galéria megtekintése

Faragott képregény

3 komment


Berkó Pál

Nem túl jó hírű környék a Józsefváros közepén ez a tér. Míg itt állt a Nemzeti, addig a színházlátogató közönség miatt legalább az esti órákban volt errefelé némi szolid polgári elegancia, mértéktartás. Aztán, ahogy elbontották, azzá lett, ami sorsszerűen kijárt neki – átszállóhely, átjáróház. De még mindig maradt itt valami különleges: a sokféle néven emlegetett sajtószékház, a Szikra Lapnyomdának és lapok sokaságának otthont adó kiadói épület.

Hagyományosan a sajtó helye volt a Nagykörútnak és a Rákóczi útnak ez a vidéke. A mai Bajcsy-Zsilinszky útról költöztek át ide az 1900-as évek eleji lapalapítási düh második nagy hullámában a szerkesztőségek, és jöttek létre új lapok, nyomdák, hogy aztán kikényszerítsék a hírlapírói hivatáshoz szükségszerűen kapcsolódó infrastruktúra újabb háttérintézményeit: a vendéglőket, a mulatókat, a kávéházakat és a kuplerájokat.

A Blaha Lujza téren állt sajtóház a Kádár-korban ismert formájában 1949-ben készült el, nagyjából a Rákosi Jenő-féle Budapesti Hírlap székháza helyén. Már ez az elődépület is bekebelezte a József körút és a vele párhuzamos Rökk Szikárd (Somogyi Béla) utca elejét.

 

Mint a korabeli sajtóból kiderül, építésében segített Budapest népe – értsd: a párttagság –, amely téglajegyek vásárlásával és a hétvégeken kétkezi munkával támogatta elkészültét. De folyt az adományok gyűjtése a Szabad Nép olvasóitól, a pártalapszervezeteknél, voltak kultúrestek, sőt focimeccs is, amelyek jegybevételei mind a székházépítés kasszáját voltak hivatva gyarapítani.

Színtiszta szocreál a Blaha Lujza téren
Színtiszta szocreál a Blaha Lujza téren
Mikó László / Népszabadság/archív

A képen látható, stílusában valahol a Bauhaus és a szocreál között félúton tévelygő főépület József körúti homlokzatán volt látható vagy negyven éven át ez a dombormű. Csak egy évvel a Szabad Nép-épület birtokbavétele után, 1950-ben készült el. A Felszabadulás és újjáépítés című relief ízig-vérig a kor szellemében született alkotás volt. Feladata szerint az 1945 óta eltelt öt év történetét, illetve a békés, boldog jövőt volt hivatott megörökíteni.

Stílusa egységes, jóllehet három művész készítette: Beck András, Mikus Sándor és Kerényi Jenő. Minden megtalálható rajta, ami a szocreál ikonográfiája szerint kötelező eleme volt egy ilyen köztéri műalkotásnak. Elsőként az tűnik fel, hogy mindenki dolgozik, alkot, vagy legalábbis tesz valamit a holnapért ezen a kőbe faragott, folytatásos képregényen. A felső sorban zászlót vivő munkás halad az élen, mögötte – puskáját nem éppen szabályosan, a bal vállán vivő – katona, akit kendőkkel integető nőalak követ, őt pedig a kaszája hegyével fenyegető parasztember. Fölöttük riadt békegalamb. 2. rész: nő téglát cipel, a férfi kőműves pedig türelmesen várja, hogy megérkezzen az anyag. 3. rész: munkás figyelmezteti a mérnököt, hogy a szél feléjük hozza a gyárkémények bűzös füstjét, az egyik épületről pedig le fog zuhanni a vörös csillag, mert csúnyán kilóg a homlokzat síkjából. 4. folytatás: vidéki házaspár örül annak, hogy az ő tszcs-jükbe is megérkezett az új traktor. 5. Ismét lejjebb Osztapenko kapitányt idéző testtartásban fogadja egy szovjet kiskatona a férj, a feleség és gyermekük kérését, hogy – legalábbis kissé frivol olvasatunk szerint – adná vissza a nagypapa zsebóráját.

6. rész, a lényeg, a zárókép: fia­tal nyomdász igazít a rotációs gépen, amely ontja a friss lapokat. Talán épp a Szabad Népet? Már sosem tudjuk meg. 1992 őszén ugyanis Antall József személyes barátja, a Hírlapkiadó vállalat új vezérigazgatója – amúgy kiváló halbiológus – levésette a domborművet. Ma már a helye sincs meg. A hajdani sajtóház helyén ugyanis új épület áll.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.