Szavazz Kossuthra! címmel kaptuk a meghívót amúgy, és hát ja, egy jó Kossuth, az de jó volna tényleg, már nem csak úgy április 6-ra, hanem örökbe. Meg egyébként is kíváncsiak voltunk az alkotóra, akinek a pólói miatt például a derék Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) bojkottot hirdetett korábban az azokat árusító üzletek ellen. Egészen pontosan a március 28-ig látható kiállítás címében is szereplő politikust ábrázoló textil miatt akadtak ki. Ezen Kossuth Lajos csontkeretes szemüvegben látható, de nyilván nem ettől ment falnak, aki: sokkal inkább az oldalra fordított baseballsapkává alakított Szent Korona úgynevezett meggyalázása miatt. Egy jobbikos képviselő akkor feljelentést tett nemzeti jelkép megsértése miatt, a rendőrség és az ügyészség viszont, ahogy több helyen idézik a dokumentumot, “tényállási elem hiányában” nem foglalkozott a hipster Kossuth ügyével.
|
| Koby kiállítása a Kockában |
Koby maga így vall a vonatkozó dizájnról: „Egy társadalom működését jól reprezentálja szerintem, hogy milyenek a politikusai, a rendőrök, az orvosok és a tanárok. Mindannyiuktól egy önzetlen hivatástudatot várok el. Sajnos Magyarországon ez nehéz kérdés lett. Olyan politikusokat, mint akik a reformkorban voltak, nem látok magam körül. Kossuthékban volt még líra. Alázattal szolgáltak. Ha ma élnének, lehet, hogy inkább slammerként próbálnának hatni és szolgálni nemzetüket.”
Valószínűleg csekély létszámú a kortárs dizájnerek azon klubja, melynek tagjai ellen nemzeti jelkép meggyalázása miatt panasszal élnek, de Koby kiállítása, a Kockában bemutatott mintegy negyven póló nem csak a közéleti vonatkozás miatt érdekes. Látványos punk gesztus, ahogy idézőjelbe teszi, illetve kiforgatja a világmárkák nevét és logóját, ahogy a Pepsiből Sexsit csinál, a Dellből Hellt, a Hard Rock Caféből Hard Cock Cafét, a KFC-ből KLC-t – utóbbin a titkos receptet állítólag megalkotó Sanders ezredes portréja helyett Karl Lagerfeldé látható. A fogyasztói társadalom kritikája mellett a hatalomé is megjelenik, Adolf Hitler frizurája például csillagos-sávos amerika lobogó, a szájából kilógó vérvörös Rolling Stones-nyelven pedig egy extasy pihen. Putyin ifjúkori portréjára a “born to be wild” felirat került, Napóleon pedig biciklire pattant.
„Sok diktátor jelenik meg a képeimen. (...) Ezen szerintem csak el kell gondolkodni. Hogy vannak ilyen emberek, akik a világ valamely pontján valamikor megszületnek, és diktátorok lesznek. Hogy mikor és hol kerülnek hatalomra, az már a sors kérdése. Vajon bárhol lehetnének? Ugyanaz történne?” - kérdezte Koby a Librariuson.
Hazudni csúnya dolog
Nem tudjuk, hogy ugyanaz történne-e. De hét óra hat perckor még mindig semmi náculást nem tapasztaltunk. Megjelent ellenben két rendőrjárőr, mert valaki bejelentést tett, hogy afféle tüntetés lesz itt, a közegek szemmel láthatólag tanácstalanok voltak, mikor senki sem tűnt tüntetőszerűnek, és nem is értették pontosan, mi volna itt a fennforgás: néhány póló a falon, és akkor mi van. Felírták azért, hogy meddig tart a rendezvény, ki a szervező, meg ilyesmi, majd néhány perc múlva elhagyták az objektumot a Király utca irányába.
Néhány további perc múlva viszont korrekt jobbszél szettben legalább nyolc, de lehet, hogy tíz kölyök toppant be, meg talán egy idősebb kísérő, egyikük fennhangon tudakolta, hogy itt van-e ennek a gyalázatnak a készítője – sajnos, nem láttuk, melyik gyalázatra mutatott éppen ekkor. Egy öntudatos Kocka-vendég viszont az iránt érdeklődött csendesen, hogy mi ez a hangzavar. Kisebb szóváltás alakult ki, már nem tudjuk, ki unta meg hamarabb, de egyszer csak konkrét kiabálásba kezdett a már idézett legkíváncsibb szkinhed, miszerint “hoztunk egy kis ajándékot a liberális szartartályoknak, hogy ne feledjétek el, hogy hazudni csúnya dolog”, és miközben elindultak kifelé, a kopasz menet tagjai színpadias gesztusok kíséretében röplapokkal borították be a Kocka egy részét. Az egyik pincér megkérdezte tőlük, nem akarják-e esetleg feltakarítani a szemetüket, a válasz elmaradt, s mivel senki sem tartóztatta a nagyhangú vendégeket, az összesen mintegy kétperces performansz után mind a nyolcan vagy tízen eltűntek a zsidónegyed sötétjében. (E cikk írásakor látjuk, hogy a Players Room és a Dorko cégek bojkottjára létesített Facebook-oldalon – mert ilyen is van – azt írják, ők, mármint a HVIM tette tiszteletét a kiállításon, s hogy a bojkott újra aktív, ezt az üzenetet pedig személyesen adták át hely népének, ahogy írják: ötszáz példányban. Szerintünk nem volt annyi.)
