1884. szeptember 27-én a képen látható emberek helyén császár, miniszterelnök, mindenféle híresség, potentát, főúri és főgazdag népség ült. Mindenki ott volt, aki számít. Akik meg nem számítottak, az utcán tüntettek, hogy nekik nem jut a látványból semmi. Sokan be is törtek az előtérbe, de aztán nagyon kikardlapozták a rangon aluli népséget.
A képen száz évvel későbbi népség látható. Válogatott népség ez is, csak másképp válogatott. Nem egy rendes előadás rendes közönsége. Hétköznapi ruhában vannak délelőtt, a nyár közepén, 1984. július 31-én. Ilyenkor nem játszik az Opera akkor sem, amikor üzemel. De ekkor már évek óta nem üzemelt, mert felújították. A századik születésnapra kellett elkészülni vele, és többé-kevésbé el is készültek. Behívtak zenészeket, kritikusokat, régi operalátogatókat, hogy egyrészt legyen velük tele a nézőtér, mert akkor minden másképp szól, mint amikor üres, másrészt meg a kiosztott kérdőíveken mondjanak véleményt, milyen lett az Opera akusztikája a felújítás után.
Sokkal jobb lett a korábbinál. Hetven évvel azelőtt. Az 1912-es felújítás után. Ami egy nyári szünet alatt lezajlott. Medgyaszay István, az organikus építészet előfutára kitalálta, hogy ha a nézőtér fa alépítményét vasszerkezetre cserélik, továbbá fa- és cementrabic burkolatokat építenek be a nézőtér oldalába és a zenekari árokba, akkor sokkal jobb lesz az akusztika. És lett.
Az Operában egy Asphelia nevű csodálatos hidraulikus rendszer mozgatta, emelte, süllyesztette, amit (akit) kellett. Ez itt működött először. És legtovább. Pedig közben elterjedt szerte Európában és Amerikában. A hetvenes évek végére azonban már minden szörnyű állapotban volt a színpad alatt is, fölött is. Az alsó gépezet már nem működött, a fölsővel is mindig bajok voltak. Súlyos sérüléssel járó baleset is történt. Korábban úgy tervezték, hogy kihúzzák még a műszaki szükségállapotban a századik évfordulóig, de 1980-ban kiderült, hogy a színpad feletti rácsos tartórendszer már életveszélyes, az anyaga teljesen inhomogén. Akkor gyorsan bezárták a házat, és az életveszélyhez igazították a tervet: nem a bezárással várják meg, hanem a megnyitással érik el a 100. évfordulót.
