galéria megtekintése

Kitüntető figyelem

8 komment


Szemere Katalin

A Krétakör Alapítvány és a spanyol Medialab-Prado nyerte meg az egyik legrangosabb elismerést, az Európai Kulturális Alapítvány (ECF) Margit Hercegnő Díját. Az amszterdami díjkiosztót március 15-én tartották, eközben az alapító, Schilling Árpád rendezőként volt jelen a tanártüntetésen.

Március 15-én az amszterdami Stadsschouwburg színházban rendezett ceremóniát nem közvetítette több tucat tévétársaság, de többen részt vettek rajta a holland királyi családból, felszólalt a holland külügyminiszter, és a független zsűriben olyan neves szakember is ült, mint a londoni Tate Modern igazgatója, Chris Dercon, aki 2017-től a berlini Volksbühne művészeti igazgatója lesz.

A magyar közméltóságok és kulturális potentátok azonban távol maradtak. Hiába hívta meg őket a díjalapító ECF.

Aki reagált, távolmaradását a magyar nemzeti ünneppel kapcsolatos elfoglaltságával magyarázta. Ez persze még nem indokolja, miért nem gratuláltak a Krétakörnek, ahogy ezt a másik díjazott esetében a spanyol király tette.

 

Ka­therine Watson, az ECF alapítvány igazgatója elmondta: a nyertesek nem feltétlenül vallanak azonos nézeteket a kormányokkal, de ők minden érintett vezetőt elhívnak az eseményre. A kortárs kultúra gyakran tart tükröt az intézményi rendszernek, de a szervezetük azt képviseli, hogy a kritikus hangra is szükség van a párbeszédben. Az a szándékuk, hogy megmutassák egy ország értékét nemzetközi szinten is.

Az elismerést a Krétakör – a díj szellemének megfelelően – változást előidéző, eddigi társadalmi és szociális tevékenységéért, egyebek közt a Krétakör Szabadiskola működtetéséért kapta.

Tüntetés vagy kitüntetés?

Ami a magyar kormány távolmaradásánál is meglepőbb volt: a nemzeti ünnep miatt nem ment el a díjkiosztóra a Krétakör Alapítvány alapítója, Schilling Árpád sem. Felesége, a színész Sárosdi Lilla, akinek szintén nagy szerepe van a Krétakör munkájában, levélben olvasta fel a rendező köszönetét és magyarázatát. Azt írta: a díj visszaadta a hitét abban, hogy még létezik európai kultúra, és annak alapja a szolidaritás. De érzi, jól döntött, amikor Budapesten a Országház előtt állt a tanárokkal, hiszen ezzel is a díj szelle­mében járt el.

Így gondolja Katherine Watson is, aki szerint mindez csak megerősítette az elismerésük értékét. Ez azonban kollektív díj, és felemelő volt hallani a Krétakör Szabadiskola három fiataljának személyes történetét arról, mit is adott nekik az oktatási program.  A miskolci középiskolás Miklós a színpadon és későbbi beszélgetésünkben is elmondta, bár ő maga is roma, korábban elég negatív véleménye volt a magyar, különösen a miskolci romákról. Úgy gondolta, van a cigányok közt egy pici mag, amely megpróbálna kitörni, de a többi elnyomja. Aztán a szabadiskolában elkezdtek ezzel a témával is foglalkozni, és rádöbbent, az emberek máshogy viselkednének, ha a környezet nem befolyásolná őket. Például ha nem kényszerítené a miskolci polgármester a cigányokat, hogy költözzenek ki a városból.

Számított rá, mégis gyomorforgatónak tartja, hogy a kormány nem reagált a díjra
Számított rá, mégis gyomorforgatónak tartja, hogy a kormány nem reagált a díjra
Fotó: Friso Wiersum

A csíkszeredai Ágnes ugyanakkor a romániai magyarok helyzetéről beszélt. Szavazati jogot kaptak Magyarországon, és legtöbbjük arra a pártra szavazott, amely ezt a jogot megadta nekik. De Romániában a kisebbség továbbra sem teheti ki a zászlóját botrány nélkül. Így két tűz közé szorítva próbálják identitásukat megtalálni, megőrizni. Ágnes a Papnő című korábbi színházi projekt kapcsán került a Krétakörbe. Neki – mint mesélte – a droghasználókról alkotott véleménye változott meg a közösségnek köszönhetően. Azt gondolta korábban, ez nem társadalmi probléma, de ma már érti, mennyit lehetne a függőknek szociálisan is segíteni.

A budapesti Nóra a díjátadón arról mesélt többek között, hogy a menekültügy kapcsán a határok lezárása mennyire érintette a magyarokat, személy szerint őt is. Nórával később arról beszéltünk, miért közömbösek a fiatalok a politika és a társadalmi kérdések iránt. Állítja, legtöbbjüknek van véleménye, és ha jól kérdezik, el is mondja. A Krétakörnél arról is szó volt, hogyan lehet jól kérdezni, megfelelően artikulálni a véleményt, és mindez hogyan oktatható.

A Krétakör Alapítvány Szabadiskola programja a magyar oktatási rendszer hiányosságaira reagál. Célja, hogy a diákoknak önálló gondolataik legyenek a közéleti kérdésekről, és nézetük mellett logikusan érveljenek.

Az elmúlt három évben 150, az országból, a határon túli magyar és berlini német iskolákból érkező középiskolás fiatal gondolkodott és vitázott itt identitásról, migrációról, kirekesztésről, lakhatási szegénységről, konfliktuskezelésről

– azaz a világ és egymás megértéséhez szükséges dolgokról.

