaláztatás után robban. Érdekesség, hogy a filmben ő az egyetlen hivatásos színész, a mellékszerepeket önmagukat alakító civilek láthatóak. Szóba kerülhet még két késői versenymű főszereplője: Michael Fassbender, aki remek Macbeth, illetve Tim Roth, aki a Chronic című, eutanáziáról szóló mexikói drámában alakít egy depressziós ápolót.
Legjobb női alakítás
Itt aztán gazdag a mezőny. A legnagyobb esélyes Marion Cotillard, aki Lady Macbethként élete legjobbját nyújtja, illetve Emily Blunt, aki Denis Villeneuve thrillerében alakítja a lelkiismeretes FBI-ügynököt a sok rosszfiú között. Ha a Carol nem kapna „erősebb" elismerést, akkor Cate Blanchett és Rooney Mara is lehet tuti befutó.
Illetve nagyon könnyen landolhat a díj Zhao Tao kezében is, aki Jia Zhang-Ke Mountains May Depart (Hegyeket mozgat) című többgenerációs családi drámájában tündököl.
