Komor Pál, sanghaji emberünk

Nagybátyja már az első világháború idején létrehozta az egymillió koronás Komor Segélyalapot, mely a távol-keleti fogolytáborokba került magyarokat és monarchiabelieket támogatta, s ezt a munkát folytatta az 1924-ben Komor Pál által alapított Magyar Segélyalap is. A harmincas évektől újabb európai menekülthullám érkezett, főleg zsidók, akik a fasizmus elől menekültek Európából.

Támogatásukra jött létre 1938 augusztusában „régi sanghajiak” szervezésében az egyik befolyásos szefárd zsidó bankár, Sir Victor Sassoon pénzadományából az Európai Menekülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság (I. C.), melyet kezdetben szintén Komor vezetett. Először a XIX. század végén Bagdadból érkeztek szefárd zsidók, majd a húszas években az oroszországi polgárháborúk elől askenáziak, később európaiak, főleg németek és osztrákok, 1939 és 1941 között a németek megszállta Lengyelországból érkeztek.

A németországi, ausztriai, cseh és magyar zsidók első hulláma még olasz és japán luxusgőzösökön hivatalos német vagy más útlevéllel jutott el Sanghajba, viszonylag jelentős anyagi tartalékokat is átmentve, 1938-tól azonban már inkább egybőröndös szegény menekültek jöttek (a legutolsók érdekes módon a transz szibériai expresszel, ugyanis a német–szovjet hadüzenetig a két ország közti semleges viszony ezt megengedte). 1938 és 1941 között húszezer németországi, ausztriai és kelet-európai menekült érkezett Sanghajba.

Sanghaji zsidó menekültek óvodája

Komor Pál az említett segélyszervezet révén (amilyenből egyébként több is működött) őket segítette otthont ésmunkát találni, iskoláztatni, orvosi ellátásban részesülni vagy éppen naponta meleg ételhez jutni. Sőt a Nemzetközi Bizottság nevében a helyi hatóságok által is elfogadott személyi okmányokat állíthatott ki a menekültek számára. Körülbelül tízezer darab, Komor aláírását viselő igazolvány készült.

Sanghajt 1937-ben részben, majd 1941 decemberében teljes egészében fennhatóságuk alá vonták a megszálló japánok, akiktől egyébként idegen volt az antiszemitizmus. Egészen 1941-ig szabadon hagyták működni a zsidó segélyszervezeteket, 1941 végétől azonban, amikor már a Csendes-óceánon is háború folyt, a szövetséges Németország kérésére szigorításokat hoztak, s az 1937 után érkezett mintegy húszezer főt a város egy meghatározott részébe, a Hongkou negyedbe telepítették át. A zsidó szervezetek az áttelepítés után már a japánok bizalmát élvező új vezetőket kaptak, és folytathatták tevékenységüket.

Komor Pál lényegében eddig, 1941 végéig folytathatta mentőmunkáját. A város megszállása után őt is letartóztatták, azzal vádolva, hogy angol kém. Később szabadon bocsátották, túlélte a háborút, s csak 1948-ban, ötven ott töltött év után hagyta el a kommunista Kína fennhatósága alá került Sanghajt. Ahogy sokan mások a régi sanghajiak és a menekültek közül. Ekkor Kaliforniába költözött, s ott halt meg 1973-ban. Családja ma is ott él, s a mostani kiállítás megszervezésében, élettörténete megismertetésében nagy szerepe volt lányának, Valerie Komornak.