Így nem véletlenül hangzott el a díjátadón a holland külügyminisztertől, Bert Koen­derstől: a Krétakör segít lebontani a magyar társadalmat kettészelő határokat, és egy nyitott, innovatív társadalmat építeni. Miközben a nyertesek szerepét méltatta, ő is a kultúra Európát összekötő funkciójáról beszélt, valamint arról, több szolidaritás szükséges az Európa előtt álló kihívások miatt.

Az ECF mint katalizátor

A díjat Margit hercegnő, az alapítvány korábbi elnöke adta át, és jelenlegi elnöke, Lau­rencia hercegnő is beszédet tartott. Laurencia hercegnő a díjátadó utáni interjún elmondta: egy független zsűri választott a kulturális változást kereső szervezetek közül.
A jelöltek kimagasló minőségű munkát végeznek, és úgy gondolja, a magyarok büszkék lehetnek a Krétakör innovatív tevékenységére. Az ECF egyfajta katalizátor szerepét tölti be, mikor összeköti a változást keresőket, és így európai hálózatot hoz létre – elősegítve a szabad kritikai gondolkodást a kultúrán keresztül. A Krétakört csak a kiválasztási metódus során ismerte meg a hercegnő, de a szociális felelősséggel foglalkozó szabadiskola-programját, különösen a hajléktalanokra fókuszálót, remeknek tartotta.

Az ECF által felkért 30 jelölő szervezet egy-egy javaslatából először rövid lista készült, majd miután részletesen megismerte a szervezetek munkáit, egy független zsűri döntött a két nyertesről – meséli Kathe­rine Watson. Hogy ki nevezte Schillingéket, az nem publikus, legfeljebb a nomináló maga hozhatja nyilvánosságra.

Online archívum

A díjat többekkel együtt Potyondi Linda, a Krétakör Alapítvány ügyvezetője vette át. Ő mesélte, hogy a díjjal járó 25 ezer eurót online archívumuk kidolgozására szánják. Ez egy régi terv volt, végre összejött rá elég pénz. Az elmúlt 20 év projektjeit bemutató több ezer fotó és újságcikk ingyen böngészhető. A március 16. óta működő archívumba felkerülnek a színház előadásainak videofelvételei, Schilling publikálatlan próbanaplói és a produkciók szövegkönyvei.

A Krétakör egyébként válaszút előtt áll. Nyolc éve vett más irányt, színházi csapatból társadalmi és oktatási kérdésekkel foglalkozó alapítvány lett. Jellemző volt azonban rájuk, hogy túl sokat vállaltak, több területen mozogtak, ezért nehezen lehetett értelmezni, mi is ez a szervezet. Potyondi fejlesztőműhelyként szereti definiálni. Most úgy érzi, „egy-ügyűségre" van szükségük, és valószínűleg a diákokkal való munka kap erős hangsúlyt.

Nyilván sokan nehezen emésztik meg, hogy korábban sokat hallatták a hangjukat, és a Norvég Civil Alap kedvezményezettjei voltak. Ma már nem. 2014 óta nem pályáznak állami támogatásra sem, így jelenleg még korábbi előadásaik bevételéből és a várható taoforrásból finanszírozzák a programjaikat. Amíg az kitart, addig kell biztos támogatót találniuk a fejlesztőműhelynek. Legutóbbi fél évüket egy hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó alapítvány támogatta.

Politikai abúzus

Március 16-án érkezett Hollandiába Schilling Árpád, aki mesterkurzust tartott az Amszterdami Színházművészeti Főiskola diákjainak, majd horvát és lengyel kollégájával egy nyilvános beszélgetésen a kelet-közép-európai régióban tapasztalható társadalmi és politikai változásokról beszélt.

Nyilván nem mehettek el szó nélkül a március 15-i tüntetés mellett sem, ahogy mi is erről kérdeztük a rendezőt. Schilling elmondta, akkor dőlt el, hogy Budapesten marad, amikor a tanárok jelezték, örülnének, ha velük lenne. Olyan mélységében vett részt az előkészítésben, hogy bizonyos dolgokat neki kellett menedzselnie a színpad körül. Megbeszélték, hogy az alapítvány többi tagja képviseli majd a Krétakört Hollandiában – a maguk jogán –, megnyilvánulási lehetőséget kaptak, és talán megszabadultak a nyomástól, hogy neki véleménye lesz a felszólalásaikról.

Számított rá, mégis gyomorforgatónak tartja Schilling, hogy a kormány nem reagált a díjra. Igaz, azt nem mondhatja, hogy nem foglalkoznak velük.

Úgy érzi, kifejezetten abúzálják őket. Nemcsak a vizsgálatokkal, de Balog Zoltán miniszter azon mondatával is, hogy nem jár annak állami támogatás, aki kritikus a kormánnyal.

Ezért a kijelentésért csak három évvel később kért bocsánatot Balog. Azt is felháborítónak tartja, hogy egy kormányhű bizottságon keresztül osztják szét az előadóművészetre szánt állami forrásokat. Nem beszélve arról, hogy megpróbálják Magyarországon sarokba szorítani, marginalizálni alkotóként, miközben nemzetközileg elismert rendező.

Ettől függetlenül nincs félelemérzet Schillingben. A március 15-i tüntetés után különösen erősnek érzi magát. A szocialista kormány idején is csak röhögni lehetett a hatalmon, de legalább gesztust gyakorolt. Most pedig az állam csak az ország egy részét, a saját kutyája kölykét képviseli. Elhatározta, egy ideig nem rendez Magyarországon, most inkább külföldön dolgozik. A csalódása olyan mély a magyar színházi világot illetően, hogy egy kis távolságot szeretne tartani. Aztán meglátja, egyáltalán színházat akar-e csinálni itthon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető