Nálunk viszont a két legnagyobb portál, az Index (elődje az iNteRNeTTo) és az Origo nyomtatott lapos, rádiós vagy televíziós háttértámogatás nélkül, újságírói akarat és vállalkozói tőke találkozásából startolt a kilencvenes években, s őrzi vezető szerepét a mai napig.
A magyar médiumok akkori tulajdonosai és vezetői nem eszméltek időben: Uj Péter
hiába kilincselt mindössze ötmillió forintért több orgánumnál, köztük a Népszabadságnál is, hogy az iNteRNeTTót ki tudják vásárolni az akkori tulajdonostól, mindenhol elutasították.
Hasonló értetlenséggel szembesült a Magyar Narancsból kivált Nádori Péter, Pohly Ferenc, Simó György és Weyer Balázs, nekik végül a Matáv biztosított tőkét és biztos tulajdonosi hátteret az Origo elindításához. A nemzetközi trendeknek megfelelően Magyarországon is a lehetséges üzleti modellek közül az ingyenesen elérhető, hirdetésekkel finanszírozható tartalomszolgáltatás bizonyult valamennyire életképesnek, miután a nagy portáloknak sikerült megvetniük a lábukat a reklámpiacon is.
A hazai digitális reklámpiac 2013-ban 41,17 milliárd forintos volumenével immár a második legnagyobb reklámpiaci szegmens volt a televízió után. A nyomtatott reklámpiac viszont folyamatosan szűkül. Míg 2011-ben 41,66 milliárd forintnyi reklám jutott a nyomatott sajtónak, 2012-ben 37,32 milliárd, 2013-ban pedig 35,81 milliárd. De ezért még nem kell temetni a nyomtatott sajtót, hiszen míg a print lapokért a vásárlók is fizetnek, az internetes médiumok ingyen kínálják az információkat, így a teljes kiadásukat a reklámbevételekből kell fedezniük.
|
Nálunk nem a nyomtatott sajtó rajtolt el először a neten
M. Schmidt János / Népszabadság |
Ráadásul a digitális reklámköltés egyre nagyobb részét olyan nemzetközi cégek szippantják el, mint a Google és a Facebook. Az internetes hírportálok üzleti modelljének gyengeségét jól jelzi az Origo „eredményessége”: a cégnek 2009–2011 között csaknem négymilliárd forintos vesztesége volt, amit 2012-ben sikerült 680 milliós, 2013-ban pedig 420 milliós deficitre mérsékelni. Az Index 2009-ben még 97 milliós veszteséggel zárt, amit 2013-ra 2,8 milliós deficitre minimalizált.
A hírportálok többségének veszteségei ugyan csökkennek, de nyereség egyelőre nincs.
Az internetes versenyfutásban a nyomtatott lapok egy része – például az Mno.hu, a 168 Óra Online, a Válasz.hu, a Hvg.hu – azt a stratégiát választotta, hogy az online verziójánál a print orgánum bejáratott márkanevét használja vonzerőnek, de az újság tartalmát nem vagy csak nagyon korlátozottan adja oda. Ez járható üzleti modell, hiszen a vásárlót a nyomtatott újság megvételére ösztönzi, miközben online érdeklődést is generál, csak éppen nagyon drága, mert egy médiumon belül párhuzamos szerkesztőségeket kell létrehozni a két különböző tartalom előállítására.
A nyomtatott lapok üzleti eredményeinek romlása folyamatosan arra kényszeríti a tulajdonosokat, hogy ezeket a párhuzamos szerkesztőségeket leépítsék, integrálják, az újságírók egyszerre dolgozzanak az online-nak és a printnek. Most éppen ez a folyamat játszódik le a HVG-nél és a Hvg.hu-nál. Ilyen gazdasági körülmények között nem véletlen, hogy a médiavállalkozások vezetői Magyarországon is foglalkoznak az online kiadványok fizetőssé tételének lehetőségével.
Csakhogy Magyarországon, persze hasonlóan a világ összes többi országához, az olvasók döntő többsége egyelőre nem hajlandó fizetni olyan tartalmakért, amelyekhez más weboldalakon ingyen is hozzájuthat.
