A Szentek hárfája befejezésekor az a kérdés gyötörte, hogy mit fog ezután írni, az olvasóinak még négy évig kellett várniuk a válaszra: 2014-ben jelentkezett A harmadik híd című regényével, amely az elsőhöz hasonló jelentős szakmai és közönségsikert aratott. Ezt nemcsak sajátos nyelve, de témaválasztása is kiemeli a kortárs szépprózai művek sorából: hősei szegedi hajléktalanok, azok a szerencsétlen, megalázott sorsú emberek, akik a társadalom perifériájára sodródtak ugyan, ám így is méltó emberi életet próbálnak élni.
A Békéscsabán 1964-ben született Szilasi László a szegedi József Attila Tudományegyetemen magyar–régi magyar irodalom–összehasonlító irodalomtudomány szakon végzett 1989-ben, s habár azóta is ott tanít – jelenleg tanszékvezetői beosztásban –, ma már elsősorban regényírónak tartja magát. S hogy mikor jelentkezik új könyvvel? Erre remélhetőleg nem sokat kell várnunk, a kézirattal már elkészült, ami nem csoda: a regényírás folyamatát ugyanis semmi mással össze nem hasonlítható, „csodálatos érzésnek" tartja, ami éppen úgy fogva tart, mint a drog. A kilencvenes években írt ugyan novellákat is, de – mint fogalmaz – „azokból szerencsére nem lett kötet, ma már alighanem szégyellném ezeket a zsengéket".
Amikor lapunk felkérte a Gulliver-jelentésekben való közreműködésre, Szilasi Lászlónak nem az volt az első gondolata, hogy képes lesz-e együttműködni a vállalkozásban részt vevő többtucatnyi íróval, hanem az, hogy még több ilyen kezdeményezésre volna szükség ahhoz, hogy az irodalom eszközeivel minél teljesebb képet kapjunk a mai Magyarországról. Emlékeztetett arra az antológiára, amelyet – Scheibelhoffer Miklós ötlete nyomán – huszonöt magyar író írásából állított össze a KPMG könyvvizsgáló, adó- és üzleti tanácsadó cég a rendszerváltás huszonötödik évfordulójára. Szilasi szerint ilyen irodalmi mecenatúrában minél több cégnek kellene részt vennie.
Kérdésünkre, hogy a Gulliver-sorozatban a magyar valóság újabb leírásának lehetősége mozgatta-e meg a fantáziáját, vagy maga a figura, Szilasi azt válaszolta: Swift munkája kedves olvasmánya, nagyon szereti, akárcsak a belőle készült filmeket, így Gulliver alakja is vonzotta. Ám ennél fontosabbnak tartja azt a kihívást, hogy a szatírairodalom egyik legismertebb alakjának szemével pillanthasson rá a sok-sok bajra és nyomorúságra, amely szerinte napjainkban Magyarországot jellemzi. Mint mondta, óriási a szegénység, s többek között ebből fakadóan lelkileg is szorongató a helyzet, a társadalom jelentős része ugyanis sem anyagi, sem kulturális értelemben nem képes hozzáférni a javakhoz, s ennek csak egy szelete – igaz, szívszorítóan vaskos szelete – a hajléktalanok kérdése.
Közbevetésünkre, miszerint a hajléktalanság nem magyarországi jelenség, hiszen a fejlett világ legtöbb országában tapasztalni, Szilasi László azt válaszolta: ez igaz, csakhogy nálunk nem létezik olyan erős középosztály, mint a fejlett nyugati államokban, Magyarországon a társadalom zöme a középosztályi szint alatt tengődik, és az utóbbi időben sokan olyan gonosz, aljas eszmék fogságába kerültek, amelyek tovább rombolják az ország közérzetét. Manapság úgy érzi, mintha kifordult volna magából az ország, hiszen 2010 óta, mióta a Fidesz van hatalmon, az ember csak a fejét kapkodja, hogy milyen sok, korábban elképzelhetetlen abszurdum történik a saját hazájában. Szilasi szerint ennek a sarkaiból kifordult, abszurd Magyarországnak a leírására Gulliver figurája kiválóan alkalmas.
