Énekelnek az Orbán-kormány döntései ellen

A világhírű Fischer hazai fellépései az elmúlt években kizárólag a Szabadság térre és nyaranta a Művészetek Palotája Wagner-napok eseménysorozatára és újévi hangversenyére korlátozódnak. A Wagner-sorozatnak nemcsak karmestere, hanem művészeti vezetője is. Hogy invitálták-e máshova Magyarországon, azt nem minden esetben tudja. Ő összeállítja, milyen műveket szeretne vezényelni, az ügynöksége pedig ez alapján és a lekötött fellépések ismeretében reagál.

Azt azonban határozottan kijelenti, a Magyar Állami Operaházba hiába hívják, nem hajlandó addig vezényelni, amíg a jelenlegi főigazgató vezeti. Ókovács Szilveszter ugyanis egy tavalyi interjúban megtámadta: „Nem akarom elfogadni, hogy attól neveznek valakit mondjuk kiemelkedően jó karmesternek, mert külföldön a saját hazáját leprázza.... Fischer reggel felkel valahol külföldön, délre megérkezik Budapestre, este elvezényli a Művészetek Palotájában a soron következő előadását, felveszi a gázsiját, és alszik nyugodtan. Ez történik, miközben szövegel a hazája ellen.”

Nem a támadás ténye zavarja a karmestert, hanem a zsigeri gyűlölet.

Majd hozzáteszi: ha egy operaigazgató ennyire nem tud uralkodni az indulatain, akkor az megkérdőjelezi szakmai alkalmasságát. Egy művészt vezérelhetnek az indulatai, egy igazgatót nem.

Persze a klasszikus verzió szerint ha valaki Magyarországon él, és elégedetlen az aktuális kormány döntéseivel, azt vágják a fejéhez, miért szidja a saját kenyéradó gazdáját – állítja.

Ha nem tetszik a rendszer, miért nem megy el? Ha nincs itt, akkor meg az a fordulat jön, a partvonalról minek szól bele.

A közvetlen dolgokkal, az aktuálpolitikával amúgy sem foglalkozik Fischer Ádám, mivel az nem az ő bőrére megy. Az mindig az otthoniak feladata, mondja, ahogy a következmények elviselése is. A külföldön élő magyaroknak meg az a dolguk, segítsék őket, amiben csak tudják. Az emberi jogi kérdéseknél – az etnikai hovatartozás szerinti megkülönböztetés vagy a fogyatékosok jogainak csorbítása esetén – viszont kéretlenül is fel fog szólalni.

Mindemellett azért sem dolgozna mindenáron az Opera társulatával Fischer Ádám, mert úgy érzi, karmesteri munkájának nem volt elég jó a hatásfoka.

Kevesebbet tudott adni a társulatnak, mint például a Metropolitanben vagy a bécsi Staatsoperben.

Minden operaháznak megvan a saját stílusa, de Budapesten azt érezte, nem tud szembemenni a berögzült mentalitással, ízléssel. Erre a nemzetközi munkái miatt amúgy sem ért rá, de nem is érezte magát feljogosítva erre. A jelenlegi fő-zeneigazgató, Halász Péter, akit Fischer nagyon tehetségesnek tart, ügyesebben kezeli a helyzetet.

A Müpában más a helyzet, a Wagner-napokat ő és a fellépők alakítják ki. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának, Énekkarának és a Nemzeti Énekkarnak ez teljesen új, érdekes helyzet, mivel ilyet még nem csináltak. Nem beszélve arról, hogy a Müpa akusztikája fényévekkel jobb, mint az Operáé.

A Szabadságkórust idén június 21-én vezényli majd Fischer a Szabadság téren. Fotónk tavaly készült, az emlékmű árnyékában Teknős Miklós / Népszabadság

Nem zavarja Fischert, hogy az Operában „újraépítik” a Wagner-repertoárt. Nem lát benne konkurenciát, sokkal inkább azt: minél több az előadás, annál árnyaltabb Wagner-kép alakulhat ki Magyarországon. Jelenleg A nibelung gyűrűjének az idei, müpás szériájára koncentrál június 11–14. között, valamint A bolygó hollandira, amelyet Kovalik Balázs állít színpadra, aki majdnem öt éve nem rendezett Magyarországon.