galéria megtekintése

Hosszasan mondták a semmit, aztán következett egy rajztanár

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 28. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

Szedett-vedett volt ugyan a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) vigadóbeli, kétnapos konferenciája, de akadtak meglepően szép és súlyos pillanatai is. A művészeti nevelés magasztos eszméjéről folyt a szó, leginkább arról, hogyan érvényesül mindez a közoktatásban.

A bevezető blokkban Fekete György elnök és Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkárhelyettese mellett Kucsera Tamás Gergely MMA-főtitkár és Kocsis Miklós, a mindannyiunk által türelmetlenül várt MMA-s művészetelméleti kutatóközpont megbízott igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Fekete és Csépe – aki kétségbevonhatatlanul komoly kutató – hozták, amit várhattunk tőlük, Kucsera és Kocsis viszont tönkretették hallgatóik délelőttjét.

Kucsera cizellált evidenciákat hintett elénk. Legigényesebb meglátása az volt, hogy nekünk, magyaroknak „Kodály a trambulin”, amelyről mindig elrugaszkodhatunk, de aztán végül nem rugaszkodtunk el szegényről semerre. Végeérhetetlenül hosszan mondta a semmit, ráadásul olyan modoros hangvételben, olyan rossz narcisztikus álpoénokkal súlyosbítva, hogy azt hittük, sosem bocsátunk meg neki. Aztán Kocsis Miklós lépett a mikrofonhoz, és már két perc után emésztő Kucsera-nosztalgiát éreztünk.

A főtitkárnak ugyan semmi mondanivalója nem volt, de amúgy egyáltalán nem tűnt butának, Kocsis igazgatónak viszont semmi fogalma nincs a művészetfilozófiáról, amelyről előadni szándékozott. Megállapította, hogy Magyarországon nem folynak művészetelméleti kutatások, úgyhogy nekik mindent elölről kell kezdeniük. Cáfolatul legyen elég annyi, hogy de, folynak, például Pécsett, ahol Kocsis maga is tanít. Egyszer érdemes volna át sétálnia a bölcsészkarra.

 

Eddig mindenesetre arra jött rá, hogy a műveknek van társadalmi környezetük, amelyet érdemes vizsgálni, és az sem maradt rejtve előtte, hogy befogadóik is vannak, szintén saját társadalmi környezettel. Ezen felismerések kiaknázásával fogja majd az MMA kutatóközpontja forradalmasítani a művészetkutatást. Ezen a ponton egy lyukas garast nem adtunk volna az egészért – és akkor jött a csodálatos Sebő Ferenc.

Nem mondott semmi egészen különöset, arról beszélt, hogyan vált generációkkal ezelőtt a modern, urbánus életforma fontos részévé a népi kultúra elsősorban a táncházmozgalomban, hogyan került át egy lassan eltűnő világból hozzánk, azokkal a közösségi igényekkel együtt, amelyek mindenhol állandónak tűnnek. És onnantól kezdve hirtelen olyan érzés fogott el mindenkit, mintha valódi kérdésekről beszélnénk.

Somody Beáta a nagyrészt roma diákokat oktató iskola rajztanára az alkotás távlatokat teremtő erejéről beszélt
Somody Beáta a nagyrészt roma diákokat oktató iskola rajztanára az alkotás távlatokat teremtő erejéről beszélt

Értelmes, bár egymáshoz csak igen lazán kapcsolódó előadások követték egymást egészen addig, amíg át nem vette a szót Somody Beáta, egy brutálisan szegregált, lényegében csak roma tanulókat oktató józsefvárosi iskola, a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnázium egyik tanára. Azt mesélte el a zavarba ejtően előkelő környezetben, hogy egy minden szempontból súlyosan megfosztott közegben hogyan csináltak otthont maguknak tanítványaival rémes állapotban lévő osztálytermükből, és ez a kreatív művészi tevékenység hogyan teremtette meg számukra az értelmes, közös munka távlatait egy olyan iskolában, amely pedagógusai jó részét néhány év alatt elhasználja.

A gyerekek az úri közönség háta mögött drukkoltak Somody Beáta prezentációjának, amelyet hosszú, zajos, tüntetésnek is beillő taps és ünneplés követett – Fekete elnök meghatottságában 200 ezer forintot ajánlott fel magánvagyonából a projekt folytatására, és ha volt is a gesztusban némi komikus teatralitás, azért nagyon is jól tette. A Vigadó falai között pedig tiszteletét tette a magyar valóság, és alaposan meglepte meghívóit.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.