galéria megtekintése

Fal a nagyvilágra

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 29. számában
jelent meg.


Papp Sándor Zsigmond
Népszabadság

Harminchat év telt el, és még mindig frissnek hat. És most töprenghetünk azon, hogy ez jó vagy rossz. A rocktörténelem egyik legnagyobb hatású konceptalbuma, a Fal most friss koncertfilmet kapott, melynek ma este tartják világszerte a premierjét.

Mást jelentett itt, és mást jelentett ott. A vasfüggönyön innen természetesen a kommunizmus rögeszmés bezártságát szimbolizálta, a lebonthatatlan falat, és nem nagyon akartuk meghallani a cseppet sem rejtett kapitalista kritikát, a fogyasztói társadalom bírálatát.

Odaát pedig háborúellenességről, az egyén elszigeteltségéről, magánéleti és társadalmi kiszolgáltatottságáról beszélt az ikonikus, 1979-ben megjelent Pink Floyd-lemez. (A nyolcvanas évek egyik legkelendőbb albuma: az ezredfordulóig 23 millió példányt adtak el világszerte, csak Amerikában pedig további 12 milliót.)

 

Persze a Fal igazából mindig is Roger Waters bulija volt, amelyhez a zenekar csak asszisztált (a maga zseniális módján): gyermekkori traumáit írta bele, az apja korai elvesztését, aki elesett a második világháborúban, és azt a szorongást, ami már a Pink Floyd turnéin megjelent. Annyira frusztrálta a közönség, hogy egy falat képzelt a színpad és a hallgatóság közé.

S bár hiába tartották a Falat a zenekar legjobb albumának, a turné során maga az album is falat emelt a tagok közé: Waters ekkor kezdett elkülönülni, saját autóval érkezett a koncertekre, külön szállodában lakott, és fizetett zenészként lépett fel. A ’83-as Final Cut után két évvel pedig végképp kivált a Floydból, elkezdve szólókarrierjét.

Az album kapcsán ’82-ben Alan Parker forgatott filmet, melyben a hősiesnek egyáltalán nem nevezhető rocksztárt, Mr. Pinket Bob Geldof alakította, bár ő egyáltalán nem szerette a Floydot. Az eredeti elképzelés szerint maga Waters játszotta volna a „főszerepet”, de ettől néhány felvétel után végül elálltak. A legfrissebb verzióban már Waters magát alakítva járja végig családi traumáinak helyszínét.

Roger Waters elmúlt hetvenéves
Roger Waters elmúlt hetvenéves
Jason Kempin

Felkeresi nagyapja sírját (őt az apja vesztette el gyerekkorában az első világháborúban) a Somme folyó mellett, majd édesapjáét az anziói tengerpartnál. Az ő visszaemlékezései köré épül a koncert, melynek leglátványosabb felvételeit a legutóbbi, 2010 és 2013 között zajlott turné állomásain rögzítették. (Ez egyébként Budapestet is érintette, de nem nagyon fedeztünk fel innen átemelt jelenetet.)

A mai nézőt nem csupán a pazarul megszólaló zene (4K/Dolby Atmos technika) ejti rabul, hanem az a tény is, hogy a régi, ’82-es filmhez készült animációs betétek (Gerald Scarfe munkája) mennyire elevenek még harminc év távlatából is. Waters pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy kidomborítsa a mű univerzális üzenetét: ma már éppúgy szól a vietnami vagy az iraki háborúról, mint a terrorizmus elleni harc ártatlan áldozatairól, a képtelen és végtelen erőszakról, a totalitárius törekvésekről. Az újabb és újabb téglákról a folyton épülő és ledőlő falból.

„Remélem, ezek a vetítések világszerte jó lehetőséget teremtenek arra, hogy emlékezzünk nemcsak az elvesztett szeretteinkre, de az összes többi elesett srácra is. Hamu vagy gyémánt, ellenség vagy barát, mindannyian egyenlőek leszünk a végén” – nyilatkozta a ma esti világpremier kapcsán Roger Waters. És az is biztos, hogy ennek kapcsán már nem szegezheti neki azt a nyegle kérdést Steven Spielberg, amit Alan Parker rendezőnek a korábbi film cannes-i bemutatója után: Mégis mi a nyavalyáról szólt ez az egész?!

A mostani koncertfilm kiválóan egyesíti Parker mozijának és a lemez korábbi turnéinak kultuszát. Megőrzi és klasszicizálja a felfújt figurákat (a Tanár, az Anya vagy a Disznó), a tégláról téglára felépülő falat, az emlékezetes jelenetet, amikor a Comfortably Numb című dalt Waters a fal előtt, míg David Gilmour (vagy az őt helyettesítő Robbie Wyckoff ) a fal tetején adja elő. Így nem csupán a zene, de annak előadása is a rockkánon részévé vált. S bár számos emlékezetes előadása volt a Falnak, a rocktörténet legnagyobb szabású koncertje is ehhez kapcsolódik.

ROGER WATERS A FAL 135 perc, rendező: Sean Evans, Roger Waters

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.