„Utóbbi nagy méretben, emlékszerű módon épült. Kiképzéséhez hazai márványt használtunk fel. E lépcső csak az első emeletig vezet, míg a többi emeletekkel való közlekedést melléklépcsők közvetítik” – írta le maga az építész. A főemeleten, a díszteremsor és a királyi lakosztályok mintegy folytatásaként helyezték el – a Gellérthegy felé néző oldalon – őfelsége új fogadótermeit és ebédlőjét, a tabáni fertály városra néző oldalára pedig a vendég uralkodók helyiségcsoportjai kerültek.
|
A krisztinavárosi szárny, azaz a mai Széchényi könyvtár első emeleti lépcsőcsarnoka
Czagány István - A Budavári Palota |
Vigand Rezső kortárs bedekkerében fel is sorolja azokat a termeket, amelyeket a látogatók megcsodálhattak, míg kalauzuk nyomában, a zajongást mellőzve baktattak az irdatlan palota sok száz méter hosszan elnyúló, néptelen tereiben. A női lakosztály felépítése a következő volt: belépőterem, hölgyszalon (gobelinnel a falon és a bútorokon, közepén egy remekművű Thék-féle aranyos, fehér zongorával, zenei tárgyú freskókkal a mennyezeten), kis szalon (XIV. Lajos-stílben, rózsaszín), dolgozószoba (lila, empire), toiletszoba (szürke kárpit), hálószoba.
A férfi lakosztály ettől inkább csak díszeiben tért el: kiemelkedő éke volt például a nagy szalon Mátyás-festménye, illetve az előcsarnok kandallóján álló Deák-szobor. A két lakosztály között kapott helyet a nevezetes Hunyadi-terem: „A rokonszenves, teljesen magyar levegőjű terem hű mása a régi Vajdahunyad vára lovagtermének. A mennyezet fehér, kék és aranyozott gipsz és fafaragás, közepén a Hunyady-címerrel. A terem közepén Fadrusz kolozsvári Mátyás király szobrának kisebbített bronzöntvénye. A falakon körös-körül stílszerű faburkolat fut végig, s hasonlóan stílszerű a bútorzat és a kandalló.”
Három évtizeddel később, amikor Megyery Ella mutatta be olvasóinak a Vár látnivalóit, ez a krisztinavárosi szárny már „meglátogathatatlan” volt, mint olyan, ahol „Magyarország kormányzója székel, s a kabinetiroda is itt van elhelyezve”.
A látogatók az itt folyó életből mindössze annyit láthattak, hogy „az épületszárny egész homlokzatán keresztül húzódik a széles terraszszerű erkély, ahol vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó egy-egy kivételes alkalomkor meg szokott jelenni az őt ünneplők előtt”.
Bangha Ernőnek, A magyar királyi testőrség 1920–1944 című könyv szerzőjének köszönhetően viszont tudjuk, hogy ekkor az idegen uralkodók lakosztálya helyén lakott a kormányzói pár, a második emelet dél-nyugati sarkában volt Horthy István lakása, a tabáni oldal közepén pedig ifj. Horthy Miklós otthona. Az épületben számos vezető alkalmazottnak alakítottak ki lakrészt, és
a fodrászattól a detektívirodáig sok mindennek jutott még hely.
Habár 1949-ben a palota egészét műemlékké nyilvánították, rá két évre mégis lebontották a pompás főlépcsőházat, a szárny meghatározó elemét. A háromkarú neobarokk díszlépcső helyére dr. Kotsis Iván tervezett ötkarú lépcsőt, a lépcsőcsarnok tetejére pedig új felülvilágító emelet került. Aki ma a nemzeti könyvtár olvasótermébe indul, ezen az új lépcsőn halad végig. Az első emelet tengelyében nyílik a Corvinák terme: ezt épp a Hunyadi-terem lecsupaszított terében alakították ki. A könyvtárban ma már tényleg semmi más nem emlékeztet Hauszmann alkotására, mint Fadrusz János két Atlasz-figurája a földszinti lépcsőindulásnál. A fiatalabb alak bajszos arcát állítólag saját vonásairól mintázta a művész.
