Tegnap volt tizenegy éve, hogy bemutatták a Beyond the Sea (A tengerentúl) című amerikai mozifilmet. S vasárnap lesz negyvenkét esztendeje, hogy annak rocksztár-főhőse meghalt. A vásznon Kevin Spacey alakította Bobby Darint, aki mindössze harminchét évet élt.
Bobby Darin huszonkét esztendővel többet töltött a Földön, mint amennyit jósoltak neki. Nyolcesztendős korában ugyanis – reumás láz következtében – visszafordíthatatlan károsodás érte a szívbillentyűjét, és orvosa azt mondta döbbent édesanyjának: jó, ha a tizenötöt megéri a gyerek. Bobby igyekezett kihasználni a rövidre szabott időt: megtanult zongorázni, gitározni, dobolni, és kamaszként nem csupán udvarolt, hanem számokat írt Connie Francisnek. Az ötvenes, hatvanas évek amerikai–olasz ideálját hasonlóképpen tiltották tőle a lány szülei, mint nem sokkal később Sandra Dee-t, noha Darin akkor már a rock and roll híressége volt, sőt úgy tartották nyilván, mint az Atlantic Records első fehér sztárját.
Az áttörést egy fogadás hozta meg, zenész társainak egyike ugyanis kizárt dolognak tartotta, hogy slágert lehet írni a Splish, Splash bemondással. A bronxi ifjú nemhogy elkészítette a nótát, de milliós példányszámban értékesítette azt az Atlantic, amelynek török származású tulajdonosa, Ahmet Ertegün legalább olyan büszkén tekintett erre a dobására, mint arra, hogy tizenkét évvel később – 1970-ben – megalapította a New York Cosmos labdarúgóklubot. (Abban olyan klasszisok fordultak meg, mint Carlos Alberto, Oscar, Zmuda, Rijsbergen, Francisco Marinho, Beckenbauer, Neeskens, Van der Elst, Chinaglia és mindenekelőtt Pelé.)
 |
| Bobby Darin (majdnem) minden hangszeren játszott |
