Az idei Pozsonyi Piknik ugyanis azzal került be a hírekbe, hogy a Klubrádió lemondta azt a programot, amelynek keretében gazdátlanná vált lovagkereszteket árvereztek volna el. Nem is volt kérdés, hogy a 2016-os piknik legérdekesebb produkciójának ígérkezett – csakhogy a szervezők nem járultak hozzá az árverés megrendezéséhez. A csalódottság tapintható volt a rakparton: méghogy nem lesz árverés? Mi ennek az oka? Mi történik itt? Gyávaság? Sőt, mi súlyosabb: a rendezvényszervezői elvek ütköztek a rendszer megdöntésének óhajával? Döntsük végre el: sétálgatunk a rakparton, vagy megrohanjuk a Téli Palotát?
Semmi politika
A Klubrádió közleménye szerint a Pozsonyi Piknik rendezői csapata nem engedélyezte a Klubrádió egyik programjának bemutatását arra hivatkozva, hogy e program politikai jellegű. A Klubrádió vezetősége ezek után úgy döntött, hogy a rádió lényegét – a szólás- és véleményszabadság melletti elkötelezettségét, a demokratikus nyilvánosság képviseletét – csorbító intézkedés miatt a rádió távol marad az idei rendezvénytől.
A kifogásolt műsorszám során Iványi Gábor, Haraszti Miklós, Galkó Balázs bocsátotta volna árverésre állami kitüntetéseit, hogy ezzel csatlakozzon a már több mint száz személyiség által jegyzett civil akcióhoz. A Klubrádió számára vállalhatatlan, hogy olyan eseményen vegyen részt, ahol lemondani kényszerül arculatát meghatározó értékeiről. Mi nem elbújni akarunk a politika elől, hanem vállalni a demokratikus, nyilvános politizálást. A rendhagyó aukcióval földönfutóvá tett családok gyermekeit támogatta volna a rádió az Oltalom Karitatív Egyesületen keresztül – írták közleményükben.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A történtekről Rédei Éva, a Pozsonyi Piknik ötletgazdája, megteremtője – aki ma már nem vesz részt a szervezésben – azt nyilatkozta megkeresésünkre, hogy a nyolc évvel ezelőtt a Láng Téka huszadik születésnapjára kitalált rendezvény lokálpatrióta indíttatással született, s kezdetektől fogva politikamentes volt. Mint mondta, a Pozsonyi Piknik Egyesület közleményével egyetért, a piknik célja kulturális, szórakoztató együttlét, mindenki örömét szolgálja, aki odalátogat. Mint fogalmazott, nagyon büszke a Pozsonyi Piknikre, arra, hogy a rendezvény túlnőtt önmagán, és ma már országos hírűvé vált. Ugyanakkor megmaradt lokálpatrióta indíttatású rendezvénynek, amelynek a politikához semmi köze.
A Pozsonyi Piknik nem a politikáról, hanem a művészetről, az irodalomról szól, a színházról, a gyerekek öröméről. Meg azokról az emberekről, akik normális tempóban akarnak sétálgatni az abnormális közegben, s próbálnak úgy tenni, mintha volna esélyük normális tempóban sétálgatni a kultúra rakpartján. S azt próbálják évről évre felmérni, hogy arra a rakpartra a kultúránk mit is hordott össze.
Azt hiszem, ezen a kaotikus magyar rakparton legkönnyebb tán gyereknek lenni: ha van gyerekprogram, azt hiszi ez ember, béke van, és ha van lufi, van jövő. Van amúgy a Pozsonyi Pikniken lufi. S tán van béke is, ha akarunk benne hinni.
Zsilip
Az idei Piknik egyik attrakciója a Zsilip megnyitása volt az érdeklődők előtt: arról a Palatinus-házról van szó, amely egykori MSZMP-étteremként van benne a kerületi köztudatban. Az épületet az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vásárolta meg, s a vasárnapi rendezvényre időzítve egy napra megnyitották a még félkész házat.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A beruházás még nem fejeződött be, a stílus egyelőre indusztriális jelleget mutat, de a terek kialakítása már sejteni engedi a jövőt: lesz itt imaterem, színpad, közösségi tér, cukrászda és kóser konyha. Ha a munkálatok befejeződnek, a Pozsonyi Piknik a következő években új helyszínnel gazdagodhat.
