Medvelétezés

Milne (Karinthy Frigyes magyarította) Micimackójának abszurd világa azért működőképes, mert a többi állat is elveszíti hagyományos szerepkörét: Nyuszi nem nyuszi, Malacka nem malacka, Tigris nem tigris, sőt rettenetes bőbeszédűsége és tudálékossága miatt Bagoly sem igazán bagoly, noha valamennyit mindannyian megtartottak klasszikus állatszerepeikből.

„Minden népnek, nemzetségnek megvannak a saját, állatmítoszokban gyökerező állatmeséi. Természetes, hogy az afrikai állatmesékben a sakál, a hiéna, a leopárd, a teknősbéka, a krokodil, a pók, az elefánt és az oroszlán a főszereplő. A magyar állatmesék legkedveltebb állatai a róka, a farkas, a medve, a kakas, a sün, a macska, a kutya, a ló, a nyúl, az egér, a béka és az oroszlán” – tudjuk meg Boldizsár Ildikótól.

A népmese hierarchiája szerint a medve a legerősebb az állatok között, ő az, akit inkább az ereje, mint az esze segíti ki a bajból. A medve tulajdonságai, jelleme alapján szólássá vált hasonlatok jól mutatják azokat a motívumokat, amelyekre a népmesék fölépítik a medvék karakterét: alszik, mint a medve; csak a talpát nyalja, mint a medve (lustálkodik); szereti, mint medve a mézet; megszokta, mint medve a vackort; nem jó kölykes medvének fiát faggatni (ahogyan veszélyes az ingerlékeny emberbe belekötni).

„A huszadik század fordulójától (a játékmackóipar beindulásától) kezdve már nemcsak a maga valójában amúgy is ritkán látható medve a minta, hanem annak tárgyiasult alakja, a plüssmackó is. A műmesék mackói legalább annyira hasonlítanak egy megelevenedő, kalandokba keveredő játék mackóra, mint amennyire az erdőben élő medvékre” – véli Boldizsár Ildikó.

Ötvenhat éve tűnt fel és vált kedvenccé az angol gyermekirodalomban Michael Bond Paddingtonja, a Peruból Nagy-Britanniába bevándorolt mackó. A mozik ma mutatják be Paul King Paddington című családi vígjátékát Nicole Kidman, Hugh Bonneville és Sally Hawkins főszereplésével

A magyar irodalom első híres műmackóját Sebők Zsigmond teremtette meg 1893-ban Mackó Muki néven, akit 1909-ben átkeresztelt Dörmögő Dömötörre. Sebők negyedszázadon át jelentette meg „utaztató mackómeséit”, melyek Mackó úr századfordulós kalandjait mesélték el. A mesekutató szerint Mackó Muki nem annyira medve, mint inkább vidéki kisnemes, kissé műveletlen, látszatokra, illemre és küllemre ügyelő, pipázó, eszem-iszom „tekintetes úr”, aki kedveli az utazgatást. Medveszerű vonásai mindig kalandjai közben ütköznek ki, ekkor hasonlít leginkább a népmesék tenyeres-talpas, lassú észjárású, becsapható és kifigurázható medvéire.

A mesekutató szerint Tandori Dezső medvéi olyan erőteljes személyiséggel rendelkeznek, hogy nincs szükségük emberi tulajdonságokra. Titkuk az, hogy ők teszik a tárgyakat és a körülöttük élőket medvévé. „Mackó lesz nekik előbb-utóbb minden. Medve vagyok én, medve vagy te, medve az elefántos radír, medve a Lipton-doboz, vagyis Liptonka és talán már a Sárga Ernő is medve” – írta Tandori, aki mint Medvetalp él közöttük, és megtanulja, hogyan lehet medveszemmel figyelni a világot.

Nem akar a medvékkel azonosulni, nem akarja magához idomítani őket, hanem el- és befogadja a medvelétezés minden mástól különböző voltát. „Mindegyik mackó más, és mégis mindegyik mackó ugyanaz” – írta egyszer az író, ami azt jelenti, hogy az én medvém hasonlíthat a tiedre, de a tied nem az enyém, és te sohasem értheted meg, hogy miben különböznek a medvéink.