Jól jön a nehéz élet

Balázsy Panna: Iszonyú szerencsés vagy,  nagyon minőségi dolgaid vannak mindig.

Thuróczy Szabolcs: Valamennyi közöm van ahhoz, hogy mit vállalok. De úgy néz ki, most találnak meg ezek a szerepek.

Balázsy Panna: Sok nemet mondtál?

Thuróczy Szabolcs: Nem, de eljöhet az idő, hogy úgy érzem, a kevesebb több. Művészileg jól lövi be magát az ember, hogy ne szerepeljen túl sokat, viszont amit elvállal, az maradandó élmény legyen. Talán most jutottam el arra a szintre, hogy eltudok vinni egy filmet a hátamon úgy, hogy végig izgalmas maradjon. Terhelni kell, mert egy 40-50 körüli férfinál ez a legtermékenyebb a filmszínészet szempontjából.

Balázsy Panna: Én is későn érek. Mindig úgy gondoltam, az ember életébe kell egy kis nehézség, küzdelem. Nekem nagyon jól alakultak a dolgaim, mégis az elmúlt öt évben elkezdtem keresni magam, és eltartott egy darabig, mire megtaláltam a saját sárga köves utamat.

Teknős Miklós / Népszabadság

Thuróczy Szabolcs: Én nem végeztem színművészetit. Ez az út sokkal több időbe kerül, de az emberre valahogy rárakódnak a fájdalmak, a jó értelemben vett küzdelmek, és ez meglátszik a művészetén is. Amikor érzed, hogy a tehetség utat tör. Az a fontos, hogy az ember ne keseredjen meg.

Magazin: Végül Balázsy Panna miért nem választotta a színészetet?

Balázsy Panna: Mezei Éva szinkronrendező nagyon szerette volna, hogy színésznő legyek. De én féltem, hogy nem lennék eléggé jó. Meg utálok szöveget tanulni.

Magazin: Viszont évekig gyerekkarakterekhez adta a hangját a filmekben.

Balázsy Panna: Még Páger Antallal és Rutkai Évával is dolgoztam. Págerrel nem volt könnyű. Régen nem egy monitor előtt ült az ember, hanem egy nagy moziteremben. Mindenki jött-ment, csak egy kis kis fény volt és a nagy vászon. Amikor Páger Antal éppen nem szerepelt az adott jelenetben, akkor is ott állt a mikrofon mellett, és cukorkát evett, ami behallatszott... 

Thuróczy Szabolcs: Csörgött?

Balázsy Panna: Az nem kifejezés. De mi voltunk a hibásak. Dühöngtünk, kikértük magunknak! Ez az Egy kis romantika volt egyébként, Laurence Olivier és Diane Lane­ játszottak benne.

Magazin: Most íróként nem hiányzik a közösség, ami egy szinkronstúdióban van?

Teknős Miklós / Népszabadság

Balázsy Panna: Az írás magányos műfaj. De ez csak egy szelete annak, amit csinálok. Az én társulati munkám az most egy gasztroprojektben csúcsosodik ki. Ketten csináljuk egy lánnyal, aki Londonban él. Ő hozza a séfet, ő van a konyhán. Én pedig kint, a közönség között.

Thuróczy Szabolcs: Nézed, hogyan reagálnak?

Balázsy Panna: Egyfolytában beszélgetek. Sőt, összehozok embereket. (Nem félreérteni!) Tudom, hogy kinek mi az érdeklődési köre. Imádok beszélgetni.

Thuróczy Szabolcs: Sok külföldi megy?

Balázsy Panna: Nem, mindenki magyar. Globalista Konyhának hívják, és minden alkalom teljesen más.

Thuróczy Szabolcs: Én is nagyon szeretek főzni. Mindig nagy kérdés, hogy improvizáljak, vagy nézzek egy receptet? Befolyásoljon-e valaki, vagy teljesen az ösztöneimre hagyatkozzak? Általában az utóbbi történik.

Magazin: Van egy specialitása vagy mindig újít?

Thuróczy Szabolcs: Új alapokra szeretném helyezni a klasszikus ételeket. Ki akarom próbálni, hogy a vietnami pho leves milyen üvegtésztával, korianderrel, csilivel vagy egy húslevesalappal. Azt akarom, hogy legyen egy ruszin–ukrán–nyírségi–vietnami keverék leves, amit én találok ki. Egyébként az én terepem minden, ami pörköltszerű vagy úgy kezdődik, hogy végy egy hagymát.

Balázsy Panna: Szerintem főzni jobban lehet kísérletezve. Sütni nehezebb, az kémia meg arányok. Kreatívkodni persze lehet, de az alapdolgokat muszáj betartanod. Erre cáfolat a nyolcéves lányom.

Thuróczy Szabolcs: A párod főzős?

Balázsy Panna: Isteni a rántott hús, amit csinál.

Thuróczy Szabolcs: Az a klasszik vonal.

Balázsy Panna: …és vasal.

Thuróczy Szabolcs: Az se semmi! Van egy pillanat az Aranyéletben, amikor Anger Zsolt bejön az üresen álló lakásba és én vasalok. Rám néz kérdőn, én meg visszanézek, azzal a tekintettel, hogy „Ez van!”

Magazin: Hogy áll a házimunkával?

Thuróczy Szabolcs: Mindent csinálok, egyedül mosni nem enged a család. A pakolást viszont néha kicsit túl is tolom. Sok a lány otthon. Elindulok egy körre és a végén megpattan az agyam. Egy halom ruhát szedek össze. Jön a káosz, hogy a két kis külön szekrénybe kinek a zokniját hova raktam. Az Orsiét a Boriéba, a Boriét az Orsiéba és elindul a lavina, hogy „De apa, te ne csináld!” Mondom, ha nem csinálom, akkor ti nem csináljátok. És elindul a teljes elmebaj.

Balázsy Panna: Vasalás és a férfi. A Csupaszív című második gyerekkönyvembe beleírtam azt, hogy Szandra, a kis főhős, hazaér és apa éppen vasal. Felmerült, hogy ezt ki kéne venni, mert nálunk ilyesmit nem csinálnak a férfiak. Mondtam, hogy először is: csináljon! Másodszor is: ez nem női munka. Nem is vettük ki.