Gerlóczy kivonulása
A rendezvény egyik legerősebb pillére az irodalom, így a piknik bizonyos vonatkozásban olyan szerepet is betölt, mint a könyvfesztivál vagy az ünnepi könyvhét. Irodalmilag újabban szokás időzíteni a Pozsonyi útra, így ott volt először kapható Gerlóczy Márton új, Elvonókúra című regénye, amelyet a szerző a kiadónál, a Scolar standjánál dedikált. A pikniknek amúgy régi, visszatérő vendége ő, hiszen atyai barátságban állt lapunk híres tárcaírójával, Bächer Ivánnal, aki - Pannónia utcai lakosként, újlipóciai hírlapíróként – a kezdetektől segítette a rendezvény megszervezését.
 |
Gerlóczy Márton
Forrás: Mediaworks |
Gerlóczy a regényről azt mondta: a 2014–2015-ös év téli hónapjait Thaiföldön töltötte, és minden nap jegyzeteket készített arról, hogy az egyik magyar útitársa miképpen próbál leszokni az alkoholról. Mármint Thaiföldön. A tengerparton. Az európai időzítés szerinti thai télben az embernek semmi dolga azon kívül, hogy függőágyban heverésszen, és igyon. Nem a legoptimálisabb időzítés egy elvonókúrára.
Feltéve, ha ez ember nem könyvet ír, Gerlóczy ugyanis arról írt regényt, hogy az európai civilizációtól távol megtartott elvonókúrán miképpen lát rá saját magára és azokra a „semmirekellőkre" – idézet tőle –, akik a munkanélküli-segélyüket költik el a téli hónapokban a távol-keleti országban.
S hogy mit jelent Gerlóczy személyes elvonókúrája? „El akartam vonulni pár hónapra abból a kibaszott diliházból, amelyben élek, s amelyet Magyarországnak hívnak" – mondta.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A könyv érdekessége, hogy a 2014–2015 telén írott jegyzeteket Gerlóczy éppen egy évvel később, ugyanott fűzte össze regénnyé: Thaiföldön. Mivel a 35 éves szerző a Facebook-generáció egyik legaktívabb tagja, megkérdeztem tőle, hogy a Thaiföldről született posztjaiból állt-e össze a könyv, Gerlóczy azt válaszolta: nem, ezeket nem használta fel, a munka abból állt, hogy minden reggel leírta az előző nap tapasztalait, s mire az útitárs kolléga felébredt, ő már kész volt a napi adaggal.
Gerlóczy egyébként igen termékeny időszakát éli: az Elvonókúra a hetedik regénye, de már elkészült a nyolcadik, amelynek megjelenése jövő tavaszra várható.
Bächer Iván tűztere
Nyolc évvel ezelőtt azzal hívott fel Bächer Iván, hogy vegyek tűzteret neki, mert úgy tudja, Debrecenben lehet olyat kapni. Nem tudtam, hogy mi az, Iván magyarázta el, hogy olyan fémállványról van szó, amelyben tüzet lehet rakni, s amelyet akár a járdára is le lehet rakni: könnyű, praktikus, hasznos. S elmagyarázta, hogy azért kell neki, mert kecskepörköltet akar főzni Újlipóciában, a Pozsonyi úton. Kicsit csodálkoztam rajta, hogy miért akar nyilvánosan kecskepörköltet főzni debreceni tűztérrel a Pozsonyi úton, de nem vitatkoztam. A tűzteret elküldtem neki, ő pedig megfőzte benne, amit akart. Később tudtam meg, hogy mindez az első Pozsonyi Pikniken törént. Akkor és ott főzött Iván, az elsők között. Azóta megváltozott a piknikbéli vendéglátás. Van minden, lángostól kezdve különféle sült húsokig. Van gyorsétel és lassú étel, van magyaros és nem magyaros, van édes és sós. Van minden. Csak Bächer Iván nincsen.
