A koncert legelején Ramone egy virágcsokorral emlékezett az autóbalesetben elhunyt, a Szigetre világsztárokat szerző Dan Panaitescuról - a csokrot koncert közben stílusosan bedobták a tömegbe -, majd beült a dobok mögé, de valahogy nem jött át, hogy mégiscsak egy legenda játszik a színpadon. Pedig a hangulatért az énekes, Ken Stringfellow mindent megtett (őt egyébként a The Posies-ból lehet ismerni, illetve vendégzenészként dolgozott az R.E.M.-mel is).
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Stringfellow kedves volt, egy félmaratont lefutott a színpadon, és látszott rajta, hogy tényleg élvezi. Persze a közönség egy része is jól érezte magát, az olyan ikonikus számoknál, mint az I Wanna Be Sedated, a Pet Sematary, a Teenage Lobotomy, az I Wanna Be Your Boyfriend és a The KKK Took My Baby Away. A legjobban természetesen a Blitzkrieg Boppal lehetett felpörgetni a közönséget, de ez volt a zárószám és úgy tűnt, épp akkor ér véget az egész, amikor a koncertezők épp belemelegdtek volna a dologba.
– Mi a véleményed erről a zenekarról? – lépett oda hozzám egy brit srác, akiről mint kiderült, fogalma sincs, milyen koncerten van, és még a Marky Ramone név sem mondott neki sokat. A fesztiválozókon látszott, hogy többen csak odatévedtek, sokan épp akkor érkeztek és ha már van valami a Nagyszínpadon a mínusz egyedik napon délután négykor, akkor megnézik. Szerencsére a Ramones számok egyszerűsége, lendületessége és az a zenekar őskorából visszamaradt gyakorlat, hogy nincs szünet a dalok között, csak számolás és már szól is, lehetővé teszi, hogy még az is elég jól kiugrálja magát, aki nem ismer egyetlen számot sem. (Erre szükség is volt a hideg idő miatt, habár sok, az utazás alatt leszedált fesztiválozót még ez sem tudott átmozgatni.)
A klasszikus értelemben vett punkok már rég kihaltak a Szigetről, itt sem igazán lehetett taréjt látni (pár idősebb fesztiválozó esetében lehet sejteni, hogy valaha azért volt), sűrű szakállakat, Marvel-jelmezeket és állatos plüssoverálokat annál inkább.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Ha valaki nem ismeri a zenekart, a korszakot felforgató jelentőségét, valószínűleg nem is találja kiemelkedőnek ezt a koncertélményt, a Ramones évtizedes hatása ugyanis akkora, hogy már szinte észre sem vesszük, mert megszoktuk. Ha választhatna, a mostani szigetes generáció valószínűleg nem egy Ramones emlékzenekar koncertre menne, hanem egy Green Day tribute-ra. A zenekar is tisztában lehet ezzel, Marky Ramone is inkább már saját maga kommercializálódott másolata, egy olyan márkanév, amitől egy fesztiválon jól mutat a fellépők névsora, de a közönség nem miatta jön el.
