galéria megtekintése

Forradalom táblaképeken

0 komment


Vári György

1956 – A szabadságért és a függetlenségért címmel nyílt szabadtéri kiállítás tegnap a Terror Háza előtt. Az '56-os emlékév egyik bevezető eseményén Rétvári Bence, Szakály Sándor, Boross Péter és Fekete György is felbukkant – ha jól láttuk, az ellenzéket csak Schiffer András képviselte – a kisebb tömegben a kellemetlenül szemerkélő esőben.

A kiállítás tábláival azonban eleinte alig foglalkozott valaki, mert mindenki ­Schmidt Mária, az emlékév kormánybiztosa és Balog Zoltán miniszter szavaira várt.

Schmidt Mária beszéde rövid és összefogott, ugyanakkor ünnepélyes volt: a hősökről beszélt, akik, ha megőrizzük emléküket, minden időben megteremnek majd újra, ha szükség lesz rájuk. Ki tagadná: '56 egyik karakterjegye a hősiesség volt, a világtörténelem színpadára egy kicsi nép halált megvetően bátor küzdelme került, amelynek nem is célja volt az úgyis elérhetetlen szabadság, inkább kiváltó oka, mozgatója: a szabadság vezette a népet.

 

Balog Zoltán Faludy-sorokkal kezdődő, szép beszédének egy pontján Magyarország alaptörvényéből citálta a híres sorokat arról, hogy az egykor számottevő, még látható méretű ellenzéki párt, az MSZP jogelődei „bűnöző szervezetek" voltak, majd kitért arra, mennyire fontos a tettesekre is emlékeznünk, nem a bosszú okán, hanem hogy okuljunk az idegen hatalmak zsoldjába álló kollaboránsok történetéből.

A táblák elnagyolt képet mutatnak, hiányzik a teljességre való törekvés
A táblák elnagyolt képet mutatnak, hiányzik a teljességre való törekvés
Teknős Miklós

Az Andrássy úti szabadtéri kiállítás táblái túl sok olvasnivalót kínálnak ahhoz, hogy az arra járók igazán elmélyedhessenek a magyar és angol nyelvű feliratokban. Ha valaki mégis megteszi, bizonyára lesz sok minden, ami megérinti majd, és egy és más talán meg is hökkenti.

Az 1949-től '53-ig tartó időszak, a színtiszta magyar sztálinizmus történetét vázlatosan bemutató rész ellen aligha lehet bárkinek kifogása, olyan irtózatos volt, amilyennek itt is mutatkozik. Az is inkább csak furcsa, hogy az 1945 és '48 közötti évekre szinte utalást sem találunk a forradalom előtörténetének bemutatásánál. A közvetlen előkészítők között nem kerül szóba a reformkommunista mozgolódás, az értelmiség, a Petőfi-kör, Rajk László újratemetése. A táblaképeken a forradalomban sem igen jut másnak szerep, mint a pesti srácok történetének, Mindszenty Józsefnek és Nagy Imrének.

Utóbbiról a rendezők szerint leginkább azt kell tudni, hogy reformjai miatt népszerűbb volt kommunista társainál, akik mind – őt leszámítva –, lénye­gében egyforma mértékben a ­rossz oldalon álltak. Angyal István, a II. világháború idején koncentrációs tábort megjárt, majd kommunistaként a sztálinizmusban csalódó, '56-ban a Tűzoltó utcai felkelőcsoportot vezető pesti srác neve említtetik ugyan a harcoló hősök között, de ez sem árnyalja a képet. A munkástanácsokra csak futólag utalnak a szövegek.

Aztán megtaláljuk az áldozatok falát, hogy fejet hajthassunk előttük, majd a tettesekét is, kissé esetlegesnek tűnő válogatásban, néhány szavas életút-össze­foglalók kíséretében. A legfeltűnőbb Hegedűs András besorolása minden további megszorítás nélkül a tettesek közé, mintha az ő életútja és Münnich Ferencé vagy Biszku Béláé között semmilyen érdemi különbség nem lenne fellelhető. Hegedűs életútjának második felét, Csehszlovákia megszállásának elítélését, azt, hogy kizárták a pártból, és tulajdonképpen ellenzékivé vált, nem említik egyetlen szóval sem.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.