A kisregény és a film alapcselekménye, hogy 1956 novemberében két fiú kér szállást egy tanyán, a nyugati határ közelében. Át akarnak szökni Nyugatra. Reggelre azonban egy fejőszékkel T. István szétveri társának a fejét. Innen a cselekmény Galgóczinál nem krimiszerűen folytatódik tovább, hanem olyan kérdéseket vet föl: lehet-e röghöz kötni az embert, mennyire teszi képtelenné a szabad mozgás hiánya. Micsoda paraszti értékek irányítják a tanyát, s van-e esélye a korszerűségnek – ha lassan, fokozatosan is – elfoglalni azt a helyét a társadalomban, ahonnan hatni tud, s önállóvá teszi az embert. Mennyire egyéni és mennyire közös bűn ez a röghöz kötött állapot? Ezt ábrázolta az írónő.
T. István vérbe fagyva otthagyta társát, de elfogták, előbb halálra ítélték, végül kegyelmet kapott az Elnöki Tanácstól. Nem tett vallomást, a nyomozati anyagok alapján rekonstruálták a történetet, de akkoriban ez nem volt akadálya a kivégzésnek.
Megkérdeztem néhány idősebb büntetőbírót, hogyan kerülhette el T. István az akasztófát. Szerintük a rendszer már készült az '56 utáni politikai megtorlásra, nem akartak még köztörvényeseket is kivégezni. Egy idő után jó magaviselete miatt ki is engedték Szegedről.
Egy Somogy megyei faluban folytatta az életét, ahol balesetben meghalt egy férfi. A falubeliek gyűjtést kezdtek a feleségének és a testvérének, házat építettek nekik, ahogy csak lehetett, támogatták őket. A kívánatos özvegyet sokan megkörnyékezték, ő T. közeledését fogadta el. A falu azonban nem nézte jó szemmel, hogy egy idegennel él. Aztán egyszer csak a házaspár eltűnt a helyi szemek elől, senki sem hallott róluk. Ma már tudjuk, T. István megkéselte a feleségét, mert eladta a házat.
Ennek is börtön lett a vége.
Szabadulását követően Győrzámolyon telepedett le. A nyáron csaknem agyonvert egy asszonyt. Húsért ment a kutyáinak, és amikor az árus lehajolt a ládához, egy kalapáccsal többször fejbe vágta. Szerencsére a nő el tudott menekülni. T. István magával vitt egy jó darab disznócsánkot, az udvaron rejtette el a kánikulai hőségben. Az árulkodó szagnyom nélkül is elfogták azonban a rendőrök, s a napokban már bíróság elé állt. Nyereségvágyból elkövetett emberölés kísérlete miatt ítélték el.
Több jogi érdekesség is akad a történtekben. Az előző bűncselekménye már elévült, vagyis nem számított visszaesőnek. A vádlott végig hallgatott. Az ügyész pedig maga kérte az enyhítő rendelkezések alkalmazását: ha a bíró elfogadja, tíz évnél nem lehet több az ítélet. Köszler Ferenc bíró végül kilenc évet szabott ki, s ezt sem a vádlott, sem az ügyész nem fellebbezte meg.
A tárgyalást figyelemmel kísérőknek az volt a benyomásuk, T. István a börtönben akar meghalni, ezért követte el a harmadik bűncselekményt.
„Jó nekem ott",
még ez is elhangzott a szájából. Egyedül élt, lányával a kapcsolatot nemigen tartotta.
A bíró semmit nem mondhat a saját ügyéről, Köszler Ferenc sem tette. Az embernek azonban az volt az érzése, hogy ő is csak a tárgyalást követően tudta meg, hogy az általa elítélt vádlott egyben a Galgóczi-mű irodalmi szereplője is.
T. István különben mindig nagyon feldühödött, ha bűncselekményeit megírták. Mire a regény megjelent, ő már szabadlábon volt, és halálosan megfenyegette az írónőt. Akkoriban nyitották a győri Kisfaludy Színházat, a rendőrök külön nyomozót küldtek az írónő védelmére, de sógornője azt meséli, akkor már Pesten élt, nem érkezett haza a színháznyitó előadásra.
