galéria megtekintése

Finomhangölés

0 komment


Révész Sándor

1884. szeptember 27-én a képen látható emberek helyén császár, miniszterelnök, mindenféle híresség, potentát, főúri és főgazdag népség ült. Mindenki ott volt, aki számít. Akik meg nem számítottak, az utcán tüntettek, hogy nekik nem jut a látványból semmi. Sokan be is törtek az előtérbe, de aztán nagyon kikardlapozták a rangon aluli népséget.

A képen száz évvel későbbi népség látható. Válogatott népség ez is, csak másképp válogatott. Nem egy rendes előadás rendes közönsége. Hétköznapi ruhában vannak délelőtt, a nyár közepén, 1984. július 31-én. Ilyenkor nem játszik az Opera akkor sem, amikor üzemel. De ekkor már évek óta nem üzemelt, mert felújították. A századik születésnapra kellett elkészülni ­vele, és többé-kevésbé el is készültek. Behívtak zenészeket, kritikusokat, régi operalátogatókat, hogy egyrészt legyen velük tele a nézőtér, mert akkor minden másképp szól, mint amikor üres, másrészt meg a kiosztott kérdőíveken mondjanak véleményt, milyen lett az Opera akusztikája a felújítás után.

Sokkal jobb lett a korábbinál. Hetven évvel azelőtt. Az 1912-es felújítás után. Ami egy nyári szünet alatt lezajlott. Medgyaszay István, az organikus építészet előfutára kitalálta, hogy ha a nézőtér fa alépítményét vasszerkezetre cserélik, továbbá fa- és cementrabic burkolatokat építenek be a nézőtér oldalába és a zenekari árokba, akkor sokkal jobb lesz az akusztika. És lett.

Az Operában egy Asphelia nevű csodálatos hidraulikus rendszer mozgatta, emelte, süllyesztette, amit (akit) kellett. Ez itt működött először. És legtovább. Pedig közben elterjedt szerte Európában és Amerikában. A hetvenes évek végére azonban már minden szörnyű állapotban volt a színpad alatt is, fölött is. Az alsó gépezet már nem működött, a fölsővel is mindig bajok voltak. Súlyos sérüléssel járó baleset is történt. Korábban úgy tervezték, hogy kihúzzák még a műszaki szükségállapotban a századik évfordulóig, de 1980-ban kiderült, hogy a színpad feletti rácsos tartórendszer már életveszélyes, az anyaga teljesen inhomogén. Akkor gyorsan bezárták a házat, és az életveszélyhez igazították a tervet: nem a bezárással várják meg, hanem a megnyitással érik el a 100. évfordulót.

 

Válogatott fülek tesztelték 1984-ben az Opera akusztikáját
Bánhalmi János / Népszabadság/archív

A felújítás során sok mindent megoldottak, új üzemházat is építettek, csak az volt a kérdés, hogy mi lesz az akusztikával. 42 centiméterrel megemelték a földszinti nézőtér hátsó részét, és jó sok betont öntöttek alá. „Mindez módosítja a hangvisszaverést, ám számításaink szerint kedvezőbb lesz az Operaház akusztikája a korábbinál is." Így nyugtatta meg a Friss Róbertnek nyilatkozó Balázs Gézáné építésvezető a Népszabadság olvasóit a képen látható akusztikai próbáról készült riportban.

Ez a számítás nem nagyon jött be. Pontosabban nagyon nem. A zenekari árok – amúgy szükséges – átalakítása úgy sikerült, és a sok beton úgy hatott, hogy az Opera akusztikája egészen leromlott, amiről azóta már sokan sokat írtak. „Ennek harminc éve szenvedő alanyai a zenészek, az énekesek, a közönség. Vért izzadunk, hogy valami elfogadható hangképet kialakítsunk" – mondja Kovács János, az Opera legtapasztaltabb karmestere, aki még a régi árokban kezdte a pályáját negyven évvel ezelőtt.

Az Operára most éppen ráköltenek 14 milliárd forintot. Belead minden magyar állampolgár úgy öt kiló félbarna kenyeret. A jövő év végéig el kell készülnie ebből egy új műhelyháznak, próbacentrumnak, miegyébnek. Már az akusztika javításának tervezésére is rászántak pár tízmillió forintot. A Népszabadság olvasói tavaly nyáron ismét megnyugodhattak, Ókovács főigazgató és Hoppál államtitkár bejelentette:

„A kornak megfelelő akusztikát teremtenek."

Kérdés, melyik korra gondoltak.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.