Az örökösök éppen akkor jutottak arra a következtetésre, hogy „eljött az idő” egy új Poirot-sztorira, amikor Sophie Hannah-t beajánlotta nekik irodalmi ügynöke, Peter Straus. A „deal” nem váratott soká magára, és most a valóságos és virtuális könyvesboltokba került a The Monogram Murders. Matthew Prichard az „utóbbi évek legharmonikusabb együttműködésének” nevezte a közös munkát Sophie Hannah-val, akit korábbi pszichológiai krimijeiről jól ismert.
A 42 éves, Cambridge-ben élő kétgyermekes írónő, aki a Cambridge-i és az Oxfordi Egyetemen egyaránt oktatott, kilenc verseskötetet és kilenc detektívregényt jegyez. A magyar olvasók számára sem ismeretlen, művei közül A másik fele él, a Bántó távolság, a Holtpont és az Idegen arcocska is napvilágot látott. A könnyed, barátságos, folyamatosan mosolygó írónő megbízásának jó oka volt. Elmondása szerint az első Agatha Christie-regényt, a Holttest a könyvtárszobában címűt 12 éves korában kapta ajándékba édesapjától.
Az írónő felkérése során a fő szempont az Agatha Christie iránti megkérdőjelezhetetlen megbecsülés volt
Nemhogy egy ültő helyében elolvasta a használt könyvet, de úgy érezte, hogy az összes Poirot-regényt meg kell ismernie. Két év alatt el is olvasta valamennyit. A beszélgetés során nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy az ő XXI. századi Poirot-jának alapvető tulajdonságai nem különböznek Christie-étől. A köpcös, tojásfejű, feltűnő, elegáns bajusszal rendelkező, ínyenc belga nyomozó összetett, komplikált személyiség, időnként elviselhetetlenül nagyképű, bombasztikus, haragja, frusztráltsága egyszer-egyszer vulkánszerűen felszínre tör, máskor empatikus, segítőkész karakter.
Önmaga paródiája mind öltözködését, mind ismétlődő francia beszólásait illetően. Képes úgy megoldani a legbonyolultabb rejtélyeket is, hogy saját titokzatosságából semmit nem veszít. Hannah állítja, dolgát megkönnyítette Poirot „időtlensége”. Agatha Christie „nem látta el múlttal, háttérrel, nincsenek hiányzó évei”. E ponton Matthew Prichard megjegyezte: ez a nagymamára is vonatkozott, hátrahagyott 35 jegyzetfüzetet, benne sztorikkal, de a jegyzetei közt egyetlen dátumot sem lehet fellelni.
A krimi cselekményébe Sophie Hannah a legkisebb mértékben sem avatta be az újságírókat. Annyit mondott: „komoly, de nem nyomasztó kihívást” jelentett neki a feladat. A legkevésbé sem tört a rajongásig tisztelt Agatha Christie pozíciójára, „nem akart belebújni a cipőjébe, inkább ki akarta fényesíteni”. Világossá akarta tenni, mennyire szereti az írónőt. Ha Poirot egyénisége változatlan is – szóba sem jött például, hogy a nyomozás során „megguglizzon” kérdéseket, vagy a Twittert használja –, a történet fordulataiban nem korlátozta magát.
Fogyatékosságait, például a mérgező anyagokkal kapcsolatos ismeretek hiányát, kutatómunkával és egy törvényszéki patológus kikérdezésével pótolta. A walesi Newportban élő Matthew Prichard, aki főfoglalkozásban ápolja Agatha Christie örökségét, „rendkívül elégedett” a projekt megvalósításával. Sophie Hannah-hoz hasonlóan nincs lelkiismeret-furdalása, amiért feltámasztotta a nagymama által nem véletlenül elparentált Hercule Poirot-t.
Az írónő felkérése során a fő szempont az Agatha Christie iránti megkérdőjelezhetetlen megbecsülés volt. Az elkészült terjedelmes regény ebből a szempontból sem okozott csalódást. Az operáért és a modern művészetért rajongó üzletember mindettől függetlenül nagyon csodálkozna, ha egyetlen kritikustól sem kapnák meg, hogy Poirot-t békén kellett volna hagyni.
Szerző: Sophie Hannah Cím: A monogramos gyilkosságok Fordító: Molnár Eszter. Kiadó: Európa Ára: 3490 forint
