galéria megtekintése

Kis pénz – nagy totál

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 25. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

Hadas Krisztának két új műsora látható televíziókban: a Nagyszám! –100 dal, amit egy ország dúdol című, az RTL II csatornán látható zenei sorozata tematikus adásokkal idézi az elmúlt évtizedek slágereit, a közelmúlt történelmét, életérzéseinket. A LifeNetworkön sugárzott Jön a baba című dokureality pedig azt a hamisan idillikus képet igyekszik megcáfolni, amelyet a média a babavárásról és az anyaságról sugall.

„Ezt szeretem, ezt tanultam, erre vagyok alkalmas”
„Ezt szeretem, ezt tanultam, erre vagyok alkalmas”

– Mi a sláger?

 

– Ezt Geszti Péter fogalmazta meg a legjobban: sláger az, ami a füleden megy be, és a könyöködön jön ki. De ennél persze sokkal fontosabb, mert segítségével nagyon pontosan lehet beszélni a különféle korszakokról, életérzésekről. A Nagyszám! című sorozatnak éppen az a lényege, hogy a tematikusan válogatott dalokat az előadók, Presser, Zorán, Nagy Feró, Kozsó, Fluor Tomi, Koncz Zsuzsa, Ákos és a többiek segítségével bele tudjuk helyezni különféle korszakokba, életérzésekbe. Van olyan adás, amely a lázadókról szól, van, amely a nyári slágerekről, a gyerekdalokról, a házibulislágerekről, a magyarságot megéneklő számokról, zenéről és közéletről, fesztiválérzésről, a szerelmes dalokról vagy a mulatós slágerekről. Igyekeztem a magyar néplélek valamennyi rezdülését figyelembe venni.

– Mesélte a műsor kapcsán, hogy 13 nap alatt 63 interjút rögzített. Ez nem sűrű egy kicsit?

– De igen, sűrű. Viszont január óta éjjel-nappal a hazai pop-rock zenével kapcsolatos könyveket, írásokat olvasok, zeneszámokat hallgatok, klipeket nézek, egyszóval a beszélgetéseket három hónapnyi felkészülés előzte meg. Amúgy maga a munka is sűrű volt, mert egy néhány fős ministáb áll a produkció mögött, és egyedül szerkesztem mind a 14 epizódot. Érdekes lett volna megmutatni azt is, ahogy a felvételek készültek a hajdani, nyolcfokos Merlin színházban, ahol egy lepukkant mosdóban próbáltam valami arcot csinálni magamnak, hogy ne látsszon a fáradtság. De hát, mint tudjuk: kis pénz, kis totál… És örülök, hogy RTL II vállalta ezt a műsort, mert ez úri passzió, borotvaélen táncolás, ennek a sorozatnak ugyanis nincs bulvártartalma, ebből következően rizikós.

– A Jön a baba című másik sorozata nemkülönben.

– Ez egy tízszer negyvennyolc perces dokumentumsorozat, amely a Life Network csatornán látható, de ezt már burzsuj módon csináltam: volt ugyanis egy szerkesztőtársam, Kéky Kira. Tíz nő életét kísértük végig terhességük nyolcadik hónapjától, ott voltunk a szüléseken és a gyermekágyas időszakban is.

– Ők nem kacsaszájú celebek, hanem normális, hétköznapi, hús-vér nők a maguk frusztrációjával, félelmeivel. Van köztük, aki tatabányai panellakásban, van, aki Budapest környéki kertes házban él. Az ő segítségükkel próbáljuk megcáfolni azt az idillikus, hamis képet, amelyet a média az anyaságról sugall. Mert a legtöbb nő, miközben a magát kiegyensúlyozottnak és problémamentesnek hazudó celeb anyát nézi, azt látja, hogy az ő élete nehezebb, nem a hamis klisék szerint épül, ezért azt gondolja, hogy ő valamit rosszul csinál, béna, alkalmatlan az anyaszerepre. A nézettségekből azt látom, erre a műsorra is van igény.

– Nem lehetett könnyű helyet találni ezeknek a műsoroknak abban a környezetben, amely leggyakrabban a béka ülepe alá züllött közízlést igyekszik kiszolgálni.

– Szerintem az rossz értelmiségi beidegződés, hogy a televíziónak feltétlenül népművelnie kell, vagy kultúrát sugároznia a széles néptömegeknek. A széles néptömegek magasról tesznek erre. Nem véletlen, hogy a tehetségkutatóknak, a különféle celebeket felvonultató műsoroknak vagy a valóságshow-knak a legmagasabb a nézettségük. Az emberek fáradtak, szórakozni akarnak, nevetni, kicsúfolni másokat, nézni, ahogy a celebek bogarakat esznek. Egy országos kereskedelmi televíziónak azt kell adnia, amit az emberek megnéznek, és ez így van rendjén.

– Ha viszont ez így van, akkor érdemes igényesebb, elgondolkodtató műsorokat készíteni?

– Ezt szeretem, ezt tanultam, erre vagyok alkalmas. Nyugaton sem főműsoridőben csapatják az efféle műsorokat, de azért ott van egy réteg, amely érdeklődik irántuk. Mindegy is, én nem kesergek ezen, noha tudom, hogy az idősebb tévések gyakran megteszik ezt, de szerintem egyrészt nem elegáns a partvonalról okoskodni, másrészt a rendszerváltozás idején éppen nekik volt lehetőségük arra, hogy megteremtsék a függetlenség erejével bíró magyar televíziózást, ám ők akkor inkább a politikával és a pozíciók megszerzésével voltak elfoglalva, miközben mi, fiatalabbak meg hagytuk, hogy így legyen. És így közösen elbaltáztunk egy olyan esélyt, amelyből soha nem lesz még egy. Ez a vonat elment, csókolom.

Nem tökéletes

Hadas Kriszta két évvel ezelőtt könyvben is megmutatta, hogy nem csupa idill az anyaság. Az Egy tökéletlen anya naplója című művében öniróniával ír családja hétköznapjairól, a munka és az anyaság összeegyeztethetőségéről/ összeegyezhetetlenségéről, nőiségről, házasságról, két gyerekéről, kételyeiről és küzdelmeiről.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.