|
| Koby kiállítása a Kockában |
Az ijesztgetés nem jött be, néhány másodperc múlva ugyanúgy koccantak össze a poharak, mint korábban, sőt olyan is akadt, aki semmit sem észlelt a közjátékból, “ja, hogy itt voltak a nácik? oké, akkor igyunk egyet”, és ahogy láttuk, a pincében található pop up store működésében sem lépett fel semmi zavar – itt a negyvendarabos kollekció első tíz mintáját lehetett megvenni.
Mindenki szimbólumai
Fel lehet erre készülni? – kérdeztük először a 33 éves formatervező-festő-szobrásztól, a jobbszél miniinvázióra való online felhívások kapcsán. “Nem gondoltam, hogy lesz, aki ennyire komolyan veszi a dolgot”, így Koby, aki szerint kardinális kérdés, hogy emberek ne tartsanak félelemben más embereket. Ő nem támadott, és úgy véli, egy póló nem is lehet agresszív. Biztos, ami biztos, csak maszkban hagyta magát fotózni.
“Nem tudom, körbenéztek-e egyáltalán. Érdemes lett volna pedig: Jancsó Miklóson korona van, Petőfin is, Adyn is, Rákóczin is és persze Kossuthon is. Azt hiszem, ennél jobban nem tudok tisztelegni a nagyságok előtt. Az általam is használt szimbólumok nem csak az ő szimbólumaik, ezek mindenki szimbólumai, aki magyarnak gondolja magát”, válaszolt a művész, akivel ezután magyarságteljesítmény-elemzésbe kezdtünk. “Szerintem nem az utálkozás, a gyűlölet tesz valakit jó hazafivá”, ráadásul jó lenne, ha a mégis így gondolkodók “felfognák végre”, hogy a népcsoportok keveredésével igenis erősödhet a más gondolkodásúak, vallásúak, nemzetiségűek és identitásúak iránti elfogadás egy társadalomban. “Nézd meg Londont – ott aztán van minden”, mondja Koby, aki korábban négy évig élt a brit fővárosban. Ott aztán tényleg minden van, helyeselünk, például nácik is vannak. “Vannak, de mégsem hallottam soha olyasmiről, hogy pólók ellen lázadnának”, majd hozzáteszi, a királynőről, a jelenkor és a múlt politikusairól megjelenő művészi kritikák egyáltalán nem számítanak cikinek a csatornán túl.
Visszakérdezünk: elfogadva, hogy a nemzeti nagyjainkat ábrázoló koronás pólókat valóban tisztelgésnek szánta, nem gondolja-e, hogy a dizájnok legnagyobb részére mégiscsak jellemző irónia, fricska, ha úgy tetszik: beszólás miatt az eredetileg nem ilyen célra szánt pólóterveken is minden idézőjelbe kerül, s hogy ezt némi rosszindulattal (az meg kiben nincs?) voltaképpen provokációként is értelmezhető. Koby ezt a pólók térbeli elkülönítésével gondolta megoldani, s azt mondja, az ő célja – már a minél jobb pólók tervezésén túl – tényleg az emberek elgondolkodtatása: vegyék észre, mi történik körülöttük, milyen kereskedelmi és politikai manipulációk áldozataivá válnak a mindennapokban. Legtöbbször valóban a humor felől közelít, mert “humor nélkül mi a fasz lenne itt?”, de a párszavas fel- és megoldásokon túl, azt mondja, egyes terveiről órákat tudna beszélni, szóval akadnak itt azért mélyebb dolgok is. Példaként a kereszt alakú távirányítót (vagy távirányítós keresztet?) ábrázoló pólót hozza fel, de mivel nincs több óránk most, mégis elfogadjuk az egymondatos magyarázatot: “Korunk egyetlen fő vallását úgy hívják, hogy média.”
Úgyhogy vegyék úgy, hogy az elmúlt percekben végig imádkoztak.
