Az épülettömbben, a nagyközönség elől elzárva, a múltra emlékezve máig létezik a mártírok zsinagógája, ahol a 48-as szabadságharc és az első világháború zsidó áldozatainak nevét őrzi tábla.
A második világháború végén mindössze nyolcszáz zsidó tért vissza Szolnokra. A hitközség még egy ideig használta az épületet, de a megfogyatkozott közösség már nem bírta fenntartani az intézményt: ekkor egy ideig Móricz Zsigmond Művelődési Házként működött.
- Az ötvenes évek elején nagy volt a mozihiány mindenütt, Szolnokon is kevésnek bizonyult az akkori kettő, kellett egy harmadik filmszínház is. A legegyszerűbb megoldásként ezt az épületet alakították át, 380 férőhellyel, utánjátszó moziként, s az úgynevezett „rétegfilmek" bemutatóhelyeként – idézte fel a kezdeteket Demeter István, a Tisza Mozi Kft. ügyvezetője, aki a nyolcvanas évek közepétől gardírozza a létesítményt, s neve egybeforrt annak életben tartásával, mi több, sikertörténetével. Tőle tudjuk, hogy a „művész mozi" kifejezés először 1980-ban tűnt fel a mozi homlokzatán, miután kiderült, hogy a régi, utánjátszó mozinak az eredeti formájában már nem maradt létjogosultsága: nem volt annyi pénz, hogy tisztességesen felújítsák az ingatlant, s modernizálják a technológiáját, csak toldozgatták-foldozgatták.
- Az átalakulás után bokor-moziként működött, ha úgy tetszik, ez volt a plázák multiplexeinek őse – mondta az intézményvezető. Háromtermes mozi lett: az „A" art moziként, a „B" a magyar filmek, a „C" a rövidfilmek és híradók helyszínéül szolgált. Korukat megelőzve a szolnokiak már ekkor létrehoztak egy filmes tékát is, ahol a filmekkel kapcsolatos folyóiratokat, könyveket lehetett olvasgatni, megvásárolni. – Ez akkor vidéken nagyon előremutató kezdeményezés volt, s ettől kezdve tudatosan vállaltuk az art-mozi szerepét – mondta Demeter István, aki 1990-ben az akkor itt dolgozókkal alapította meg a most negyedszázados Tisza Mozi Kft-t. Szolnoki sikertörténet a képzőművészeti filmfesztivál is: 1969-ben volt az első, s a szolnoki művésztelepen forgatott filmjeiket vetítették le ekkor az alkotók. Czigány Tamás, Jancsó Miklós, Mészáros Márta, Kollányi Ágoston is megfordult a fesztiválokon, amelyek 2001-től az időközben szintén nemzetközivé lett tudományos filmszemlével bővültek.
- Baromira pályázni kell – mondja a mozivezető arra a kérdésre, miként tudják ilyen hosszú ideje felszínen tartani magukat. A művészmoziknak korábban hatvan, most ötven százalékban támogatott filmeket kell játszaniuk, sok úgynevezett sikerfilm, közönségfilm nem is jut el hozzájuk. Segítenek az állandó rendezvények is. – Ha kedd, akkor filmklub: van egy „törzsgárda", huszonéves filmrajongók, ők jól megférnek azokkal, akik itt „nevelődtek" fel, s ma is visszajárnak – mondja.
|
Tisza Mozi anno
TISZApART MOZI Facebook-oldal |
Az Art-mozik normatív támogatása 2010-ben megszűnt, akkor nagyon át kellett alakítani a profilt, hogy szinten tartsák a bevételeket. Alternatív tartalmak kerültek be a moziba: opera-, színház-, balettelőadások, koncertek, kiállítások nagy múzeumokból, sportközvetítések. Valaki bejön a szolnoki utcáról, és mindjárt a londoni nemzeti múzeum Monet-tárlatvezetésébe csöppen, a Royal Operaház premierjén vesz részt, vagy épp a vatikáni múzeum kincseit nézheti meg háromdimenziós vetítésen. Persze ez klasszikus értelemben már nem mozi, de facto azonban mégiscsak az: ülnek az emberek egy sötét teremben, és előttük egy hatalmas vásznon képek peregnek. Ezek az alternatív tartalmak új nézőket is hoztak a moziba, olyanokat, akiket korábban a klasszikus filmvetítések hidegen hagytak.
A talpon maradáshoz szükség volt a technikai megújulásra: a kényelmetlen székek, lelakott, szellőzés nélküli termek már nem életképesek. – Tíz évvel ezelőtt vettem egy nagy levegőt, és hatalmas hitelt akasztottam a nyakamba. Sokan mondták, hogy nem vagyok normális, mert moziba ölöm a pénzt, de nem lett igazuk: az új környezet több nézőt vonzott. Igaz, a székeket például nem itthon, hanem Németországban, használtan vettem meg, mert ott olcsóbb volt. Ez a fajta takarékosság az egész működésünket jellemzi: így érjük el, hogy a kft. nyereséges legyen – mondja Demeter István.
- A tájékozottság érzése évek óta fájdalmasan hiányzik – folytatja. – Régen évente többször is összeült a szakma, rendszeresen voltak elővetítések, négy-öt napon keresztül néztük az új filmeket, s mindig akadt mit megbeszélni a többiekkel. Mára az megszűnt. Kapkodjuk a fejünket, magányos harcosokká váltunk, nincs információáramlás. Sokszor én is a teremben látom először a filmet, és ez nagyon nem jó.