A The New York Times és a The Wall Street Journal internetes kiadása fizetőssé tételének üzleti sikere, valamint a 2011-ben Szlovákiában indult Piano-modell, ahol a kilenc legnagyobb sajtóorgánum fogott össze digitális tartalmainak eladására, már jelzi az üzleti modell átalakulását. A Piano már évekkel ezelőtt megkereste ajánlatával a magyar netes tartalom-előállítókat is. A más országokban is alkalmazott üzleti modellt javasolta, amely szerint a fizetőkapu bevételéből származó összeg 30 százaléka lenne a szolgáltató cég üzembentartási díja, jutaléka, további 40 százalék azé a weboldalé, ahol regisztrált az olvasó, a fennmaradó 30 százalékot pedig aszerint osztanák szét, hogy melyik site-on mennyi időt töltöttek a látogatók.
Szakértők szerint a magyar piacon a fizetős kaput csak úgy lehetne bevezetni, ha az összes nagy hírportál megállapodna, s egyik sem maradna ingyenes. A felhasználóktól
körülbelül havi 1000 forintot lehetne elkérni a fizetős kapun való belépésért, ennél nagyobb összeg már az ingyenességet továbbra is biztosító portálok felé terelné az olvasók többségét.
Mindeközben nincsenek teljesen pontos adatok arra, hogy az egyes portáloknak mekkora a látogatottsága, a meglévő számok alapján nagyságrendeket lehet becsülni.
A több bizonytalansági tényező miatt a magyar tartalomszolgáltatók és a Piano tárgyalásai eddig nem vezettek eredményre. Dunai András, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke szerint ezek a tárgyalások azonban legalább arra jók voltak, hogy az iparági szereplők végiggondolják, hogy hol és milyen formában van lehetőségük tartalmaik fizetőssé tételére. Valójában azonban azt kellett mérlegre tenniük, hogy a fizetős kapuból származó bevételekért cserébe kockáztatják-e a látogatottságuk jelentős csökkenését, s ebből adódóan a reklámbevételük esését.
|
A fizetős tartalomszolgáltatásba eddig senki sem mert belevágni
Dado Ruvic / Reuters |
Biztosak lehettek abban is, hogy néhány portál ingyenes marad, s ezek vonzzák a fizetni nem hajlandó olvasókat, majd utána a reklámozók egy részét is. A nagy piaci szereplők végül úgy döntöttek, hogy számukra a stabil reklámbevételek fontosabbak, mint a fizetős kapukból származó összegek. Dunai András szerint
a magyar piac a lakosság száma és a nyelvi korlátok miatt is szűk, ezért is nem alkalmazhatók az angol, német, francia vagy spanyol nyelvterületen már részben sikeresen működő üzleti modellek.
Az Élet és Irodalom viszont nem adja ingyen magát. A hetilap online verziójáért 2012 óta kell fizetni. Míg az újságosnál kapható lap 495 forintba kerül, ugyanezért online 508 forintot kérnek, melyet SMS-ben, bankkártyával vagy átutalással lehet rendezni. Az előfizetési díjak az archívum korlátlan használatát is tartalmazzák. A hosszabb idejű online előfizetés azonban kedvezőbb a printnél, éves szinten 4500 forintot is megspórolhatnak az olvasók. Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője elmondta, az Es.hu-t azért tették fizetőssé, mert a lap kizárólag a piacról él, ami a függetlenségének alapja.
A hetilap átlagosan 15 200 példányban jelenik meg, az online elfizetők száma a legfrissebb adat szerint átlagosan 1532. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy az online előfizetésből származó bevétel ma már olyan meghatározó része a költségvetésüknek, amelyet nem tudnának nélkülözni. Kovács Zoltán teljes képtelenségnek tartja azt a felfogást, hogy ami az interneten van, az ingyenes, hiszen a minőségi tartalom előállítása sokba kerül, s ezt elsősorban a fogyasztónak kellene finanszíroznia.
