másfél száz oldal válogatott olvasnivalót is kínált a Hanza kiadványa.
Volt benne összefoglaló az épp zajló világháborúról és emlékezés az eggyel korábbira. Közöltek cikket a magyar nyelvben használatos szavak eredetéről – gondolták volna, hogy a kacér egy XII. századi eretnek görög felekezet nevéből származik? –, akárcsak a magyarság őshazájáról. Kemény szavakkal és tanulságos történetekkel rettentették el azokat, akik nem tartván elég tisztán otthonukat, elősegítették a tüdőgümőkór bacilusainak terjedését, és néhány visszafogott mondattal a nemi betegségek kockázataira is utaltak.
Adtak tanácsokat a gyors sertéshizlalás és az eredményes baromfi tartás tárgyában, a háziasszonyok pedig arra nézvést kaptak remek ötleteket, hogyan tisztítsák például a kifényesedett sötét szövetruhát, és hogyan fokozzák a zseblámpaelem tartósságát. De a kalendárium vezérlő gondolata azért mégiscsak a szövetkezeti eszme népszerűsítése volt – még akkor is, ha a Hanza ekkor már csaknem két évtizedes történelmet mondhatott magáénak. Mivel a trianoni döntés értelmében Magyarországtól elcsatolt területen a csehszlovák állam törvényben tiltotta meg a gróf Károlyi Sándor ösztönzésére megalakult és a magyar vidéken lényegében monopolhelyzetbe került Hangya működését, a felvidéki magyar falvak fogyasztási szövetkezet nélkül maradtak.
Ami nagy nehézséget okozott, hiszen a szövetkezés lényege éppen a kiszámítható, biztos áruellátás volt, és a tagok érdekeltté tétele a forgalom növelésében. Szabott áron, készpénzért lehetett hozzájutni a szükséges termékekhez, sőt a bevételből még visszatérítés is járt; a másik oldalon pedig a szervezet megbízhatóan felvásárolta a terményt, értékesítőhálózatot épített ki, és gépparkot létesített, amivel a termelést is ösztönözte. Nem véletlen, hogy már 1923-ban megkezdődtek a tárgyalások a Hangya utódának megteremtéséről, két évre rá pedig Galántán, a terület földrajzi és vasúti központjában megalakult a „társulás” jelentésű ónémet szót cégérére tűző Hanza Szövetkezeti Áruközpont.
Harmincöt jogi személy (magyarán: a falvanként megszervezett fogyasztási szövetkezetek) és tizenkilenc fizikai személy (nyolc földműves, két kereskedő, két pap, két tanító és öt hivatalnok) vett részt az alapításban, és miközben a szervezet rohamléptekkel fejlődött és terjeszkedett, 1930-ban a Hanza Hitelszövetkezet, 1939-ben pedig a Hanza Mezőgazdasági Szövetkezet is megalakult. Felvásárolták és megőröltették a gabonát; begyűjtötték a tojást, a lőtt vadat, de volt keltetőüzemük, baromfitelepük és hűtőházuk is. Rendelkeztek szeszfőzdével és sertéshizlaldával, agyagbányával és téglagyárral.
Mindemellett pedig nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a mindennapi élet megkönnyítésén és a gazdálkodók anyagi boldogulásának elősegítésén túl
a falvak népét kulturális értelemben is felemeljék.
Ennek érdekében segítették a népfőiskolai mozgalmat, művelődési házakat építettek, működtettek egy dalárdát – és nem utolsósorban kiadták a Hanza Szövetkezeti Újságot, valamint a Naptárat. Mindez persze nem volt példa nélküli törekvés, hiszen a világ első szövetkezetének, a rochdale-i takácsok egyesülésének 1844-es megalakulása után egy szűk évszázaddal már százezrekben számolták az ilyen szövetségeket és sok millióban a tagjaikat.
1934-ben pedig immár negyedszer gyűltek össze Londonban a világmozgalom képviselői, hogy a kor követelményeinek megfelelően felülvizsgálják a rochdale-i alapelveket. Leszögezték: mindenki szabadon dönthet arról, csatlakozik-e a szövetkezethez; változatlan alapelv a megkötött tőkekamat, a készpénzért való vásárlás kizárólagossága és a vásárlási visszatérítés. De ugyanilyen fontosnak tartották az oktatás bővítését és a mozgalom politikai és vallási semlegességét is. Érthető persze, hogy a Hanza vezetői a Magyarországhoz frissen visszacsatolt Felvidéken más problémákat is érzékeltek, más alapelveket is lényegesnek tartottak.
|
| A Hanza 1943-as naptára rajzos statisztikával is igazolta a zsidótörvények jogosságát és a szövetkezés hasznát |
Dr. Kuthy Géza, a szervezet elnöke például így írt Közérdek című esszéjében: „Visszacsatolásunk óta állandóan felszínen tartjuk, sürgetjük az országosan egységes szövetkezeti szervezkedést. Sorsdöntő időket élünk. Kulturális és gazdasági szervezettségünktől függ politikai erőnk, jelenünk, jövőnk. Az egész gazdasági életünk megújhodik, keresztény és nemzeti szellemben. Mindenki készen áll, hogy hazáját minden eszközzel megvédelmezze. Legjobbjaink, a mi honvédeink fegyverrel védik hazánkat az ellenséggel szemben.”
