Ezzel kapcsolatban idéz egy skandináv oktatáskutatót, Torsten Husént, aki a hatvanas évek elején megálmodta a svéd általános iskola koncepcióját, annak érdekében, hogy minden gyermek minőségi nevelésben, oktatásban és támogatásban részesüljön. Ebből a méltányossági gondolatból építkezett a finn oktatási rendszer is, amely előtérbe helyezte a minden gyermek számára szükséges műveltségi alapokat. Ezt az elképzelést széles körű politikai konszenzus övezte, és jelentős mértékben invesztáltak az oktatási rendszerbe.
|
Finnország a kreativitás iskolája
Fotó: Saunalahti School |
– E méltányossági gondolat elfogadásával tudták azokat a reformokat megalkotni, amelyek az általános iskolán és a középfokú oktatáson kívül érintették a pedagógusképzést is. Emellett persze nem vonták ki a pénzt az oktatásból, hanem éppen ellenkezőleg. Mindennek köszönhetően a finnek 2000-ben már az első PISA-mérésnél a vizsgált országok közül szövegértésben a legjobban teljesítettek.
Vass Vilmos ehhez azt is hozzáteszi, hogy
a politikai konszenzus mellett a reformokat társadalmi párbeszéd előzte meg, és nem külön-külön, improvizálva hoztak meg egy-egy intézkedést, hanem az oktatás egész rendszerében gondolkodtak, méghozzá „ráérve, nem kapkodva”.
Az általános iskola alapozó szakaszának meghosszabbításának gondolata Báthory Zoltán nevéhez fűződik, aki az egységes alapműveltséget tíz évfolyamon képzelte el. A Nemzeti alaptanterv is ennek a gondolatnak a szellemében készült el, amelyben az általános iskola kezdőszakaszának hossza négyről hat évfolyamra emelték fel. Báthory Zoltánt idézve: ez „az egyenlőtlenség csökkentésének elismerten demokratikus normája és egyben pedagógiailag igazolt hatékony eszköze”.
E kijelentés nem meglepő, hiszen Báthory Zoltán már az 1960-as évek végétől szakmai kapcsolatba került Torsten Husénnel. Közbejött azonban a kormányváltás és ezzel az oktatás centralizálása: 1998-ban az alapozó szakasz és az általános képzés 10 évre emelésének a szándékát az első Fidesz-kormány elsöpörte. Érdekesség, hogy ekkor a miniszter az a Pokorni Zoltán volt, aki 2011-től gyakran felvetette a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetésének lehetőségét.
– Ha Rogán ötletét bárki is komolyan gondolná a kormánypártban,
lenne hová visszanyúlni. Semmit nem kellene újraalkotni, elég lenne Báthory Zoltán és Torsten Husén elképzeléseit elővenni. Persze az alapozó szakasz meghosszabbítása mit sem ér az oktatási rendszer egészének végiggondolása és szükségszerű átalakítása nélkül.
Vass Vilmos a jelenlegi oktatáspolitikai törekvéseket tekintve azt látja, hogy azok elsősorban a kora gyerekkorra fókuszálnak, a bölcsődei, óvodai fejlesztést helyezik előtérbe. A kutatások azt mutatják, hogy ebben az időszakban sok minden eldől egy gyerek életé ben, ezért ekkor kell leginkább biztosítani a támogató környezetet. – Háromévesen a gyerek jelentős része kreatív, fogékony a tanulásra, amit nem gátol semmi, hiszen az óvoda biztonságos környezetet biztosít. Ha befektet egy kormány az oktatásba, ide kellene az erőforrásokat koncentrálnia.
A magyarországi óvodai nevelésnek vannak kitűnő alapjai, jelentős hagyományai. A fejlett oktatási rendszerek jelentős része már a kisgyerekkori fejlesztésnél is a „négy c-re” koncentrál: a kommunikációra, a kooperációra, a kritikus gondolkodásra és a kreativitásra (a „c” az angol kifejezések kezdőbetűire utal). A jelenlegi hazai folyamatok fényévnyi távolságra vannak ettől.
A legfájóbb pont számomra az, hogy az iskola (tisztelet a kivételnek) gondolkodásmentes övezet, ez a „homo szovjetikusz” pedagógiája. Közismert alapelve: „A gondolkodó ember veszélyes.”
Ebben az összefüggésben az egész életen át tartó tanulás és a kreativitás támogatása már szóba sem kerül. Vass Vilmos szerint a kreativitás megőrzése, fejlesztése kulcskérdés a jól teljesítő iskolarendszerekben.
– A gyerekek eredetiek, kérdeznek, élvezik, amit csinálnak, kreatívak. Aztán megérkeznek az iskolába. Ha az oktatás fejlesztését a négy c határozza meg, akkor a diákok jelentős része megtanul tanulni és gondolkodni. Innen már csak egy lépés a kreativitás. Ezt a célt 10-12 év alatt lehet elérni, ezért fontos a hatéves alapozó szakasz. Akkor tud a gyerek tanulni, ha biztonságos környezetben van, mint amilyen az óvoda. Magyarország az 1978-as tanterv bevezetése óta fordítva ül a lovon. Az óvodából akar kisiskolát csinálni, a felső tagozatból gimnáziumi előkészítőt.
|
Az egész életen át tartó tanulás és a kreativitás támogatása már szóba sem kerül
Szabó Barnabás / Népszabadság/archív |
A kimeneti nyomás határozza meg, mi történik az iskolában. Ezért a pedagógusok arra koncentrálnak, hogy mindent megtanítsanak. Nem figyelnek arra, hogy a gyerek nem érzi magát biztonságban, hogy fáradt. Ezekre ez a rendszer nem tud reagálni. A mindent megtanítás kényszerét tovább fokozza a Hoffmann Rózsa-féle új NAT a tananyagközpontú tartalmi szabályozással – fogalmaz Vass Vilmos, aki szerint a kimeneti méréseknél inkább azt kéne vizsgálni, hogy a tanuló hol tart a 4 c-ben, ahelyett, hogy azt kérdeznénk tőle, mikor uralkodott X. Y. király.
– A finnek teljesen másként gondolkodnak. Megbíznak a tanáraikban, a szakmának presztízse van, a pedagógusokat alaposan kiképzik és megbecsülik. A sikerük mögött az is ott van, hogy a finn gazdaság vevő volt a kreativitásra és az innovációra.
Az az oktatásban kezdődik. A lengyelek is elindultak ezen az úton. Az uniós források jelentős részét az oktatásba fektetik. Mindemellett vitatkoznak a kérdésről
– fejti ki Vass Vilmos, rámutatva arra, hogy Magyarországon még az a vita sem folyt le, hogy miről szóljon a közoktatás, ki mit vár el az iskolától. Vass Vilmos szerint, ha egy iskolában komolyan veszik a 4 c-t, akkor ott figyelnek a gyerekre, hogy kibontakozhasson a személyisége.
A kreatív iskolában a gyerekben kifejlesztik a feladattudatosságot, a felelősséget. A kreatív iskolában nem az a lényeg, hogy nyolc vagy kilenc évfolyamos-e. A kilenc évfolyamos iskola ötlete viszont alkalmat adhatna arra, hogy végre elkezdjünk beszélni rendszerszinten az iskoláról, ahová a gyerekek szeretnek bejárni, ahol megtanulnak tanulni, ahol érzékenyen figyelnek a fejlődés-lélektani állapotukra, és nem ölik ki belőlük a kreativitást.
– A nagy dolgok az osztályteremben dőlnek el, nem a frakcióüléseken és a miniszteri tárgyalókban – vélekedik Vass Vilmos.
