Ez utóbbi a közhelyesebb, bár nem számítható ki, hiszen Jonasson regénye mindent elkövet és mindent bevet, hogy pont ezeket a közhelyeket figurázza ki (még egy elefántot is berángat ennek érdekében a történetbe).
A legnagyobb találat talán Einstein testvére, aki éppen úgy néz ki, ám értelmileg messze elmarad a zsenitől.
Mégis az első szál, a százéves ember élete az igazán sikerült rész. A tízéves korában elmegyógyintézetbe kerülő Allan egy svéd Forrest Gump: a csetlő-botló, a robbantáson kívül máshoz alig értő figura önkéntelenül is a történelem részese és alakítója is lesz.
Megmenti Franco életét a polgárháborúban, együtt iszik Sztálinnal, megjárja a Gulagot és így tovább. Hrabali mélységekig is eljut ez a sörhabos történet.
Zseniális húzás Einstein testvérének szerepeltetése, aki egészen úgy néz ki, ám értelmileg messze elmarad a zsenitől. Itt szinte sziporkázik a film, korokat és országokat járunk be a sajátos történelemlecke révén (még Budapest is feltűnik néhányszor), azon nevetünk, amin máshol sírni szoktunk.
A másik szál ehhez képest csak veszíteni tud, bár a kezdése remek, és akad benne számos eltalált, ám több az erőltetett karakter. A motoros banda tagjai fájdalmasan ostobák, töltelék a folyton zsörtölődő Gunilla és a majdnem polihisztor Benny is. Kárpótol viszont a svéd Csuja Imre, a Juliust játszó Iwar Wiklander meg a krimiirodalom legegyügyűbb felügyelője.
Van egy pillanat, amikor a történet már csak önmaga körül forog, pedig valahogy be kellene fejezni. De ez az egyetlen gyenge pontja is gyorsan múló a svéd alkotásnak, ha saját hajánál fogva is, de kihúzza magát a dramaturgiai csávából, elvezeti hőseit a megérdemelt naplemente felé. (Itt meg kell dicsérnünk a magyar szinkronhangokat, főként a hangban helyenként évtizedeket öregedő Rudolf Pétert.)
Friss, bátor, mindent kiforgató feketekomédia. A krimi és a dráma után a skandinávok a humorban is megtalálták a maguk hangját.
Az iskolát teremtő Picasso kalandjai óta nem nevettem ennyit svéd filmen. És hihetően mutatja be, hogy az öregkornak is meglehet a maga bája és romantikája, még ha helyenként gúnyolódik is rajta.
De ennek a filmnek tényleg mindent meg lehet bocsátani.
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, Forgalmazó: ADS Service
