A két kurátor, Adolph Stiller és Tamáska Máté tíz témakörben gyűjtötte össze a példákat, egyebek mellett a vasutak, a körutak, a hasonló háztípusok, a szórakoztatás iparosodása, a parkok, a külvárosok és a kereskedelem területén. Az összehasonlítás megmutatja ugyanakkor a különbségeket is. Itt vannak például a körutak. A bécsi Ring és (elsősorban) a Kiskörút vonalvezetése például nagyon hasonló, ami részben annak is köszönhető, hogy mindkettő a régi városfalak mentén alakult ki. De a két körút mégis más: a Ring tágasabb, és a közepén széles zöld sáv választja el a forgalmi irányokat. A Ring funkciójában inkább a mi Nagykörutunkhoz hasonlít, de míg a Ringstrasse a nagypolgárság és az arisztokrácia örökségének jegyeit viseli magán, a budapesti Nagykörutat inkább a feltörekvő középrétegek alakították ki. Bécsben a Ring mentén van az opera, a Burg és a legnagyobb múzeumok. Nálunk ezek a funkciók jobban szétszóródtak, részben az Andrássy útra kerültek, részben a Duna túlpartjára.
A Dunával való viszonyból, ezt a kiállítás is elismeri, Budapest került ki szerencsésebben: a folyó és a környező hegyvidék látványosabban integrálódott a panorámába, mint Bécsben. Más volt a hidak városesztétikai és urbanizációs szerepe is. Nálunk a Lánchíd például a modernizáció jelképe lett. Hasonló lánchídja azonban Bécsnek is volt, sokkal kisebb jelentőséggel: az 1824-ben épült és 1871-ben lebontott Zsófia híd.
Nagyon érdekesek a kiállítás építészeti karakterre vonatkozó megfigyelései. Pest városképében például jobban érvényesült a klasszicizmus, mint Bécsben, míg a romantika, amely ott virágzott, nálunk szinte teljesen kiesett az önkényuralom korának passzivitása miatt. Aztán mindkét város fényesen bontakozott ki a historizmusban, főleg a neobarokkban, amely kétszáz év után például visszahozta az utcaképbe a sarokerkélyt mint jellegzetes építészeti elemet.
A nagyvárossá fejlődés kora, a „gründerzeit” egyben a városfotózás lovagkora volt. Nálunk főként Klösz György fotóin elevenednek meg a budapesti urbanizáció XIX. század végi emlékhelyei, osztrák részről a korabeli városi fotózás hasonló kaliberű egyénisége August Stauda volt. A válogatást dicséri, hogy a mintegy 300 bemutatott fotó között (melyek főként a Bécsi Múzeum és Budapesti Történeti Múzeum állományából valók) alig látunk olyat, amely korábbi albumokból köszönne vissza. Tudtak tehát újat mutatni. Egyébként ezt Budapesten is láthatjuk majd, a kiállítást a Várkert Bazárban fogják bemutatni.
(A cikk a Népszabadság Jótett című szponzorált oldalán jelent meg.)
