Lendületesen kezdtek, a ciklus nyitóévének parlamenti történései már erős kontúrokkal rajzolták ki a Jobbik kultúrpolitikai preferenciáit. Novák, aki rövid ideig a bizottság ellenőrző albizottságának elnökeként is esélyt kapott, az alakuló ülésen, Réthelyi Miklós miniszterjelölti meghallgatásakor felvetette, hogy „az elmúlt húsz évben az SZDSZ szélsőliberális párt uralta mind a kultúra, mind a média területét. Szimbolikusan csak egy területre, egy kulcskérdésre szeretnék rávilágítani ezzel kapcsolatban: a kérdésem tárgya Alföldi Roberta”, tudniillik, hogy milyen határidővel távolítják el a Nemzeti Színház igazgatóját, akinek ténykedését „még egy fideszes irányultság sem tűrheti meg”. (Később a jegyzőkönyv kedvéért leszögezte, csak „valami tudat alatti szándék” okozhatta, hogy Robertának hallatszott, amit mondott.)
|
Novák a kulturális bizottság ellenőrző albizottságának elnökeként L. Simon Lászlóval is összerúgta a port
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A ciklus első felében aztán lényegében az SZDSZ-es kulturális hegemónia megtörése, legkivált az Alföldi-ügy volt a Jobbik kultúrpolitikájának középpontjában. Novák is sűrűn visszatér rá, de a plenáris ülésen szóba hozza Szávay István és Pörzse Sándor is, aki a János vitéz „Juliskájának” méltatlan ábrázolásán érzett felháborodását ecsetelte.
A felvetésekre Halász János válaszolt, aki biztosította képviselőtársait arról, hogy egyetért és együtt érez velük, biztatásul hozzátette: „mindennek eljön az ideje”.
Év vége felé Novák albizottsági elnökként Alföldi meghallgatását kezdeményezte, amelyre sem az igazgató, sem az L. Simon László által vezetett grémium fideszes tagjai nem mentek el, és nem sokkal ezt követően le is váltották Novákot elnöki tisztségéből.
 |
Dúró Dóra a köznevelési törvényről beszél
Kovács Tamás / MTI |
Ugyancsak ekkoriban Novák vezérszónokként vett részt a Nemzeti Színház előtti, Alföldi eltávolítását követelő tüntetésen, ahol ismét előtört belőle a „tudat alatti szándék”: megállapította, hogy Alföldinek még a szerencse sem mer hátat fordítani. De nem csak Alföldiről volt mit mondania: a bizottság második ülésén azon merengett el, hogy ha a könyvtárfejlesztő Márai-program keretében csak magyar szerzők kiadványait lehetne támogatni – amit különben helyesel –, vajon hová tartozna például „Imre Kertész” életműve.
Ugyancsak a legelső hetekben azért utasította rendre L. Simon, mert nem értette, miért kéne a magyarországi kisebbségi színjátszást csak azért, mert kisebbségi, külön is támogatni.
– Ennyi erővel sok másfajta kisebbséget is lehetne támogatni – veti ellene a javaslatnak és azt firtatja, vajon „milyen lobbi erőltette ezt be”. Szerinte, „aki a többség, inkább azt támogassuk”.
Novák kultúrpolitikai harcostársa, Pörzse eközben azt tudakolja Réthelyitől, miért szervez „magyarellenes” konferenciát a nemzeti radikalizmusról a Magyar Tudományos Akadémia.
|
Pörzse a színmagyar lobbit hallgatja
Teknős Miklós / Népszabadság |
Novák a ciklus második felében már nem habozott lerántani a leplet a kulturális lobbicsoportokról, pontosan megnevezte őket: gyanúja szerint Alföldi azért tölthette ki mandátumát, mert nem zárható ki, hogy a „homoszexuális lobbi irányítja a kulturális kormányzatot”, a vitatott tulajdonú műkincsekkel kapcsolatos eljárás újraszabályozásában pedig egyértelműen a „zsidólobbi” kezét látta.
Igazán azonban a holokauszt-emlékév bizottsági előkészítésekor volt elemében. Az idetartozó programok támogatása álláspontja szerint „a holokausztipar legújabb, több mint hatmilliárd forintos közpénzlenyúlása”, legyen szó akár a „megélhetési emlékezőkről”, akár a „bűnbakképzőkről”.
L. Simon, akivel egyre feszültebb lett a viszonya, „kisstílű, pitiáner antiszemitának” nevezte őt, a Fidesz-frakció nyilatkozatban ítélte el a jobbikos képviselőt, aki büntetőfeljelentést tett a kijelentés miatt.
Mivel a parlamenti bizottság nem utolsósorban a kormányzati munka ellenőrzésének eszköze, joggal remélhető, hogy az elnöki poszt hozzásegíti a nemzeti radikális pártot, hogy még jobban leleplezze a különböző kisebbségi lobbik aknamunkáját.
L. Simon mindenesetre egy ízben, amikor ügyrendi vitába bonyolódott Novák Előddel, azzal hallgattatta el, hogy majd akkor szabhatja meg az ülésvezetés szabályait, ha ő vezeti a bizottságot. Hát akkor: tessék.