Nagy Ferenc főigazgató ezenközben egy új szövetkezeti törvény megalkotását sürgette, hangsúlyozva, hogy az egyes szövetkezetek felelős működése és a tagok minél nagyobb beleszólása az állami támogatásról való lemondással is együtt jár: „A szövetkezet gazdálkodjék úgy, hogy ne szoruljon külső támogatásra! Az a tudat, hogy a szövetkezet veszteség esetén az állami szanálásra számíthat, igen könnyen vezethet könnyelmű üzletvezetésre vagy éppen spekulációkra!”
Márpedig a spekuláció – emelte ki a főigazgató – a háborús időkben nagyon is jellemző jelenség, „gyakran hallani egyes rövidlátók részéről, hogy ameddig a zsidók kezében volt a magyar gazdasági élet, volt minden bőségesen, s csak azóta van fokozódó áruhiány, amióta a keresztény átállás folyamatban van”. Éppen ezért a Hanza vezetői nyomatékosan kérték a szövetkezeti tagságot, hogy „a mostani nehéz időkben értsék meg és lássák be, hogy a háborúban felülkerekedett árdrágítókkal és árurejtegetőkkel nem haladhatnak együtt szövetkezeteink”.
Egyáltalán: a naptár szerkesztői meglehetős következetességgel húzták végig művükön azt a vezérfonalat, amely minden lehetséges helyzetben rámutatott a gazdálkodók esetleges gondjainak valódi okozóira. Dr. Borka Géza színdarabjában például, amely két párbeszédes jelenetben mutatta be a „rocsdéli” takácsok szervezkedését, Tamás, Jakab és Anton mester kerek perec kimondta, mi szülte a szövetkezeti gondolatot: „– A zsidók markába vagyunk! Megfojtanak bennünket! Ez már nem is lesz másképp! Meg kell dögleni! A zsidók összeszövetkeztek ellenünk!” Amire a bölcs Vándor tudja csak a megoldást:
„Hát akkor szövetkezzünk mink is ellenük!”
Akinek pedig ez sem lett volna egészen világos, annak ugyancsak dr. Borka Géza egy másik színpadi jelenetet is komponált Icig úr meg a „szüvetkezet” címmel. A klasszikus népszínművé hangszerelt tandrámában a vegyeskereskedő Icig addig-addig győzködi a szövetkezés haszontalan voltáról és saját nélkülözhetetlenségéről Antal és Károly gazdát, valamint Gergő bácsit, míg végül az utóbbi felcsattan: „Hát én eddig nem sokat törődtem a szövetkezettel, tudja, Icig úr, de most mingyá megyek, oszt jegyzek én is üzletrészt, mer az csak jó lehet. Azt én már megtanultam, hogy amire a zsidók haragusznak, az csak jó lehet a magyarnak.” És mindhárman el is vonulnak, hogy belépjenek a szövetkezetbe.
Mindezek után rajzos statisztikával igazolták a zsidótörvények jogosságát, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) munkásságát ismertető cikkben pedig hangsúlyozottan felhívták a figyelmet: „az új földbirtoktörvények értelmében zsidóbirtokból földet csak az kaphat, akinek adóhátraléka nincs, és a vételár egy bizonyos százalékát előre ki tudja fizetni.
A sokgyermekes, földet akaró családoknak a szövetkezet kölcsönt ad, hogy földet vehessenek.” „Csak ottan lett élő valóság az eszme, / Csak ottan virágzik a SZÖVETKEZET, / Ahol nincs önzés, ahol nincs irigység, / Ahol mindenkit a szeretet vezet!” – szögezték le mindenesetre a novemberi naptárrészben, az élet egyéb területeit illetően pedig igyekeztek világos útmutatót adni a boldoguláshoz. Így a Hanza-tagok Nemzeti tízparancsolatból tudhatták meg, hogyan válhatnak a leghasznosabb hazafiakká („2. Ne akarj okosabb lenni azoknál, akik az ország sorsát intézik. Hidd el, hogy a tapasztalt szakemberek mégis csak többet értenek a dolgokhoz, mint te.”). Asszonyaiknak pedig dr. Borka Géza foglalta össze a magyar anya kötelességeinek hat pontját az életadástól a helyes pénzkezelésen át az otthon boldogságának megteremtéséig.
Magyarország nyugati végeinél még dörögtek egyébként az ágyúk, amikor a Hanza szövetkezet megszűnt létezni. A Kassán székelő ideiglenes csehszlovák kormány 1945. április 12-én arról hozott rendeletet, hogy nemzeti gondokság alá helyezi a magyar szövetkezeti központot, gondnokul pedig az addigi konkurensét, a pozsonyi székhelyű szlovák fogyasztási szövetkezetláncot nevezi ki. Hogy a Hanza vezetőivel és tagságával ezután mi történt, azt sajnos nem tudom önöknek megmondani. Egy dologról azonban biztos tudomásunk van: dr. Borka Géza még ugyancsak 1945-ben áttelepült Kaposvárra. Évtizedeken át megbecsült, közszeretetnek örvendő irodalomtanárként dolgozott a helyi gimnáziumban.
