Andre Bazin francia kritikus írta, hogy a western a film non plus ultrája. Szerinte minden nemzeti kultúra rendelkezik eredetmítosszal, de az Egyesült Államoknak önmagának kellett megteremtenie a sajátját. Ezt a teremtéssztorit „fordította ki” Sergio Leone, kifőzve a spagettiwestern műfaját. És mostantól újra élvezhetjük, modernizált színes szélesvásznúban.
Sergio Leone előszeretettel hangoztatja, westernjeiben ő rendezte át a műfaj amerikai szabályrendszerét. „Ha valaki John Fordnál kinéz az ablakon, a ragyogó jövőbe pillant, ha nálam valaki kinyit egy ablakot, mindenki tudja: most le fogják lőni. Ford optimista, én pesszimista vagyok.” Ennek a művészi attitűdnek a tökéletes esszenciája a Volt egyszer egy vadnyugat, mely most csaknem ötven év után ismét a magyar mozikba kerül. Sőt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a digitálisan felújított verzió most a vágatlan rendezői változatot jelenti, akkor ősbemutatóról beszélhetünk.
A western alapjaiban az ősök története. A vadnyugat meghódítása a filmvásznon kelt életre: ez az első és eddig egyetlen mitológia, amelyet celluloidszalagon örökítettek meg. A western mitologikus mű, vegytiszta műfaji szabályokkal. Mindig felbukkan a vadnyugati pisztolyhős (a leghíresebbek: Gary Cooper, Clint Eastwood, James Stewart, John Wayne és persze Charles Bronson), és a kelet civilizált, haladást szimbolizáló képviselője.
 |
| Spagettiwesternben a gonosz nehezen azonosítható. Nem egyértelmű, ki hol áll az erkölcsi skálán IMDB |
