A rendszerváltás politikai elitje nem vett arról tudomást, hogy mit akart a társadalom. Ez a konfliktus gyűrűzik tovább a hétköznapokban, melynek vége az, hogy a polgárok megutálják a pártokat – hangzott el azon a konferencián, amelyet Göncz Árpád államfővé választásának negyedszázados évfordulójához kapcsolódva rendeztek.
1989 történelmi pillanatában már nem kellett a szovjet hatalom szempontjait figyelembe venni, megnyílt az út a nyugatosodáshoz, amit a harmadik utas MDF élén álló Antall József kereszténydemokrata tartalommal töltött meg – mondta a Göncz Árpád Alapítvány „Együttműködés, konfrontáció és kompromisszum a magyar politikában" című konferenciáján Kende Péter a köztársaság rendjéről tartott előadásában.
 |
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A történész szerint konszenzus volt a rendszerváltás hatalomtechnikai lebonyolításáról, de már akkor fel lehetett fedezni a pártellenes törekvéseket, miközben mindenki tudta, hogy a többpártrendszer nem létezik pártok nélkül.
Lengyel László politológus arról beszélt, hogy 1989-ben két lehetőség állt az ország előtt, az egyik a forradalom lett volna. „Ebből olyan számonkéréses rendszerváltás jött volna ki, mint Honecker NDK-jában, ahol a volt állampárt embereit eltávolították a politikából. A másik út Nelson Mandeláé lehetett volna, aki 26 évet töltött börtönben, mégis a megbocsátást szorgalmazta az apartheid bukása után. Mi valami mást választottunk, a kettő között morzsolódunk. Sose lesz vége" – mondta Lengyel.
