Molnár Katalin, igazgató: Hogy mitől Radnóti a Radnóti? Egyfelől attól, hogy az iskola szülői tanári és diákközössége nagyon nyitott gondolkodású, fogékony az újdonságra. Amikor például a pedagógia területén nagy változások történtek, azoknak iskolánk mindig az élére állt, sőt: olykor egyenesen kezdeményezte azokat. A hetvenes években elsőként vezettük be a fakultatív oktatást, amely lehetővé tette, hogy a diákok az utolsó években előkészítőbe járhassanak, és olyan tárgyakat tanuljanak olyan kombinációban, ami a leghatásosabban segíti a továbbtanulásukat. Az elsők között vezettük be a nyolcosztályos, később a hatosztályos gimnáziumi képzést. Ezekhez tanáraink szakanyagokat, könyveket írtak, szerkesztettek. A kompetenciaalapú oktatás szövegértéssel kapcsolatos tananyagait Arató László magyartanárunk dolgozta ki, ő amúgy is fontos szemléletváltást hozott az irodalom tanításába. Az ELTE gyakorlóiskolájaként tanáraink meghatározó szerepet játszanak a tanárképzésben is. Végül fontosnak tartom azt is, hogy nálunk nemcsak osztályközösségekről beszélhetünk, hanem a különféle táborok, iskolai, iskolán kívüli programok azt eredményezik, hogy az egész iskola egy nagy-nagy közösséget alkot.
Bíró Eszter, énekes, színésznő: Bár matematika–fizika szakra jártam, a mi osztályunkból kikerült jó nevű számítástechnikai szakember, korcsolyabajnok, tudós, művész és újságíró. És biztos vagyok abban, hogy ők sem csak ahhoz értenek, amiben kiválóak lettek, mert a Radnóti – bár felismeri és gondozza a tehetségeket – olyan magas szinten kínálja az ismereteket, hogy az onnan kikerült diák, bármerre sodorja az élet, két lábbal tud állni a földön.
Karácsony Gergely, Zugló polgármestere: Reggelig tudnám sorolni, hogy a Radnóti épületének felújításához szükséges egymilliárdot az ország vezetői hány helyen költötték el, egyébként felesleges beruházásokra. Zugló sok mindenre büszke lehet: a kerület számos épületére, iskolájára, és a Radnóti ezeknek közös halmaza. Ám tekintve, hogy ennek az iskolának nem mi vagyunk a fenntartói, Zugló polgármestereként én is csak egy lelkes drukker lehetek ebben az ügyben, miközben persze mi is megtesszük majd, ami tőlünk telik. Ha nálunk is lenne felesleges presztízsberuházásokra félretett egymilliárd, azonnal az iskolának adnám, de nálunk sajnos/ szerencsére nincsenek ilyenek.
Zoboki Gábor, építész: A Radnóti tervezője, Lajta Béla a magyar építészet egyik legnagyobb megújítója. Az épületen virtuóz módon használta együtt a magyar népi építészet ornamentikáját, a monumentalista mezopotámiai építészet ősi gyökereit, a reneszánsz elemeit és a héber formakultúrát. Eredeti rendeltetését megtartó épületet alig találunk Budapesten. Miközben a tőzsdéből tévészékház lett, a Kúria egykori épületéből ma a Néprajzi Múzeum afrikai maszkjai vicsorítanak ránk, és még számos helyen tetten érhetjük az épületek furcsa feladatváltásait, nagy öröm és ritkaság, ha egy épület megtartja eredeti funkcióját, működési rendjét. És ez nemcsak építészettörténeti jelentőségű, de egy nép kultúrájának folyamatosságát is jelzi. Én mint a Nemzeti Hangversenyterem tervezője ülök itt a holokauszt áldozatainak örököseivel, és sokan értetlenkednek, hogy mit keresek itt. Ilyenkor fontosnak tartom elmondani, hogy amikor a közpénzeknek ilyen hihetetlen szűkössége van, akkor derül ki, hogy egy-egy ilyen közösségi megmozdulás milyen fontos. Itt a politikai radarernyő alatt vagy fölött kell szárnyalnunk és megfognunk egymás kezét, mert itt megjelenhet az építészet közösségépítő szerepe, közösségi üzenete. Nagyon élvezem, hogy ebben az ügyben a társadalom egyéb területein nem nagyon találkozó szakemberek pendülnek egy húron, teremtik meg a harmóniát.
Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke: „Ha élet zengi be az iskolát, / Az élet is derűs iskola lesz”, mondta egykor Ady, és erről Oskar Heinroth mondása jut eszembe, mely szerint: amit az ember kigondol, az általában téves, amit azonban tud, az biztos. Merthogy más a vélt és más a valós tudás. Az előbbi a kreált, elképzelt, idealizált tudás, a másik azonban a valóságos, kipróbált, gyakorlati, hétköznapi. És ez a leghasznosabb, mert azt az ember a mindennapokban is tudja használni, a saját élete jobbítására fordítani. Márpedig az iskoláknak az igazi, megtapasztalt, a valós élet által visszaigazolt tudást kell adnia, és úgy vélem, a Radnóti ilyet kínál.
